adozona.hu
EH 2003.970
EH 2003.970
A jelentős mértéket el nem érő munkavállalói kötelezettségszegést figyelembe kell venni a munkáltatót terhelő, a bíróság mérlegelésén alapuló marasztalási összeg meghatározásánál [Mt. 100. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnek az alperes rendkívüli felmondása jogkövetkezményei alkalmazására irányuló keresetét elbírálva a munkaügyi bíróság ítéletével az alperest a kereset szerint marasztalta. Az Mt. 100. § (4) bekezdés alapján az alperest 825 156 forint 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes vitatta a rendkívüli felmondást megalap...
EH 2003.970 A jelentős mértéket el nem érő munkavállalói kötelezettségszegést figyelembe kell venni a munkáltatót terhelő, a bíróság mérlegelésén alapuló marasztalási összeg meghatározásánál [Mt. 100. § (4) bekezdés].
A felperesnek az alperes rendkívüli felmondása jogkövetkezményei alkalmazására irányuló keresetét elbírálva a munkaügyi bíróság ítéletével az alperest a kereset szerint marasztalta. Az Mt. 100. § (4) bekezdés alapján az alperest 825 156 forint 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes vitatta a rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegés hiányáról szóló döntést, továbbá a megállapított kötelezettségszegés alapján a törvény felső határának megfelelő mértékű (12 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű) marasztalás helytállóságát. Tartalmilag a bizonyítékok helytelen mérlegelésére, másrészt a kötelezettségszegés ténye teljes figyelmen kívül hagyására hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást abban a jogkérdésben rendelte el, hogy miként kell alkalmazni az Mt. 100. § (4) bekezdését a rendkívüli felmondás megalapozására alkalmatlan, azonban egyébként bizonyított kötelezettségszegés elkövetésekor.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint a kötelezettségszegés értékelése megfelel az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjának, és amiatt nem lehetséges ennek értékelése az Mt. 100. § (4) bekezdésben lévő szempontok szerint. Utóbbi jogszabály ugyanis a munkáltató által elkövetett jogsértés súlya, és az eset következményei mérlegelését írja elő, ezáltal a munkavállaló enyhe kötelezettségszegése nem értékelhető.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A másodfokú bíróság által elfogadott, a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az alperesnél a 2001 márciusától megváltozott gyakorlat, illetve utasítás alapján az üzem területéről csak szállítólevéllel lehet kivinni bármely anyagot, így azt a hulladékmasszát is, amelyet egyébként oktatási intézményeknek szoktak ingyenesen átengedni. A felperes óvodai célra kívánt kivinni kb. 10 kg ilyen anyagot, azonban - felhívás ellenére - a szállítólevél kiállítását nem várta meg, az udvaros segítségével a masszát a gépkocsijához vitte, és abban elhelyezte.
Az elsőfokú bíróság az engedélyezési eljárás formális jellege, a felperesi magatartás nyílt (művezető tudomására hozott) formája, a művezető szóbeli engedélye alapján a kötelezettségszegést nem minősítette jelentős mértékűnek. Az együttes törvényi feltételek [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont] hiánya folytán állapította meg az alperes jogsértését, a rendkívüli felmondás jogellenességét. Ennek következményeként alkalmazta a 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű marasztalást, mivel a felperesnek hosszú tartamú munkaviszonya (amely 1970. óta állt fenn) szűnt meg, a sajátos szakképzettsége folytán fennálló elhelyezkedési nehézségei súlyos következményt jelentenek. Ezt az érvelést a másodfokú bíróság elfogadta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Mt. 100. § (4) bekezdés alkalmazásánál a marasztalás mértéke meghatározásánál a jogsértés következményei mindenre kiterjedő vizsgálata mellett nem hagyható figyelmen kívül a jogsértés teljes körű értékelése.
A munkáltató terhére megállapítható jogsértés súlyára elsősorban tartalmi okok, a munkavállalói kötelezettségszegés, vétkesség, a jelentős mérték hiánya hatnak ki. A jogviszony másik alanya tekintetében - amennyiben a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazására a kötelezettségszegés súlya, jelentős mértéke hiányában kerül sor - nem maradhat értékelés nélkül a bizonyított enyhe súlyú, kisebb mértékű kötelezettségszegés. Ebből következően a jelentős mértéket el nem érő munkavállalói kötelezettségszegés olyan körülmény, amelyet az Mt. 100. § (4) bekezdés alkalmazásánál, a marasztalási összeg meghatározásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez esetben a munkáltató törvényi felső határt (12 havi átlagkeresetet) elérő marasztalása - kiemelkedő súlyú egyedi körülmény hiányában - nem felel meg a törvénynek. Mindezekből következően a felperesnek az a bizonyított kötelezettségszegése, hogy a munkáltató írásbeli engedélyének beszerzése nélkül, a művezető szóbeli figyelemfelhívása ellenére az alperes tulajdonát képező hulladékmasszát segítséggel a gépkocsijába vitte, kihat az alperest terhelő marasztalás összegére. A kötelezettségszegés megítélésénél az adott esetben elsősorban nem a dolog értékének, hanem a szabályszegés tényének van jelentősége. Ezt a körülményt a bíróságok által helytállóan figyelembe vett egyéb tényekkel együtt értékelve a Legfelsőbb Bíróság a marasztalás összegét a felperes 11 havi átlagkeresetének megfelelő összegben határozta meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelmének az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja megsértését megjelölő felülvizsgálati kérelme nem alapos. A bíróságok a törvények [Pp. 206. § (1) bekezdés] alapján értékelték az irányadó tényállást. Helytállóan következtettek arra, hogy a felperes szabályszegése nem érte el a jelentős mértéket. Ezt a felülvizsgálati kérelemnek a munkáltató korábbitól eltérő szabályozásra való utalása nem cáfolja.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének azt a részét, amellyel a munkaügyi bíróság ítéletének az alperest 825 156 forint 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte, hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság rendelkezését megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy e jogcímen fizessen meg a felperesnek 756 393 forintot. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.747/2003/2. sz.)