adozona.hu
EH 2003.979
EH 2003.979
Az árvaellátás tekintetében az a kedvezmény, hogy életkorra tekintet nélkül jár az ellátás, ha a jogosultság megszűnése előtt megrokkan a gyermek, csak azt a személyt illeti meg, akinek az árvaellátásra való jogosultsága - a szülő halála folytán - a 16., illetve nappali tagozatos tanulmányok esetén 25. életéve betöltése előtt megnyílt [1997. évi LXXXI. törvény 55. § (1) bekezdés, 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 64. § (2) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az árvaellátás iránti igényét elutasító alperesi határozat felülvizsgálatát és az árvaellátásra való jogosultságának megállapítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, az alperes 2002. október hó 22. napján hozott másodfokú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes árvaellátásra jogosult.
Az alperes a felperes 2002. szeptember 9. napján előterjesztett igényét azzal az ...
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, az alperes 2002. október hó 22. napján hozott másodfokú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes árvaellátásra jogosult.
Az alperes a felperes 2002. szeptember 9. napján előterjesztett igényét azzal az indokolással utasította el, hogy a szülő halála nem a felperes 16. életévének betöltése előtt következett be [168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 64. § (2) bekezdése].
Ezzel szemben a munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 54. § (1) bekezdése, valamint 55. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes jogosult az árvaellátásra, mert 16 éves kora előtt megrokkant és a szülője elhalálozásakor öregségi nyugdíjas volt. A Tny. végrehajtására alkotott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) a törvény rendelkezéseivel szemben az árvaellátásra jogosultak körét szűkíti, ezért az abban meghatározott feltételek meglétét nem vizsgálta.
Az alperes a jogerős ítélet ellen a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára hivatkozással felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint az ítélet jogszabálysértő. Az egységes joggyakorlat érdekében abban az elvi jelentőségű jogkérdésben kérte a Legfelsőbb Bíróság határozatát, hogy az árvaellátás a törvény rendelkezései helyes értelmezése alapján is csak akkor illeti meg a gyermeket, ha a jogszerző szülő halála a gyermek 16, illetőleg továbbtanulása esetén a 25. életéve betöltéséig bekövetkezett.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont, ba) alpontjában meghatározott feltételek alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el és megállapította, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
Az irányadó tényállás szerint az 1955. január 28-án született felperes rokkantsága már 16 éves kora előtt is fennállt. Szülője rokkantsági nyugdíjasként 2001. október 8-án hunyt el, ekkor a felperes 46 éves volt.
A Tny. 54. § (1) bekezdése alapján árvaellátásra az a gyermek jogosult, akinek a szülője haláláig az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.
A Tny. 55. § (1) bekezdése szerint az árvaellátás legkorábban a jogszerző szülő halála napjától a gyermek 16. életévének betöltése napjáig, nappali tagozatos tanulmányok folytatása esetén a tanulmányok befejezéséig, de legfeljebb 25. életév betöltéséig jár. Ha a jogosultság megszűnése előtt a gyermek megrokkan, ennek tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül jár.
A törvény előbbi rendelkezései értelmében a gyermek árvaellátásra való jogosultsága - a jogosultsági feltételek megléte esetén - a szülő halálával nyílik meg és 16., illetve 25. életév betöltéséig tart. Ebből az következik, hogy ha a szülő a gyermek említett életkora betöltése után hal meg, az árvaellátásra való jogosultság be sem következik. Ennélfogva az a további szabály, miszerint az árvaellátás életkorra tekintet nélkül jár, ha a jogosultság megszűnése előtt megrokkan a gyermek, csak akkor alkalmazható, ha az árvaellátásra való jogosultság bekövetkezik, azaz a gyermek említett életkora előtt hal meg a szülő.
A törvény előbbi rendelkezéseivel tehát az R. 64. § (2) bekezdése összhangban áll, nem szűkíti a jogosultsági feltételt, amikor megállapítja, hogy a 16., illetve 25. életév betöltése előtt megrokkant gyermek a rokkantsága tartamára akkor jogosult árvaellátásra, ha az említett életkora előtt következik be a szülő halála.
A munkaügyi bíróság előbbiektől eltérő álláspontja a jogszabály téves értelmezésén alapult. Az alperes határozata nem sértett jogszabályt, ezért a munkaügyi bíróság a Pp. 339. §-ába ütközően változtatta meg és állapította meg a szülő halála időpontjában 46 éves felperes árvaellátásra való jogosultságát.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.832/2003/2. sz.)