adozona.hu
BH+ 2005.1.38
BH+ 2005.1.38
Nem jelenti a szerződéskötési szabadság sérelmét, ha a bíróság a felek által megkötött szerződés alapján létrejött jogviszony tartalmát vizsgálja és a jogviszonyt a felek egyező akaratával kialakított munkavégzési feltételek alapján munkaviszonynak minősíti [Mt. 76. §, 104. §, 141. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperesnél végzett munkája során 1999. június 9-én elszenvedett balesetével kapcsolatban terjesztette elő keresetét 1 500 000 forint vagyoni és 300 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felek között 1998. november 27-étől folyamatos munkaviszony állt fenn 1999. szeptember 6-áig.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítás adatai alapján megállapította, hogy a felperes 1998. november 27-étől 1998. d...
BH+ 2005.1.38 Nem jelenti a szerződéskötési szabadság sérelmét, ha a bíróság a felek által megkötött szerződés alapján létrejött jogviszony tartalmát vizsgálja és a jogviszonyt a felek egyező akaratával kialakított munkavégzési feltételek alapján munkaviszonynak minősíti [Mt. 76. §, 104. §, 141. §].
A felperes az alperesnél végzett munkája során 1999. június 9-én elszenvedett balesetével kapcsolatban terjesztette elő keresetét 1 500 000 forint vagyoni és 300 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt.A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felek között 1998. november 27-étől folyamatos munkaviszony állt fenn 1999. szeptember 6-áig.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítás adatai alapján megállapította, hogy a felperes 1998. november 27-étől 1998. december 31-éig határozott idejű munkaviszonyban állt az alperessel. Ezt követően 1999. január első napjaitól a vezetője tudtával tovább dolgozott, majd 1999. január 21-én a felek vállalkozási szerződést kötöttek. A felperes folyamatosan fennálló jogviszonyaiban faipari betanított munkásként ugyanazt a munkát végezte, amihez az anyagot és a gépeket az alperes biztosította. A munkafeladatokat a közvetlen munkahelyi vezető adta ki, és a végzett munkáért 300 forintos órabért fizetett, valamint munkaruhát, védőruhát és étkezési hozzájárulást biztosított az alperes. A munkaidő általában reggel 7-től délután 5 óráig tartott, a munkaidő nyilvántartása a munkalapokon történt, az utolsó időszakban pedig blokkoló kártyás nyilvántartást vezettek. A felperes - munkatársaihoz hasonlóan - sem rezsi költséget, sem bérleti díjat nem fizetett.
A bíróság a megállapított tényekből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes határozott idejű munkaviszonya határozatlan idejűvé alakult át, mivel a határozott idő lejárta után a közvetlen vezető tudtával és beleegyezésével tovább dolgozott. Megállapította, hogy a vállalkozási szerződés megkötését követően sem volt különbség a felek között fennállt jogviszony tartalmában, az változatlanul a munkaviszonyra jellemző ismérveknek felelt meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta helyes indokai alapján.
A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban kifejtette, hogy a szerződéses szabadság elve értelmében a felek szabadon határozhatták meg a közöttük létrejött munkaviszony tartalmát. Adott esetben a vállalkozási szerződés alapján ténylegesen megvalósuló munkavégzés nem a vállalkozási, hanem a munkaviszonynak felelt meg, az alperes utasítási joga, az általa meghatározott munkavégzési feltételek (munkaidő) és a rendszeres díjazás mellett.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet megváltoztatását kérte. Azt panaszolta, hogy a jogerős döntés ellentétben áll a szerződéskötési szabadság alkotmányos alapelvével. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felek között létrejött vállalkozási szerződés alapján a felperes vállalkozási jogviszonyban és nem munkaviszonyban állt. Ennek indokolásaként a szerződésben kikötött vállalkozói díjra, kötbérre, felperes vállalkozási engedélyére, a díjazás számla kiállításával történt teljesítésére, a Ptk. szerint a megrendelőt megillető utasítási jogra, a vállalkozói díj mértékére hivatkozott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felek által kötött vállalkozási szerződés alapján fennálló jogviszonyt a munkaügyi bíróság annak tényleges tartalma vizsgálata alapján helyesen minősítette munkaviszonynak. A felperes által teljesített munkavégzés feltételeire, körülményeire vonatkozó ténymegállapításokat (utasításhoz, munkaidőhöz kötöttség, rendszeres havi díjazás) a per adatai aggálytalanul alátámasztják. Ezzel szemben a felülvizsgálati kérelem a szerződésbeli kikötésekre alapított érveléssel a jogviszony minősítését sikertelenül támadta, mert a felek közötti jogviszonyt annak tényleges tartalma alapján kellett elbírálni, azt a szerződésben szereplő, de a ténylegesen nem érvényesülő kikötések nem érintik.
Azt a felülvizsgálati kérelem sem tette vitássá, hogy a felperes munkáját az alperes által meghatározott munkaidőben végezte. A perbeli tanúvallomások cáfolják a megrendelő utasítási jogával kapcsolatos felülvizsgálati előadást. A munka díjazása, az elszámolás a munkalapokon nyilvántartott, utóbb a blokkoló kártyával is ellenőrzött órák alapján történt. Ehhez képest az alperes a vállalkozói díj összegével sikertelenül érvelt, minthogy maga a szerződés sem tartalmazott erre vonatkozó konkrét eredményhez igazodó díjmeghatározást, csupán egy évi keretösszeget jelölt meg, azzal a kikötéssel, hogy nem teljesítése nem jelent szerződésszegést. A munka tényleges irányítását végző O. Z. perbeli nyilatkozata ugyancsak cáfolja a felülvizsgálati álláspontot, minthogy a munkavégzés feltételeit közvetlenül ismerő tanú maga állította, hogy a két jogviszony - a munkaviszony és a vállalkozói jogviszony - között tartalmában nem volt különbség.
A szerződéskötési szabadság sérelmére vonatkozó felülvizsgálati támadás nyilvánvalóan téves, mert a bíróság - amint ezt a másodfokú bíróság helyesen kifejtette - a felek által megkötött szerződés alapján létrejött jogviszony tartalmát vizsgálta, amelyet a felek maguk határozhattak meg. Így a jogviszony minősítése a felek egyező akaratával kialakított munkavégzési feltételek alapján történt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet - ami jogszabálysértés nélkül hagyta helyben a munkaügyi bíróság közbenső ítéletét - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.11.076/2001. szám)