adozona.hu
BH+ 2005.1.40
BH+ 2005.1.40
I. Ha a kinevezés határozott időre vonatkozó rendelkezése érvénytelen, a kinevezést határozatlan idejűnek kell tekinteni, és a közalkalmazotti jogviszonynak a határozott idő lejártával való megszüntetése esetén a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeit kell alkalmazni [Kjt. 34. §]. II. A közalkalmazott végkielégítésre való jogosultsága megállapításánál - az áthelyezést kivéve - nem lehet figyelembe venni a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt [Kjt. 37. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 2001. február 16-ától 2001. május 15-éig, 2001. május 16-tól 2001. december 31-ig határozott időre szóló kinevezéssel alkalmazta a felperest közalkalmazotti jogviszonyban, asszisztens munkakörben. Az alperes 2001. december 13-án levélben arról tájékoztatta a felperest, hogy közalkalmazotti jogviszonyát 2002. január 15-éig meghosszabbítja, ezt követően azonban nem kívánja a felperest foglalkoztatni. Közölte, hogy ha a felperes a szerződéshosszabbítást nem írja alá, a határozott időr...
BH+ 2005.1.40 I. Ha a kinevezés határozott időre vonatkozó rendelkezése érvénytelen, a kinevezést határozatlan idejűnek kell tekinteni, és a közalkalmazotti jogviszonynak a határozott idő lejártával való megszüntetése esetén a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeit kell alkalmazni [Kjt. 34. §].
II. A közalkalmazott végkielégítésre való jogosultsága megállapításánál - az áthelyezést kivéve - nem lehet figyelembe venni a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt [Kjt. 37. § (4) bekezdés].
Az alperes 2001. február 16-ától 2001. május 15-éig, 2001. május 16-tól 2001. december 31-ig határozott időre szóló kinevezéssel alkalmazta a felperest közalkalmazotti jogviszonyban, asszisztens munkakörben. Az alperes 2001. december 13-án levélben arról tájékoztatta a felperest, hogy közalkalmazotti jogviszonyát 2002. január 15-éig meghosszabbítja, ezt követően azonban nem kívánja a felperest foglalkoztatni. Közölte, hogy ha a felperes a szerződéshosszabbítást nem írja alá, a határozott időre szóló kinevezés lejártával megszűnik a közalkalmazotti jogviszonya.A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg 2001. december 31. napjával a közalkalmazotti jogviszonyát, és kérte a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását. Arra hivatkozott, hogy a határozott idejű kinevezése ellentétben állt a Kjt. 21. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal, és miután a határozott idő kikötése jogszabályba ütközött, az semmis volt. Kérte annak megállapítását, hogy a munkáltató kinevezését határozatlan idejű kinevezésnek kell tekinteni, amelyet jogellenesen szüntetett meg az alperes.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. Kötelezte az alperest 1 233 988 forint és ennek kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a Kjt. 21. § (2) bekezdésében foglalt feltételek hiányában a határozott időre szóló kinevezés érvénytelen volt, ezért az Mt. 10. § (1) és (2) bekezdése alkalmazásával a rendes felmondás jogkövetkezményeit kell alkalmazni. A felperes átlagkeresete a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában 88 142 forint volt, ennek alapul vételével 8 hónapi végkielégítés és hat hónapi felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére kötelezte az alperest. Elutasította a közalkalmazotti jogviszonynak az ítélet jogerőre emelkedéséig való fennállása, az elmaradt illetmény és a jogellenesség miatti 12 havi átlagilletmény iránti keresetet.
Az alperes fellebbezése, továbbá a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg 2001. december 31-ével, a felperes közalkalmazotti jogviszonya 2003. november 17. napján szűnik meg. A másodfokú bíróság az alperest terhelő marasztalás összegét 3 533 880 forintra felemelte, és kötelezte az alperest a törvényes késedelmi kamat megfizetésére. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy a felperes 2003. október 1. napjától munkaviszonyt létesített havi 50 000 forint munkabér ellenében, átlagilletménye 2002. június 17-étől 2002. augusztus 31-éig 73 900 forint/hó, 2002. szeptember 1-jéről 2002. december 31-éig 108 700 forint/hó, 2003. január 1-jétől havi 110 120 forint/hó összeg lett volna. A perbeli időszakban a felperes összesen 297 039 forint munkanélküli járadékot vett fel. Az így kiegészített tényállás alapján a felperes csatlakozó fellebbezését nagyobb részben alaposnak találta.
A megyei bíróság kifejtette, hogy miután a kinevezésnek a közalkalmazotti jogviszony határozott időre szóló rendelkezése érvénytelen volt, a felperes kinevezését határozatlan idejűnek kell tekinteni, amelyet az alperes nem a Kjt. 25. §-ában írtak szerint, tehát jogellenesen szüntetett meg. A Kjt. 34. § (5) bekezdése alapján a felperes közalkalmazotti jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napjával szűnt meg. Erre tekintettel meg kell fizetnie az alperesnek a felperes elmaradt illetményét 1 441 600 forint összegben, továbbá a felmentés idejére járó 3 havi átlagkereset, valamint a 20 év közalkalmazotti jogviszony alapján 8 havi végkielégítést, utóbbiakat együttesen 1 211 320 forint összegben. A Kjt. 34. § (4) bekezdése alapján - több jogsértésre is figyelemmel - 8 havi átlagilletménynek megfelelő 880 960 forint megfizetésére is kötelezte az alperest.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, elsődlegesen a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát, másodlagosan a végkielégítés megfizetésére kötelező rendelkezés hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy miután felismerte a határozott időre szóló közalkalmazotti kinevezés érvénytelenségét, arról tájékoztatta a felperest, hogy a munkaszerződését határozatlan időre módosította és felgyógyulása után visszavárja. A felperes azonban e kinevezés-módosításhoz nem járult hozzá, munkára nem jelentkezett, ezért az alperes jogszerűen tekintette a felperes magatartását olyannak, hogy megszüntette az alperesnél fennállt közalkalmazotti jogviszonyát. Álláspontja szerint a felperesnek a december 13-án kelt levele oka fogyottá vált azzal, hogy az érvénytelenségi okot megszüntette. Törvénysértőnek tartotta a jogerős ítélet végkielégítésre vonatkozó rendelkezését is, mert felperes az alpereshez nem áthelyezéssel került és itt még az egyhavi végkielégítésre jogosító három év jogviszonya sem volt meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos a következők szerint.
A másodfokú bíróság helyes jogkövetkeztetéssel állapította meg, hogy ha a kinevezés határozott időre szóló rendelkezése érvénytelen volt, és a felperes kinevezését határozatlan idejűnek kell tekinteni, ezt az alperes nem a Kjt. előírásainak megfelelően szüntette meg. Az alperes csak a jogellenes jogviszonyt megszüntető intézkedését követően ajánlotta fel a kinevezés-módosítást, amelyhez a felperes nem járult hozzá. E tényállást is figyelembe véve a másodfokú bíróság a törvénynek megfelelően alkalmazta a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit (Kjt. 34. §).
Tévedett azonban mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság amikor a felperes végkielégítésre való jogosultságát 20 év közalkalmazotti jogviszony alapulvételével állapította meg.
A Kjt. 37. §-ának (4) bekezdése értelmében a közalkalmazott végkielégítésre való jogosultságának megállapításánál - az áthelyezést kivéve - nem lehet beszámítani a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt. A felperes 2001. február 16-ától állt az alperes alkalmazásában, tehát nem rendelkezett az alperesnél a bíróságok által figyelembe vett 20 év közalkalmazotti jogviszonnyal. Iratellenes az a jogerős ítéleti megállapítás, hogy "a felperes az alperes által nem cáfolt nyilatkozata szerint több mint 20 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik". A végkielégítés tekintetében az alperes fellebbezésében már hivatkozott arra, hogy a Kjt. 37. § (4) bekezdése szerint a végkielégítésre való jogosultság megállapításánál nem lehet beszámítani a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt, mert a felperes nem áthelyezéssel került az alpereshez, és így az alperesnél még a három évet sem érte el a jogviszonya időtartama, ennélfogva a Kjt. 37. § (6) bekezdése alapján végkielégítés nem illette meg.
A nyolc havi végkielégítés összegét a másodfokú bíróság a jogviszony megszűnése időpontjára megállapított havi 110 120 forint alapulvételével számította 880 960 forint összegben. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság - a jogerős ítéletnek az alperest marasztaló rendelkezését hatályon kívül helyezve és az elsőfokú bíróság ítéletének érintett rendelkezését megváltoztatva [Pp. 275. § (4) bekezdés] - az alperes marasztalásának összegét (végkielégítés összegével csökkentve) - leszállította 2 652 920 forintra, amelyből az elmaradt illetmény (1 441 600 forint) után alperes a középarányos időtől, 2002. december 15-étől kezdődően köteles évi 11 százalékos késedelmi kamatot megfizetni. A jogellenesség miatt járó 8 havi átlagilletmény és felmentési időre járó illetmény a jogerős ítélet meghozatala napján válik esedékessé, ezért késedelem hiányában az e jogcímen megítélt összegek után az ítéletben kamatfizetés nem rendelhető el (EH 50.). (Legf.Bír. Mfv.II.10.149/2004. szám)