adozona.hu
BH+ 2005.2.90
BH+ 2005.2.90
Ha a végkielégítésre való jogosultságot kizáró ok a rendes felmondás közlését követően, de még a munkaviszony megszűnéséig következik be, illetve jut a munkáltató tudomására, eltérő megállapodás hiányában a munkáltató a végkielégítés megfizetésére nem kötelezhető [Mt. 95. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Érvelésének lényege szerint a rendes felmondást követően előállott ok miatt a jognyilatkozatát tévesen minősítette megtámadhatónak a megyei bíróság. A felperes a rendes felmondás közlése után igényelte a nyugellátást, ezért a részére végkielégítést biztosító munkáltatói jognyilatkozat az alperes álláspontja szerint semmis, emiatt az Mt. 7. §-a helyett a törvény Mt. 8. §, illetve 9. §-ában ...
BH+ 2005.2.90 Ha a végkielégítésre való jogosultságot kizáró ok a rendes felmondás közlését követően, de még a munkaviszony megszűnéséig következik be, illetve jut a munkáltató tudomására, eltérő megállapodás hiányában a munkáltató a végkielégítés megfizetésére nem kötelezhető [Mt. 95. § (2) bekezdés].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Érvelésének lényege szerint a rendes felmondást követően előállott ok miatt a jognyilatkozatát tévesen minősítette megtámadhatónak a megyei bíróság. A felperes a rendes felmondás közlése után igényelte a nyugellátást, ezért a részére végkielégítést biztosító munkáltatói jognyilatkozat az alperes álláspontja szerint semmis, emiatt az Mt. 7. §-a helyett a törvény Mt. 8. §, illetve 9. §-ában foglaltakat kellett volna alkalmazni. E jogszabályok alapján az alperes időbeli korlátozás nélkül visszavonhatta a végkielégítés megfizetésére irányuló jognyilatkozatát. Az alperes kifogásolta az Mt. 13. § (3) bekezdés alkalmazását is, mivel nem volt bizonyíték a feleknek a törvénytől eltérő közös akaratára.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes munkaviszonyát az alperes a 2001. július 1-jén kelt rendes felmondással, hat havi felmondási idővel 2001. december 31-ére megszüntette. A felperes részére hat havi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítést állapított meg. A felperes 2001. július 16-án előrehozott öregségi nyugdíjat igényelt, amit 2001. január 1-jétől kezdődően részére megállapítottak. Erről az alperes 2001. augusztusban szerzett tudomást, és a végkielégítést a felperes részére nem fizette ki.
A felperes keresete hat havi végkielégítés megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság a tényállásból az Mt. 95. § (2) bekezdés és 87/A. § d) pont alapján a kereset alaptalanságára következtetett. Kifejtette, hogy a rendes felmondásról szóló jognyilatkozat megtételekor az alperes az Mt. 87/A. § d) pontjában lévő tényről nem tudhatott, nem volt tévedésben, ezért nem támadhatta meg a jognyilatkozatát. Mindezek miatt a munkaügyi bíróság a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az alperest 703 440 forint végkielégítés és kamata megfizetésére kötelezte.
A megyei bíróság álláspontja szerint a rendes felmondás hatálya a közlésével beállt, az alperes ezzel a végkielégítés megfizetésére kötelezettséget vállalt, ez jogszabályba nem ütközött, tehát nem semmis. Az utóbb beállt változás (nyugdíj megállapítása) alapján pedig az alperes azért nem hivatkozhat semmisségre, mert az Mt. 13. § (3) bek. szerint a munkavállalóra a törvénynél kedvezőbb módon rendelkezhetett. A másodfokú bíróság arra is utalt az ítélete indokolásában, hogy az alperes 2001. szeptember 10-e körül szerzett tudomást a felperes nyugdíjazásáról, ezért 2002. április 23-án a végelszámoló írásbeli értesítése a kifizetés megtagadásáról az Mt. 7. § (3) bekezdésben lévő határidőn túl történt meg.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a jognyilatkozata - rendes felmondás - megtételének időpontjára tekintettel nem állt fenn megtámadási ok, mert nem lehetett tévedésben a felperes részére járó végkielégítésre való jogosultságot a törvény szerint kizáró okról.
Az Mt. 7. § (1) bekezdés értelmében a megtámadási ok valamelyikének a jognyilatkozat megtételekor kell fennállnia, a rendes felmondásról szóló jognyilatkozat megtételekor egyik ok sem állt fenn, az alperes helyesen érvelt azzal, hogy az adott esetben a megtámadás nem volt lehetséges.
A másodfokú bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy a felek az Mt. 13. § (3) bekezdése alapján megállapodtak a törvénynél kedvezőbb feltételben, vagyis arról, hogy az Mt. 95. § (2) bekezdés kizáró rendelkezése ellenére az alperes hat havi végkielégítést fizet, nem felel meg a peres eljárásban keletkezett bizonyítékoknak. Az alperes részéről a törvénytől a felperes javára való eltérés szándéka nem állt fenn, mert nem tudta, hogy a felperes nyugdíjas; a felperes pedig nem hivatkozott erre, mivel jogi álláspontja szerint nem minősült nyugdíjasnak. A felek között tehát nem jött létre megállapodás arról, hogy az Mt. 95. § (2) bekezdéstől eltérően az alperes végkielégítést fizet a felperesnek. Az alperes rendes felmondása - a közlés időpontjában fennállt helyzetnek megfelelően - azt a jogszabályon alapuló tájékoztatást tartalmazza, hogy az Mt. 95. § rendelkezései szerint hat havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés illeti meg a felperest.
Az Mt. 95. § (2) bekezdés értelmében a munkavállalónak nem jár végkielégítés, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül. Figyelemmel arra, hogy a felperes 2001. január 1-jétől minősül nyugdíjasnak [Mt. 87/A. § (1) bekezdés d) pont, (2) bekezdés], az alperes jogszabálysértés nélkül tagadta meg a végkielégítés megfizetését. A felperes tehát jogalap nélkül indított keresetet a végkielégítés megfizetése iránt, következésképpen a másodfokú bíróság az említett jogszabályokba ütközően változtatta meg az elsőfokú bíróságnak a végkielégítés iránti kereseti kérelmet elutasító rendelkezését, mert a munkáltató a rendes felmondása közlését követően tudomására jutott, illetve ez után keletkezett kizáró ok - nyugdíjasnak minősülés - esetén eltérő megállapodás hiányában nem kötelezhető végkielégítés megfizetésére.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.024/2004. szám)