adozona.hu
EH 2003.978
EH 2003.978
A szolgálati idő számítására a Tny. 24. § (2) bekezdésében meghatározott kedvezmény nem illeti meg azt a személyt, aki már azt megelőzően megrokkant, mintsem a szolgálati ideje megkezdődött volna [1997. évi LXXXI. tv. 24. § (2) bekezdés, 25. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti igényét az alperes a jogosultsághoz előírt szolgálati idő hiánya miatt elutasította. A felperes eredménytelenül fellebbezett, majd keresetet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz, amelyben a határozat megváltoztatását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletében az alperes határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 2000. április 5. napjától rokkantsági nyugdíjra jogosult.
A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes...
EH 2003.978 A szolgálati idő számítására a Tny. 24. § (2) bekezdésében meghatározott kedvezmény nem illeti meg azt a személyt, aki már azt megelőzően megrokkant, mintsem a szolgálati ideje megkezdődött volna [1997. évi LXXXI. tv. 24. § (2) bekezdés, 25. § (4) bekezdés].
A felperes rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti igényét az alperes a jogosultsághoz előírt szolgálati idő hiánya miatt elutasította. A felperes eredménytelenül fellebbezett, majd keresetet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz, amelyben a határozat megváltoztatását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletében az alperes határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 2000. április 5. napjától rokkantsági nyugdíjra jogosult.
A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes 1979. október 17-én született, 1997 szeptemberétől 1998. március 15-éig szakképző iskola tanulója volt, 1998. október 26-ától munkaviszonyt létesített. Az OEP OOSZI. I. fokú Orvosi Bizottsága szakvéleménye szerint a felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke 67%-os. Ugyanezen orvosi bizottság az alperes kiegészítést kérő megkeresésére úgy nyilatkozott, hogy a felperes munkaképesség-csökkenése legkorábban 16. éves kora előtti időtől véleményezhető.
A munkaügyi bíróság a jogvita eldöntésénél a Tny. 26. § (1) bekezdésében foglaltakat tekintette irányadónak, miszerint, ha az orvosi bizottság a megrokkanás időpontjáról nem nyilatkozott, a megrokkanás időpontjának az igénybejelentés napját kell tekinteni, amely a perbeli esetben 2000. április 5. napja volt. A bíróság álláspontja szerint ugyanis az alperes a megrokkanás kezdő időpontjára utóbb nem kérdezhet rá, de a kiegészítő szakvélemény is csak a "legkorábban" szót használta az időpont pontos megjelölése nélkül. A felperes az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szerzett és 22 éves kora előtt megrokkant, ezért a Tny. 24. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a rokkantsági nyugdíjra a szolgálati idejének tartamára tekintet nélkül jogosultságot szerzett.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő és a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalát kérte téves jogszabály-értelmezés miatti jogszabálysértésre, illetve döntést igénylő elvi kérdésre hivatkozással. Kifejtette, hogy az alperesnek kötelessége az ellátás iránti igény elbírálása alapjául szolgáló tényállás teljes körű megállapítása, amelyhez a perbeli esetben a rokkantság kezdő időpontjának tisztázására szükség volt. A felperes már az iskolai tanulmányainak megkezdése előtt rokkant volt, ezért esetében a munkaügyi bíróság a Tny. 24. § (2) bekezdésében meghatározott kedvezményt tévesen alkalmazta.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A rokkantsági nyugdíjra való jogosultság általános feltételeit a Tny. 23. §-ának (1) bekezdése határozza meg. Eszerint
az igénylőnek meg kell szereznie a szükséges szolgálati időt.
A szükséges szolgálati időt az igénylő életkorához igazodóan a Tny. 24. §-ának (1) bekezdése állapítja meg. Eszerint 22 éves életkor betöltése előtt 2 év a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő. Ehhez képest a (2) bekezdés kedvezménynek minősülő kivételt határoz meg, amikor úgy rendelkezik, hogy aki az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szerzett és huszonkét éves kora előtt megrokkan, szolgálati idejének tartamára tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíjra.
Ezzel szemben a Tny. 25. § (4) bekezdése szerint az, aki szolgálati idejének a kezdetét megelőző időtől rokkant, rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az igénybejelentés időpontjában betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt megszerezte, és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a nyugdíj igénylését megelőző kereseténél.
A két rendelkezés egybevetéséből helyesen az következik, hogy a 24. § (2) bekezdésében a szolgálati idő számítására meghatározott kedvezmény nem illeti meg azt, aki már azt megelőzően megrokkant, mintsem a szolgálati ideje megkezdődött volna. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes jogszabály értelmezése téves.
Az előbbiek értelmében a felperes rokkantsági nyugdíjra való jogosultsága szempontjából döntő jelentősége volt a megrokkanás időpontjának. Kétségtelen, hogy az OEP OOSZI I. fokú Orvosi Bizottságának 2000. április 4-én kelt szakvéleménye a rokkantság kezdő időpontjára vonatkozó kérdést válasz nélkül hagyta. Az Áe. 26. §-ának (1) bekezdése szerint azonban az államigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges mértékben a tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendők, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytathat le.
Ezen általános szabállyal szemben nincs olyan különös szabály, amely szerint a társadalombiztosítási szerv e vonatkozásban a szakértői vélemény kiegészítését nem kérheti. A periratok szerint az OEP OOSZI I. fokú Orvosi Bizottsága a kérdésre válaszolt és az így kiegészített tényállás alapján hozta meg alperes a jogerős döntését.
A munkaügyi bíróság tévedett, amikor a Tny. 26. §-ának (1) bekezdése alapján a megrokkanás időpontjának az igénybejelentés napját tekintette. A perbeli esetben ugyanis az orvosi bizottság a megrokkanás időpontjáról nyilatkozott, a felperes megrokkanását legkorábban 16. éves kora előttől véleményezte, és ezt a per adatai nem döntötték meg.
Az alperes tehát nem követett el jogszabálysértést, amikor a megrokkanás időpontjának nem az igénybejelentés napját, hanem az orvosi bizottság szakvéleményében feltüntetett időpontot tekintette.
Mivel a felperes már a tanulmányai ideje alatt rokkant volt, szolgálati időt csak ezt követően szerzett, a Tny. 25. §-ának (4) bekezdése alapján csak akkor lett volna jogosult rokkantsági nyugdíjra, ha az igénybejelentésekor 2 év szolgálati idővel rendelkezett volna. Ezzel szemben a felperes figyelembe vehető szolgálati ideje 305 nap volt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.792/2003/3. sz.)