adozona.hu
BH+ 2005.2.88
BH+ 2005.2.88
1. Ha a munkaszerződésben a felek prémium fizetésében megállapodtak, a munkavállalót a prémium megilleti attól függetlenül, hogy a munkáltató prémium-feladatot nem tűzött ki. A prémium-feladat kitűzése a munkáltató kötelessége, ezért ennek elmulasztására, mint a prémiumra való jogosultságot kizáró okra a munkáltató nem hivatkozhat [Mt. 76. §]. 2. Az Mt. 88 § (2) bekezdése alapján a munkavállalót megillető átlagkereset a munkaviszony megszűnésének napján esedékes. A felek közötti egyeztetés, jogvita az esedé
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkaviszonya 1999. június 2-án történt megszüntetése jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte, továbbá kártérítési igényt is érvényesített.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest a határozott idejű munkaviszonyból még hátralevő időre járó 750 000 forint munkabér, 300 000 forint prémium és 87 530 forint szabadságmegváltás, valamint ezen összegek után 1999. március 3-ától évi 20 százalék késedelmi kamat megfizetésére kötelezte...
BH+ 2005.2.88 1. Ha a munkaszerződésben a felek prémium fizetésében megállapodtak, a munkavállalót a prémium megilleti attól függetlenül, hogy a munkáltató prémium-feladatot nem tűzött ki. A prémium-feladat kitűzése a munkáltató kötelessége, ezért ennek elmulasztására, mint a prémiumra való jogosultságot kizáró okra a munkáltató nem hivatkozhat [Mt. 76. §].
2. Az Mt. 88 § (2) bekezdése alapján a munkavállalót megillető átlagkereset a munkaviszony megszűnésének napján esedékes. A felek közötti egyeztetés, jogvita az esedékesség időpontját nem érinti [Mt. 201. §].
A felperes keresetében a munkaviszonya 1999. június 2-án történt megszüntetése jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte, továbbá kártérítési igényt is érvényesített.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest a határozott idejű munkaviszonyból még hátralevő időre járó 750 000 forint munkabér, 300 000 forint prémium és 87 530 forint szabadságmegváltás, valamint ezen összegek után 1999. március 3-ától évi 20 százalék késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint az ügyvezető felperes 1998. augusztus 1-jétől 1999. július 31-éig szóló határozott idejű munkaviszonyban állt az alperessel. Az alperes taggyűlése 1999. március 2-án a felperest ügyvezetői tisztségéből visszahívta és javasolta a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, egyben felajánlotta felperes részére a határozott idejű munkaviszony lejártáig a munkabére, összesen 750 000 forint megfizetését.
A felperes megválasztásáról szóló taggyűlési határozat a munkabérét 150 000 forint alapbérben és havi fix összegű 150 000 forint prémiumban határozta meg. 1998-ban a prémium kifizetésének feltételeként a taggyűlés előírt eredmény elérését és költségszint betartását állapította meg.
A munkaügyi bíróság arra következtetett, hogy az indokolás nélküli visszahívással a felperes munkaviszonya az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése szerint szűnt meg. Mivel az alperes a határozott időből még hátralévő időre eső munkabért nem fizette meg, e tekintetben az alperest marasztalta. A munkaviszony megszűnésének napjától járó késedelmi kamatfizetési kötelezettséget is előírt az alperes terhére.
A bíróság megállapította, hogy 1999. évre prémium-feladatot alperes a munkaviszony megszűnéséig nem tűzött ki. A munkaszerződésben meghatározott fix összegű prémiumra tekintettel - a kitűzés elmaradását szerződésszegésnek minősítve - a felperes két havi prémiumra való jogosultságát állapította meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy az alperes a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséről szóló okirat aláírásától tette függővé a hátra lévő időre eső munkabér megfizetését. Ezért alaptalannak találta az alperes arra való hivatkozását, hogy a hátralevő munkabér megfizetésével nem esett késedelembe.
A prémium vonatkozásában a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját és annak indokait.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a prémium címén történt marasztalása és a munkabér utáni késedelmi kamat tekintetében támadta a jogerős ítéletet, e rendelkezések megváltoztatását, és ebben a körben a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy felperes kötelezettsége volt a taggyűlés összehívása, és saját prémium feladatára javaslatot nem terjesztett elő 1999. évre vonatkozóan. Álláspontja szerint a felek csak 1998. évre vonatkozóan állapodtak meg prémium kifizetésben, ezért 1999. január és február hónapra megalapozatlanul ítélte meg a bíróság felperes e járandóságát. A kamatfizetési kötelezettségét a késedelme hiányára hivatkozva vitatta. Azzal érvelt, hogy felperes mulasztott, mert felhívás ellenére nem vette át a számfejtett munkabérét személyesen vagy meghatalmazottja útján. Továbbá a felek között folyamatban lévő egyeztetés, majd peres eljárás miatt is tévesnek tartotta a késedelme megállapítását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes munkaszerződésének 5. pontja egyértelmű rendelkezést tartalmaz a felperest a személyi alapbérén felül megillető havi 150 000 forint prémiumról. A prémium kifizetésének feltételeit 1998. évre határozta meg a taggyűlés 11/1998. (VII. 30.) számú határozata.
A munkaügyi bíróság az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, helyesen állapította meg, hogy a munkaszerződésben kikötött prémium a felperest 1999. évre a munkaviszonya megszűnéséig megilleti. A prémium-feladat kitűzése ugyanis a munkáltató kötelessége, ennek elmulasztására, mint kizáró okra az alperes nem hivatkozhatott. Nyilvánvalóan alaptalanul hárítja a felülvizsgálati érvelés e mulasztást a felperesre, hiszen saját magával szemben a munkáltatói jogok gyakorlására nem lehet jogosult.
2. A határozott idejű munkaviszony a határozott idő lejárta előtt közös megegyezés, vagy rendkívüli felmondás hiányában jogszerűen csak az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése szerint szüntethető meg. A munkaügyi bíróság a nem vitatott tényállás alapján - minthogy a felek között a közös megegyezéses megszüntetésről megállapodás nem jött létre - az előbbiek szerint állapította meg a megszüntetés jogszerűségét. Az Mt. 88. §-a (2) bekezdéséből következően a hátra lévő időre eső átlagkereset a munkaviszony megszűnésének napján esedékes.
A felülvizsgálati kérelem a peres iratok tartalmával szemben tévesen és alaptalanul vitatta a jogerős ítéletben szereplő ténymegállapítást, miszerint az alperes a felperest megillető munkabér kifizetését a közös megegyezésről szóló "dokumentum" aláírásának kézhezvételéhez, mint feltételhez kötötte. E tény figyelembevételével a felperest az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján megillető öt havi átlagkereset késedelmes kifizetésére levont következtetést a felülvizsgálati kérelemben felhozott körülmények nem érintik. A felek közötti egyeztetés, jogvita ugyanis a felülvizsgálattal nem vitatott jogcímen járó követelésnek a törvényen alapuló esedékességi időpontjára nem hatott ki (Mt. 201. §).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel - jogszabálysértés hiányában - sikertelenül támadott részét, amelyben az alperes prémium címén való marasztalásáról és a megítélt munkabér összeg után kamatfizetési kötelezettségről szóló elsőfokú ítéleti rendelkezéseket helybenhagyta, a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.914/2001. szám)