adozona.hu
BH 2005.1.32
BH 2005.1.32
Szolgálati idő megállapítása az eljárásjogi szabályok megtartásával bármely hiteltérdemlő bizonyíték alapján is lehetséges [1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 43. § (2) bekezdés c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 43. § (2) bekezdésbe, a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 37. § (1) bekezdésbe és a KK 34. számú állásfoglalásba ütköző jogszabálysértésre hivatkozott. Álláspontja szerint a felperes nem szerezte meg azt a szolgálati időt, amelyet javára a jogerős ítélet megállapított. A munkaügyi bíróság a kereseti kérelemben megjelölteken túlterjeszkedve, ezért jogszabálysértően a felperes által meg nem jelölt okból változtatta meg a ...
BH 2005.1.32 Szolgálati idő megállapítása az eljárásjogi szabályok megtartásával bármely hiteltérdemlő bizonyíték alapján is lehetséges [1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 43. § (2) bekezdés c) pont].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 43. § (2) bekezdésbe, a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 37. § (1) bekezdésbe és a KK 34. számú állásfoglalásba ütköző jogszabálysértésre hivatkozott. Álláspontja szerint a felperes nem szerezte meg azt a szolgálati időt, amelyet javára a jogerős ítélet megállapított. A munkaügyi bíróság a kereseti kérelemben megjelölteken túlterjeszkedve, ezért jogszabálysértően a felperes által meg nem jelölt okból változtatta meg a jogerős közigazgatási határozatot.A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el a szolgálati idő megállapítása tárgyában.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A munkaügyi bíróság felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletében lévő tényállás szerint az elsőfokú szerv határozata az 1964. április 21-étől 1999. december 31-éig terjedő idő alapján 32 év 193 nap szolgálati időt állapított meg a felperes javára. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú szerv a bizonyítási eljárás alapján nem találta igazoltnak a tsz-tagság fennállását a felperes által állított további időre, ezért az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresete az 1961 júniusától az 1964. június 30-áig terjedő tsz-tagként végzett munka nyugdíjra jogosító szolgálati időként történő figyelembevételére irányult. A keresetlevél előadása szerint - egyebek mellett - a korábbi eljárásban az elsőfokú szerv egyszer már elfogadta az 1962 januártól december 31-éig terjedő időszakot szolgálati időként. E tény, továbbá a tanúk vallomása alapján a jogerős másodfokú alperesi határozat jogszabálysértéssel utasította el a szolgálati idők elismerését.
A munkaügyi bíróság a tanúk vallomása, a rájuk vonatkozó, a perbeli időszakot érintő irat (zárszámadási okmány) értékelése alapján arra következtetett, hogy a felperes a tsz alkalmazottjaként 1961-től munkaviszony jellegű jogviszonyban állt, ez nem ütközött az 53/1953. MT rendelet 101. § (1) bekezdésben lévő életkorra vonatkozó szabályba. Ezért a felperes részére a bíróság munkaviszonyban töltött időként fogadta el az 1961. június 1-jétől az 1964. június 30-áig terjedő időből összesen 729 napot, az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatásával.
A rendelkezésre álló iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felek között több eljárás volt folyamatban.
A egyik ítélet tényállása szerint a korábbi ítélet alkalmasnak minősítette az 1962. számú zárszámadás megnevezésű okiratot az 1962. évre vonatkozó szolgálati idő megállapítására, mert az irat a felperest tsz-tagként sorolta fel. Az alperes a 2001. április 10-én kelt határozatában bizonyítottnak találta a felperes 1962. évi tsz-tagsági idejét. Ezt a határozatot a kirendeltség vezetője helybenhagyta.
A tényállásban az is szerepel, hogy a felperes 1962-1964. június 30-áig kérte a szolgálati idő elismerését, amelyet azzal indokolt, hogy ha igazoltan tsz-tag volt 1962-ben, nem életszerű a tagságának hiánya 1963. és 1964. években. Mindezekre tekintettel az alperes 1963. január 1-jétől 1964. június 30-áig terjedő időre kérte a kereset elutasítását.
Fenti előzmények után az elsőfokú szerv az új eljárás elrendelése miatt hozott, 2002. február 5-én kelt újabb határozatával 1964. április 21-étől ismert el szolgálati időt a felperes részére, míg az 1960-1964-ig terjedő idő tekintetében elutasító határozatot hozott. A másodfokú határozat az elsőfokú döntést helyesnek találta, ezért helybenhagyta, az 1961 júniusától 1964. június 30-áig terjedő időre vonatkozó fellebbezést elutasította.
A felperesnek a felülvizsgálati eljárással érintett újabb ügyben benyújtott keresetében egyebek mellett az is szerepel, hogy az alperes "már egyszer elfogadta" az 1962 januártól december 31-éig terjedő időszakot, előadta, hogy az általános iskola elvégzésétől, 1961 júliusától házasságkötéséig, illetve a szolgálati lakás kiutalásáig a tsz-ben folyamatosan részt vett a "közös munkában", továbbá a kereset ezt a "tsz-tagként végzett munkaként" is megjelölte.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a beadványok tartalom szerinti figyelembevétele és elbírálása csak akkor lehetséges, ha a tartalom az irányadó jogszabályokra tekintettel nem ellentmondásos. Amennyiben a keresetlevél tartalmazza az említett egymásnak ellentmondó kérelmeket, a bíróságnak a Pp. 3. § szerint kell eljárnia, alkalmazva a felülvizsgálati kérelemben helytállóan hivatkozott kereseti kérelemhez kötöttségre vonatkozó szabályt (Pp. 215. §, elvi határozatnak minősülő KK 39. számú állásfoglalás). Az adott esetben ezért meg kellett volna állapítani a kereseti kérelemnek azt a lényeges tartalmát, hogy a felperes melyik időszakra vonatkozóan milyen jogviszony alapján kéri a nyugdíjra jogosító szolgálati idő számításba vételét. Mindezek mellett, részben az előzmény iratok hiányossága folytán, nem állapítható meg, hogy az 1962. teljes év tekintetében - különösen az alperes döntésére, és az 1963. január 1-jétől kezdődő időre vonatkozóan benyújtott perbeli ellenkérelmére figyelemmel - miért történt meg az igény ismételt elbírálása. Ezért a teljes hiánytalan iratanyag alapulvételével kell meghatározni, hogy melyik időszakra vonatkozóan bírálható el a másodfokú jogerős határozat.
A fentiek tisztázását követően kerülhet sor arra, hogy a bíróság a szolgálati időt megállapítsa. Ennek keretében a Tny. 43. § (3) bekezdésnek megfelelően a számításba vehető szolgálati idő az adott bizonyítékok egyenkénti és összességükben történő értékelésével is megállapítható a Pp. 221. § (1) bekezdésnek megfelelő indokolás kifejtésével. Mindezen hiányosságok miatt az ítélet nem felel meg a Pp. 215. §-ának, és a Tny. 43. §-ának. A Legfelsőbb Bíróság a felmerült jogkérdésben tehát úgy foglalt állást, hogy a szolgálati idő igazolásának a perben irányadó eljárásjogi szabályok betartásával van helye.
Ezért a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.291/2003. sz.)