adozona.hu
EH 2003.969
EH 2003.969
A munkáltató jogellenes munkaviszony megszüntetésekor a munkavállalót nem terheli kárenyhítési kötelezettség [Mt. 100. §]. A munkáltató jogellenes rendkívüli felmondása a nem vagyoni kártérítés iránti követelést megalapozhatja [Mt. 177. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság közbenső ítéletével jogerősen megállapította, hogy az alperes 1998. május 22-én kelt rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes jegyvizsgáló munkakörben fennálló munkaviszonyát. Kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti munkakörben foglalkoztassa tovább.
A felperes összegszerű igénye - a jogellenesség jogkövetkezményeként - elmaradt munkabér, vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével - az elmaradt munka...
EH 2003.969 A munkáltató jogellenes munkaviszony megszüntetésekor a munkavállalót nem terheli kárenyhítési kötelezettség [Mt. 100. §].
A munkáltató jogellenes rendkívüli felmondása a nem vagyoni kártérítés iránti követelést megalapozhatja [Mt. 177. § (2) bekezdés].
A megyei bíróság közbenső ítéletével jogerősen megállapította, hogy az alperes 1998. május 22-én kelt rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes jegyvizsgáló munkakörben fennálló munkaviszonyát. Kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti munkakörben foglalkoztassa tovább.A felperes összegszerű igénye - a jogellenesség jogkövetkezményeként - elmaradt munkabér, vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével - az elmaradt munkabér, elmaradt járandóságok ellenértéke és vagyoni kártérítés megítélése mellett - elutasította a felperes névre szóló arcképes igazolvány pénzbeli ellenértéke címén követelt 1 302 365 forint, valamint 3 500 000 forint nem vagyoni kártérítés iránti igényét.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint kártérítés címén csak a ténylegesen felmerült kár téríthető meg, a felperes viszont nem bizonyította, hogy azt követően, hogy az alperes rendkívüli felmondással egyidejűleg visszavonta az arcképes igazolványát, milyen tényleges felmerült utazási költségei voltak, és a korábbi rendszeres utazások sem nyertek igazolást. A munkaügyi bíróság kifejtette, hogy a felperes köteles lett volna megtenni mindent annak érdekében, hogy az utazási okmány visszavonásával járó kár mértékét csökkentse. Ennek keretében lehetősége lett volna arra, hogy hozzátartozói jogon arcképes igazolványt igényeljen.
A felperes a nem vagyoni kártérítés iránti igényét arra alapította, hogy a munkáltató jogellenes rendkívüli felmondása következtében magánélete felborult, élettársával való kapcsolata megszakadt, korábbi házasságából és élettársától származó gyermekei eltartásáról gondoskodni sem tud. "Pénztelenség" miatt erkölcsi tartását és önérzetét elvesztette, életszínvonala megélhetési szint alá zuhant. Az alperes a jó hírnevét is sértette.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felperes élettársi kapcsolatának megszakadása és munkaviszonyának jogellenes megszüntetése között okozati összefüggés nincs. A baráti kapcsolatok fennmaradását épp az bizonyítja, hogy a barátok 1999. és 2000. évben kamatmentes kölcsönt nyújtottak a felperesnek. Az egyéb, még a munkaviszony megszüntetését megelőzően felvett pénzintézeti kölcsönök után járó kamatfizetési kötelezettség nem tekinthető többlet kiadásnak. A személyiséget ért sérelem bekövetkezésének megállapításához nem elegendő felperes szubjektív értékítélete. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában utalt a felperest terhelő bizonyítási kötelezettségre.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a megfellebbezett részben helybenhagyta.
A másodfokú bíróság arra hivatkozott, hogy önmagában a rendkívüli felmondás jogellenessége nem teremti meg a nem vagyoni kárigény alapját, e körben olyan többlet tényállási elemek bizonyítása is szükséges, amelyek igazolják, hogy a felperes társadalmi életben való részvétele és az életvitele oly mértékben és hátrányosan megváltozott, hogy ezen okból nem vagyoni kártérítés megállapítása indokolt.
A jogerős ítélet ellen a Pp. 206. § (1) bekezdésében meghatározott követelmény megsértése miatt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a megyei bíróság ítéletének "megváltoztatását", a névre szóló arcképes igazolvány ellenértéke és nem vagyoni kártérítés jogcímén előterjesztett keresete szerinti döntést kért.
Érvelése szerint az alperes jogellenes munkáltatói intézkedése folytán egzisztenciálisan és magánéletében is hátrányos helyzetbe került. Okiratilag bizonyította, hogy folyamatos fizetési kötelezettségének jövedelem hiányában nem tudott eleget tenni. Időközben született gyermekének sem tudta biztosítani a szándéka szerinti gondoskodást. Az anyagi helyzete az addig harmonikusan működő élettársi kapcsolat megszakadásához vezetett, és végrehajtási eljárások is indultak ellene. Az alperes a valótlan tényállításokkal a munkavállalása körülményeit ellehetetlenítette, személyét kedvezőtlen színben tüntette fel. A felülvizsgálati kérelem sérelmezte a jogerős ítélet azon megállapítását, miszerint magatartásával okot szolgáltatott az alperesi vizsgálatra.
A felperes arra is hivatkozott, hogy természetbeni szolgáltatásnak, és ezzel az általa kézhez kapott munkabér kiegészítésének minősül a névre szóló arcképes igazolvány rendelkezésre bocsátása, melynek birtokában korlátlanul igénybe vehette a munkáltató alkalmazottjaként a szolgáltatásokat magán- és szolgálati célú utazásaira.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
I.
Határozatlan idejű munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként az Mt. 100. §-ában foglaltak érvényesíthetők. A felperes követeléseit az adott perben irányadó Mt. 100. § (1) bekezdése alapján kell elbírálni. E körben a törvény nem írja elő a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségét, ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítéletek indokolásából mellőzi annak a felperes terhére való értékelését, hogy hozzátartozói jogon nem pótolta a tőle visszavont utazási igazolványt.
Téves a felülvizsgálati kérelemnek azon érvelése, hogy egymagában a névre szóló arcképes igazolvány birtokolása bármilyen jövedelmet eredményez. Ez csak akkor következik be, ha konkrét utazáshoz annak ellenértékét megváltva felhasználják. Ezért a felmerült utazások tényleges költségének bizonyítása hiányában a felperes az általa igényelt összeg megítélésével jogalap nélkül gazdagodna. Az utazási igazolvány hozzátartozói jogon kiváltásának hiányából okszerűen arra lehet következtetni, hogy a felperes részéről nem merült fel olyan mértékű rendszeres utazás, amely az igazolvány kiváltásáért a keresetben megjelölt összeg kifizetését indokolta volna.
II.
A nem vagyoni kártérítés funkciója a kompenzáció, melynek feltétele a jogellenes magatartással okozati összefüggésben kialakult hátrány, hátrányos helyzet. A hátránynak nem kell szükségképpen elérni az élet, társadalmi életben való részvétel elnehezülésének mértékét [34/1992. (VI. 1.) AB határozat], ezért a másodfokú bíróság ítéletének erre vonatkozó érvelése nem helytálló. A személyiségi jogsértés - jogkövetkezményt is kiváltó - súlyossága és komolysága kérdésében a törvény rendelkezésének hiányában az egyedi tényállások okszerű mérlegelésével kell dönteni. Ebből következően a személyhez fűződő jog megsértésével okozott hátrányokként a károkozás következtében előállt változásokat kell (együttesen) gondos mérlegelés alá venni.
A perbeli adatokból kitűnően a jogellenes azonnali hatályú munkaviszony megszüntetése szorosan, időbelileg egymást követően a felperes életének több elemét hátrányosan érintette. A felperes volt élettársa vallomása szerint a felperesi munkaviszony megszűnését követő anyagi helyzet miatt romlott meg a családi életük 1998 nyarán. Az életközösség megszűnésével a felperes folyamatos kapcsolata megszakadt a munkaviszony megszűnését követően két hét múlva született gyermekével. A korábbi házasságából származó gyermek tartásdíját nem tudta fizetni, folyószámla hitelkeretét visszavonták, fizetési felszólításokat kapott, fizetési meghagyásos és végrehajtási eljárás indult ellene. Ezen körülmények értékelése a jogerős ítéletben a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően részben okszerűtlen, részben nem teljes körű.
III.
A személyhez fűződő jogok bármilyen megsértése önmagában, automatikusan még nem teremt kárfelelősségi jogalapot. A jogsértés súlya és annak következményeként kialakult hátrányok mérlegelésével dönthető el, hogy a jogsértés okozott-e olyan változást az eredeti állapoton, amely kártérítéssel állítható helyre, és a hátrányok elviseléséért milyen összegű vagyoni kompenzáció fizetési kötelezettség keletkezett.
A megismételt eljárásban ezért a felperesre háruló bizonyítási teher figyelembevételével teljes körben fel kell tárni a tényállást a jogellenes alperesi intézkedés következményeként a felperes családi életére és egzisztenciájára kiható, időben szorosan egymást követő események tekintetében. A feltárt tények körültekintő, gondos, okszerű mérlegelésével - a fent kifejtett útmutatás alapján - lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igénye alapos-e.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének azt a részét, mellyel helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletének a felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresetét teljes körben elutasító rendelkezését - a munkaügyi bíróság ítéletének e rendelkezésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és e körben a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275/A. § (2) bekezdés]. A jogerős ítéletnek az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit egyebekben helybenhagyó rendelkezését hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.364/2002/3. sz.)