adozona.hu
BH+ 2005.1.37
BH+ 2005.1.37
Ha a munkavállaló munkakörénél fogva ismerte a munkáltatói joggyakorlás szabályozását és ennek ellenére az előírt jóváhagyás nélkül módosították hozzátartozójával a munkaszerződést, ennek érvénytelensége megállapítását a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütköző magatartása folytán sikertelenül vitatta [Mt. 3. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkáltató a keresetében az alperes munkavállaló munkaszerződés-módosítása érvénytelenségének semmisségének) megállapítását és az alperesnek a felvett munkabér-különbözet visszafizetésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes ügyvezetője, aki az alperes férje, a munkaszerződést az alperes alapítójának hozzájárulása nélkül módosította.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az említett munkaszerződés-módosítások érvénytelenségét, ezt meghaladóan a keresetet el...
BH+ 2005.1.37 Ha a munkavállaló munkakörénél fogva ismerte a munkáltatói joggyakorlás szabályozását és ennek ellenére az előírt jóváhagyás nélkül módosították hozzátartozójával a munkaszerződést, ennek érvénytelensége megállapítását a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütköző magatartása folytán sikertelenül vitatta [Mt. 3. § (1) bekezdés].
A felperes munkáltató a keresetében az alperes munkavállaló munkaszerződés-módosítása érvénytelenségének semmisségének) megállapítását és az alperesnek a felvett munkabér-különbözet visszafizetésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes ügyvezetője, aki az alperes férje, a munkaszerződést az alperes alapítójának hozzájárulása nélkül módosította.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az említett munkaszerződés-módosítások érvénytelenségét, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes férje P. J., mint a felperes társaság ügyvezetője az egyszemélyes alapító képviselőjének - a németországi székhelyű Kft. ügyvezetőjének, H. K.-nak - 1999. elején említette, hogy szeretné házastársát alkalmazni az üzletmenetben segítőként. 1999. február 5-én munkaszerződést kötött az alperessel PR-menedzser munkakörre, heti 20 óra munkaidővel, havi 130 000 forint alapbérrel. 1999. július 1-jén P. J. ügyvezető és az alperes a munkaszerződést módosították úgy, hogy az alperes munkaköre humánerőforrás igazgató, heti munkaideje 30 óra, személyi alapbére havi 210 000 forint lett, és egyéb juttatásokról is rendelkeztek. 2000. elején a tulajdonos tájékoztatta P. J.-t, hogy üzletrészét szeretné eladni, mert felperes veszteséges volt. 2000. február 24-én ismét módosították az alperes munkaszerződését, havi személyi alapbérét 280 000 forintra, munkaidejét 40 órára emelték, 6 hónap felmondási időt, 6 havi végkielégítést kötöttek ki. E módosítások tartalmáról P. J. az alapító képviselőit nem tájékoztatta, azokhoz hozzájárulásukat nem adták. A felperes alapítójának képviselői az üzletrész eladásáról való tárgyalások során, 2000. május 2-án értesültek a munkaszerződés-módosításokról, azokkal nem értettek egyet, közölték, hogy azokat érvénytelennek tekintik.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 150. §-a (2) bekezdésének j) pontja szerint a munkaszerződés-módosításokhoz az alapító képviselőinek jóváhagyására lett volna szükség, ilyen jóváhagyás azonban nem történt. Ezért a munkaszerződés-módosításokat jogszabályba ütközőnek, az Mt. 9. §-a szerint érvénytelennek minősítette.
A felperesnek a kifizetett munkabér-különbözet iránti igényét - kártérítésként - a bíróság nem találta alaposnak, ezért a kereseti kérelmet elutasította.
Az alperes fellebbezésében a keresetnek helytadó, a munkaszerződés-módosítások érvénytelenségét megállapító részében kérte az ítélet megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta, lényegében helyes indokai alapján.
A másodfokú bíróság szerint a fellebbezéssel érintett részében a tényállás megállapítása helyesen történt, és az érdemi döntéssel is egyetértett.
Hangsúlyozta, hogy az alperest terhelte a munkaszerződés-módosítások jóváhagyásának bizonyítása. Ezt alperes a perben bizonyítani nem tudta. Sikertelen volt az arra vonatkozó bizonyítása is, hogy a jóváhagyásra jogosult személyek tudtak a munkaszerződés-módosításokról és azok tartalmát ismerték. Az ügyvezető munkáltatói jogkörének a Gt. 150. §-a (2) bekezdésében és az alapító okiratban is előírt korlátozását az alperes ismerte. Az ügyvezető munkaszerződés-módosítással kapcsolatos eljárását az Mt. 74. §-a (2) bekezdése szerint is érvénytelennek minősítette a megyei bíróság.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és új eljárás elrendelését kérte, másodlagos kérelme a felperes keresetét elutasító határozat hozatalára irányult. A Pp. 163. §-ának (3) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt amiatt, hogy a munkaügyi bíróság másik munkaügyi perben szereplő bizonyítékokat úgy vett figyelembe, hogy elmulasztotta erre a feleket a tárgyaláson figyelmeztetni. A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában szereplő súlyos ellentmondások figyelmen kívül hagyását panaszolta. Vitatta azokat az ítéleti megállapításokat, miszerint az alapító képviselői a munkaszerződés-módosításhoz nem járultak hozzá, és ő tudott, illetve tudnia kellett volna a jóváhagyási kötelezettségről. Érvelése szerint jóváhagyás hiányában emiatt - az ítélkezési gyakorlat értelmében - nem lehet érvénytelennek tekinteni a munkaszerződés-módosítást.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. A jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH 1996/372). Az alperes a fellebbezésében a Pp. 163. §-a (3) bekezdése megsértése miatt az elsőfokú ítéletet nem támadta, így a jogerős másodfokú ítélet e kérdéssel nem foglalkozhatott, tehát emiatt jogszabálysértő nem is lehet.
2. A felülvizsgálati kérelem az elsőfokú ítéletnek egyrészt a munkaszerződés-módosítás érvénytelensége megállapításával, másrészt a kártérítési igény elutasításával kapcsolatos indokolása közötti ellentmondásra hivatkozva is jogszabálysértőnek tartotta a jogerős ítéletet.
E felülvizsgálati támadás azért téves, mert a másodfokú ítélet - arra irányuló fellebbezés hiányában - a kártérítési igény elutasítása körében az első fokú ítéletet nem vizsgálhatta, így nem is érintette, csupán a fellebbezett részében a munkaszerződés-módosítások érvénytelensége tekintetében hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét. Ennélfogva a fellebbezéssel nem érintett, így első fokon jogerőre emelkedett kereseti kérelem elutasításának indokolásában kifejtettekkel összefüggésben a másodfokú ítélet felülvizsgálati támadására nincs lehetőség [Pp. 271. § (1) bekezdés a) pont].
3. A másodfokú bíróság megalapozottan állapította meg a per adatai alapján, hogy a perben nem nyert bizonyítást a munkaszerződés-módosítások jóváhagyása, és az alperes előtt ismert volt az ügyvezető munkáltatói jogkörének korlátozása, amelyet a Gt. 150. §-a (2) bekezdésének j) pontja mellett a felperes alapító okirata is előírt. Ezek az ítéleti következtetések nem iratellenesek, és nem okszerűtlenek. Az utóbbit az alperes saját perbeli nyilatkozata alátámasztja, és az alperes humánerőforrás igazgatói munkaköréből is okszerűen következik, hogy alperesnek a munkáltatói joggyakorlásra vonatkozó rendelkezéseket ismernie kellett.
A tényállást érintő felülvizsgálati támadás tehát jogszabálysértés hiányában alaptalan.
A felülvizsgálati kérelem azzal helyesen érvelt, hogy a képviseleti jog korlátozására harmadik személlyel szemben nem lehet hivatkozni; ezért a munkaszerződés-módosítások érvénytelenségének megállapítása erre tekintettel tévesen történt (BH 1994/622, 2001/483).
Az adott esetben nem volt figyelmen kívül hagyható az a lényeges körülmény, hogy az alperes - az irányadó tényállás szerint - tudott a férje vele szembeni munkáltatói jogkörének a taggyűlés hatáskörét gyakorló tag (tulajdonos) jóváhagyásához kötött voltáról. Ennélfogva az ismételt szerződés-módosításokkal kapcsolatos eljárása a - munkaviszony alanyai esetében is megkövetelt - jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütközött [Ptk. 4. § (1) bekezdés, Mt. 3. § (1) bekezdés]. Ez okból a szerződés-módosítások érvénytelenségére levont ítéleti következtetés érdemben helytálló.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az indokolás előbbi módosításával - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.11.165/2001. szám)