adozona.hu
EH 2003.975
EH 2003.975
A szakszervezetet megillető kifogás jogával a törvény nem szűkíti, hanem bővíti a szakszervezet jogérvényesítési lehetőségét. A szakszervezet a munkáltatóval szembeni követelését nem csak kifogás útján érvényesítheti [Mt. 199. § (1) bekezdés]. A döntőbíráskodás a felek érdekvitájának rendezését szolgálja [Mt. 194. § (1) bekezdés, 196-197. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. október 14-én alakult meg, és a bíróság végzésével 1993. január 28-án vette fel a társadalmi szervezetek nyilvántartásába. A felperes 1999. január 16-i kongresszusát követően kérte az alperest, hogy biztosítsa a felperes szakszervezet működési feltételeit, különösen az alperes területére történő belépést. Ennek az alperes nem tett eleget, ezért a felperes 1999. február 11-én ez iránt kérelmet terjesztett elő.
A munkaügyi bíróság az ügy tárgyalását felfüggesztette a Legfelsőb...
EH 2003.975 A szakszervezetet megillető kifogás jogával a törvény nem szűkíti, hanem bővíti a szakszervezet jogérvényesítési lehetőségét. A szakszervezet a munkáltatóval szembeni követelését nem csak kifogás útján érvényesítheti [Mt. 199. § (1) bekezdés].
A döntőbíráskodás a felek érdekvitájának rendezését szolgálja [Mt. 194. § (1) bekezdés, 196-197. §].
A felperes 1992. október 14-én alakult meg, és a bíróság végzésével 1993. január 28-án vette fel a társadalmi szervezetek nyilvántartásába. A felperes 1999. január 16-i kongresszusát követően kérte az alperest, hogy biztosítsa a felperes szakszervezet működési feltételeit, különösen az alperes területére történő belépést. Ennek az alperes nem tett eleget, ezért a felperes 1999. február 11-én ez iránt kérelmet terjesztett elő.A munkaügyi bíróság az ügy tárgyalását felfüggesztette a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárás jogerős befejezéséig. A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság végzését hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el.
A munkaügyi bíróság végzésével a pert megszüntette, minthogy az Mt. 24. §-ában szabályozott helyiséghasználattal és információ-továbbítással összefüggő igények döntőbírói eljárásra tartoznak, ezért a kereseti követelés érvényesítése más eljárásra tartozik.
A felperes 2002. május 29-én ismét keresetet nyújtott be, amelyben az alperesnek a területére való belépés, továbbá a munkaidőn kívüli helyiséghasználat, valamint hirdetmény elhelyezés tűrésére való kötelezését kérte, minthogy ez elől az alperes elzárkózott. Előadta, hogy a vitának a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat útján történő rendezését megkísérelte, az alperes azonban ehhez nem járult hozzá azzal, hogy a vállalatnál a felperes szakszervezetnek nincsenek tagjai, illetve tisztségviselői.
Az alperes a per megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy a követelés érvényesítése csak és kizárólag döntőbírói eljárás útján történhet.
A munkaügyi bíróság a pert megszüntette, minthogy a felperes az Mt. 24. §-ával összefüggő, döntőbíráskodási útra tartozó igényt érvényesített bíróság előtt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolása szerint, ha a munkáltató az Mt. 24. §-ában meghatározott kötelezettségét nem teljesíti, a szakszervezet kifogással élhet, egyébként azonban a kérelem elbírálása kötelezően döntőbírói eljárásra tartozik. Mindehhez a felperesnek igazolnia kell, hogy a kereset benyújtásának időpontjában a törvénynek megfelelően működött.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a szakszervezet jogszerűen működik. Egyebekben pedig az alperes a döntőbírósági eljárás elől elzárkózott, és szakszervezeti jogait tagadta. Ezért kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróságnak új eljárásra való kötelezését.
A pert megszüntető jogerős végzés ellen a felülvizsgálatra a 2001. évi CV. törvény 20. §-ának (5) bekezdése alapján lehetőség volt, mert a jogerős végzését a bíróság 2003. július 1-je előtt hozta. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. §-a megfelelő alkalmazásával bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az irányadó tényállás szerint az alperes egyrészt tagadta, hogy a felek között jogviszony állna fenn, másfelől arra hivatkozott, hogy a vele szemben támasztott igény elbírálása döntőbírói útra tartozik.
Nem felel meg a törvénynek az a jogértelmezés, amely szerint a szakszervezet ezzel összefüggő követelését csak kifogás útján érvényesítheti. A szakszervezet jogérvényesítési lehetőségét ugyanis az általánoshoz [Mt. 199. § (1) bekezdés] képest a kifogás jogintézményével a törvény nem szűkíti, hanem bővíti. A döntőbíró kötelező igénybevétele pedig nem a felek jogvitájára vonatkozik, hanem az érdekvitájuk rendezését szolgálja [Mt. 194. § (1) bekezdés, 197. §]. Nincs akadálya tehát annak, hogy vita esetén a vitában álló felek jogviszonyban állásának jogalapját bíróság bírálja el rendes eljárásban [Mt. 199. § (1) bekezdés].
Egyébként tévedett a bíróság a tekintetben is, hogy a felperes igénye kizárólag az Mt. 24. §-ával függ össze, hiszen az Mt. 19/A. §-ára alapított követelést is érvényesített.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős végzését - a munkaügyi bíróság végzésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.617/2003/3. sz.)