adozona.hu
BH+ 2005.1.41
BH+ 2005.1.41
Ha a munkáltató a közalkalmazott felmentését a felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentéssel indokolja, csak a döntésben meghatározott létszámkeretén belül intézkedhet jogszerűen a jogviszony megszüntetés iránt [Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperes 2000. április 25-én kelt felmentő intézkedése jogellenességének megállapítását és hatályon kívül helyezését, eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását és elmaradt illetménye megfizetését kérte, másodlagos kérelme - amennyiben visszahelyezését a bíróság mellőzi - 12 havi végkielégítés megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felmentést hatályon kívül helyezte, és az alperest felperes eredeti munkakörében, főlevéltárosként való foglalk...
BH+ 2005.1.41 Ha a munkáltató a közalkalmazott felmentését a felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentéssel indokolja, csak a döntésben meghatározott létszámkeretén belül intézkedhet jogszerűen a jogviszony megszüntetés iránt [Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pont].
A felperes a keresetében az alperes 2000. április 25-én kelt felmentő intézkedése jogellenességének megállapítását és hatályon kívül helyezését, eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását és elmaradt illetménye megfizetését kérte, másodlagos kérelme - amennyiben visszahelyezését a bíróság mellőzi - 12 havi végkielégítés megfizetésére irányult.A munkaügyi bíróság ítéletével a felmentést hatályon kívül helyezte, és az alperest felperes eredeti munkakörében, főlevéltárosként való foglalkoztatására, valamint 156 450 forint elmaradt illetmény és 82 400 forint tizenharmadik havi illetmény megfizetésére kötelezte.
A megállapított tényállás szerint B. F. Közgyűlése a 2000. évi költségvetésről szóló 15/2000. (III. 20.) számú rendeletével az alperes költségvetési tervezett előirányzatát, és ennek keretében létszámát 120 főről 116 főre csökkentette. Az alperest az önkormányzat polgármesteri hivatala a 2000. április 14-én kelt levélben arról értesítette, hogy a létszámleépítés 4 főt érint. Az alperesnél az alkalmazottak létszáma 2000. január 1-jén 118,45 fő volt. Ezt követően a létszámleépítés elrendeléséig 1 fő távozott és egy új alkalmazottat vettek fel, tehát a létszám nem változott. 2000. április 6-án alperes egy új segédrestaurátort vett fel. 2000. április 4-én egy levéltári kezelő közalkalmazotti jogviszonya közös megegyezéssel megszűnt, majd a 2000. április 25-én kelt felmentéssel további 4 közalkalmazott - köztük a felperes - közalkalmazotti jogviszonyát szüntette meg az alperes.
A felperes felmentését az alperes azzal indokolta, hogy az önkormányzati rendelet és az annak alapján kiadott intézkedés létszámleépítést rendelt el a levéltárnál. Továbbá arra hivatkozott, hogy felperes előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes a létszámleépítés időszakában már új munkavállalót nem alkalmazhatott volna, és mivel egy fő önként távozott, felmentéssel már csak 2 alkalmazottja jogviszonyát szüntethette volna meg. Ezért a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti felmentési indokot nem találta okszerűnek. Az előrehozott öregségi nyugdíjra való hivatkozás megalapozatlanságát állapította meg, mivel a felperes nem minősült nyugdíjasnak, részére nem állapítottak meg előrehozott öregségi nyugdíjat.
A felmentés jogellenessége folytán a Kjt. 34. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság a felmentést hatályon kívül helyezte, a felperes eredeti, főlevéltárosi munkakörben történő továbbfoglalkoztatására, és 2001. január 1-jétől február 15-éig 156 450 forint elmaradt illetmény, és a 2000. évre járó 13. havi illetmény megfizetésére kötelezte az alperest.
Az alperes a fellebbezésében a felmentés jogellenessége körében támadta az elsőfokú ítéletet. A felperes ellenkérelmében a keresetét felemelve további elmaradt illetménye, valamint 2001. január 1-jétől annak kamatai megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.
A bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta, és felperesnek a felmentés hatályon kívül helyezése iránti kereseti kérelmét elutasította.
A másodfokú bíróság a tényállást pontosítva megállapította, hogy az alperes 2000. április 6-án Sz. T. segédrestaurátort a 2000. január 31-én kilépett R. Zs. betanított restaurátor helyett alkalmazta. A 2000. április 14-én közös megegyezéssel távozott K. L. levéltári kezelő munkakörébe más személy felvételére nem került sor.
Az elsőfokú bíróság érdemi döntésével a másodfokú bíróság nem értett egyet. Álláspontja szerint az alperes mérlegelési körébe tartozott milyen munkakörökben hajtja végre a létszámcsökkentést. Így K. L. távozása miatt nem volt köteles ezt a munkakört megszüntetni. A felperes főlevéltáros munkakörében az alperes mást nem foglalkoztatott. Ezért a felperes felmentését a létszámleépítési indok valósága és okszerűsége alapján jogszerűnek minősítette.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felmentés jogellenességére alapított - felemelt - keresetének helytadó határozat hozatalát kérte. A tényállás megállapítását támadta a tekintetben, hogy az önkormányzati rendelet a létszámot határozta meg, nem a négy fős leépítést, mivel a tényleges létszám (118,45 fő) nem volt ismert a döntéshozó előtt. A felmentési indok valóságát és okszerűségét vitatta az alperesnél végbement létszámváltozásra hivatkozva, amelynek eredményeként felmentése időpontjában (2000. április 25.) az alperes létszáma 114,45 fő volt, az elrendelt 116 fő helyett. Az Mt. 89. § (7) bekezdése szerint fennálló védettségére is hivatkozott. Tévesnek tartotta a másodfokú bíróság álláspontját, amely a közös megegyezéssel megszüntetett jogviszonynak nem tulajdonított jelentőséget.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes a felperes felmentését a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti felsőbb döntéssel, az önkormányzat létszámleépítést meghatározó rendeletével indokolta. E felmentési indok valósága és okszerűsége tekintetében az alperesre háruló bizonyítási teher nemcsak a létszámcsökkentés tényére, hanem annak a felsőbb döntéssel összefüggő voltára is kiterjedt. Tehát azt is bizonyítania kellett, hogy a felperes felmentésére az önkormányzat által elrendelt létszámcsökkentés keretén belül került sor.
A perben megállapított - a felülvizsgálati kérelemben nem vitatott - tény, hogy a felmentés indokolásában megjelölt önkormányzati rendelet - a 2000. éves költségvetésben - az alperes létszámkeretét az 1999. évi 120 fő helyett 116 főben határozta meg. Az alapító a 2000. április 14-én kelt levele az önkormányzati rendeletben elfogadott létszámleépítést jelölte meg 4 főben.
Az előbbiekből következően a felperes felmentése jogszerűsége elbírálásánál annak volt jelentősége, hogy arra az alperes létszámának 116 főre való csökkentése keretében került-e sor.
A per adatai alapján a felülvizsgálati kérelem helytállóan hivatkozott arra, hogy K. L. közalkalmazotti jogviszonyának 2000. április 14-én történt megszüntetésével, a 2000. április 25-én kelt 4 felmentéssel az alperes létszáma az előírt 116 fő helyett 114,45 főre csökkent. Ily módon a létszámcsökkentés meghaladta az önkormányzati rendeletben meghatározott mértéket.
A másodfokú bíróság a bírói gyakorlatnak (MK 95. számú állásfoglalás) megfelelően fejtette ki, hogy a létszámcsökkentés során a munkáltató - rendeltetésszerű joggyakorlással - szabadon választhatja ki az érintett munkaköröket, illetve személyeket. Tévesen nem vette azonban azt figyelembe, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése a törvényben meghatározott azon az indokon alapult, hogy felsőbb döntés (elrendelt létszámleépítés) következtében nincs lehetőség a felperes további foglalkoztatására [Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pont]. Ezen indok alapján a munkáltató csak a felsőbb döntéssel még összefüggő mértékű, tehát a döntésben meghatározott létszámkeretén belül intézkedhet a jogviszony-megszüntetés iránt jogszerűen.
A felperes felmentésével kapcsolatban az alperes - a per előbbi adatai figyelembevételével - nem bizonyította, hogy a létszám 116 főre csökkentését elrendelő felsőbb döntés következtében a felperes további foglalkoztatására nem volt lehetősége, mivel az alperesnél a perbeli időben az előírtat meghaladóan csökkent a létszám. Ezért az első fokú bíróság okszerű felmentési indok hiányában helyesen állapította meg a felmentés jogellenességét. Ezt a döntést a másodfokú bíróság a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjába és (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértéssel változtatta meg. Téves jogi álláspontjából adódóan a felperes Pp. 247. §-ának b) pontja szerint megengedett keresetváltoztatása - további elmaradt illetmény és kamatok iránt felemelt keresete - tekintetében a tényállást nem állapította meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletének a fellebbezéssel érintett, a felmentés jogellenességével kapcsolatos rendelkezéseit - az indokolás fentiek szerinti kiegészítésével - helybenhagyta; a kereset-felemelés tekintetében a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf.Bír. Mfv.I.11.192/2001. szám)