adozona.hu
BH+ 2004.12.577
BH+ 2004.12.577
A felek a versenytilalmi megállapodásban - amelyre a polgári jog szabályai az irányadók - elállási jogot köthetnek ki. Ez a jog a munkaviszony megszűnéséig gyakorolható [Mt. 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperessel kötött versenytilalmi megállapodás alapján hat havi munkabérének megfelelő ellenérték és késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének megfelelően marasztalta az alperest.
A megállapított tényállás szerint a felperes 1998. szeptember 5-étől állt munkaviszonyban az alperessel. A felek a 2000. június 1-jén kelt munkaszerződés-módosítás 11. pontjában versenytilalmi megállapodást kötöttek, me...
BH+ 2004.12.577 A felek a versenytilalmi megállapodásban - amelyre a polgári jog szabályai az irányadók - elállási jogot köthetnek ki. Ez a jog a munkaviszony megszűnéséig gyakorolható [Mt. 3. §].
A felperes keresetében az alperessel kötött versenytilalmi megállapodás alapján hat havi munkabérének megfelelő ellenérték és késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének megfelelően marasztalta az alperest.
A megállapított tényállás szerint a felperes 1998. szeptember 5-étől állt munkaviszonyban az alperessel. A felek a 2000. június 1-jén kelt munkaszerződés-módosítás 11. pontjában versenytilalmi megállapodást kötöttek, melyben a felperes a munkaviszonya megszűnését követő egy év időtartamra kötelezettséget vállalt meghatározott - az alperessel versenyhelyzetet teremtő - tevékenységtől való tartózkodásra, az alperes pedig ennek fejében a munkaszerződés megszűnésekor hat havi munkabér fizetésére. A felek kikötötték, hogy "a versenytilalmi megállapodásban foglalt kötelezettségek kölcsönös teljesítéséről a munkáltató a munkaviszony időtartama alatt írásban lemondhat".
A felperes nem írta alá 2001. március 30-án a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséről szóló megállapodást, mivel nem értett egyet annak 3. pontjával, amelyben az alperes a felperest a munkaszerződés 11. pontjában rögzített versenytilalmi megállapodás teljesítése alól felmentette. A felek a munkaviszonyt 2001. március 31-én megszüntették oly módon, hogy a felperes a munkaviszony közös megegyezéssel megszüntetésére vonatkozó iratokat átvette, a felek - a megállapodás aláírása nélkül - a munkaviszonyt felszámolták, a megszüntetés és annak jogcíme közöttük nem képezte vita tárgyát.
A munkaügyi bíróság ebből a tényállásból arra a következtetésre jutott, hogy az alperes 2000. június 1-jétől a munkaviszony időtartama alatt a kötelezettségek kölcsönös teljesítéséről a versenytilalmi megállapodás 11. pontja szerint írásban lemondhatott. Arra tekintettel azonban, hogy ezt a 2001. március 30-án kelt "megállapodásban" közölte a felperessel, a munkaügyi bíróság szerint a lemondási nyilatkozat az Mt. 4. §-ába ütközött, mivel az alperes "nyilvánvalóan így akart mentesülni a kikötött hat havi munkabér fizetési kötelezettség alól".
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak indokait elfogadva - helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság jogi indokaira utalás mellett arra is hivatkozott, hogy az alperes 2001. március 30-án írásban tett jognyilatkozata a Ptk. 319. § (1) bekezdése és 320. § (1) bekezdése alapján nem minősült elállásnak, mivel nem szerződésen alapult. Rámutatott továbbá, hogy a munkaszerződés-módosítás 11. pontjába foglalt megállapodás az Mt. 8. § (2) bekezdésébe ütközött. Helytelenül fogalmazták meg a 11. pont utolsó mondatát, továbbá a munkavállaló az őt megillető jogokról az egyoldalú nyilatkozattal előre nem mondhat le. Az alperes lemondó nyilatkozata tartalmát tekintve a munkaszerződés egyoldalú módosítását jelenti.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetét elutasító határozat hozatala iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az Mt. 3. § (4) bekezdése és a Ptk. 320. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott. Az Mt. 3. § (4) bekezdésével ellentétesnek tartotta a rendeltetésellenes joggyakorlást (Mt. 4. §) és az érvénytelenséget [Mt. 8. § (2) bekezdés] megállapító jogerős ítéleti álláspontot, jogszabálysértőnek tartotta a versenytilalmi megállapodás tekintetében a munkaszerződésre vonatkozó szabályok alkalmazását. Érvelése szerint a versenytilalmi megállapodást nem a munkajog, hanem a polgári jog szabályai szerint kell elbírálni, ezért az elállás jogával a Ptk. 320. § (1) bekezdése szerint a megállapodásban kikötöttek alapján a munkaviszony megszűnéséig jogszerűen élhetett.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontja alapján elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem elkésettségére, az előterjesztő ügyvéd jogi képviseleti jogosultsága hiányára hivatkozott, fenntartotta a perbeli álláspontját az alperes rosszhiszemű, joggal való visszaélést megvalósító magatartásáról. Sérelmezte a másodfokú bíróságnak a perköltsége mellőzésére vonatkozó álláspontját.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
1.Az alperessel 2002. június 6-án közölt jogerős ítélet ellen 2002. augusztus 2-án postára adott felülvizsgálati kérelem - amelyet a 3. sorszámú ellenkérelemhez csatolt meghatalmazásban megjelölt jogi képviselő nyújtott be - nem késett el [Pp. 272. § (1) bekezdés].
2.Az alperes helyesen fejtette ki felülvizsgálati kérelmében, hogy nem érinti a versenytilalmi megállapodás érvényességét az a körülmény, ha azt munkaszerződés, illetve annak módosítása tartalmazza (EH. 559.).
Az Mt. perbeli időben hatályos, az 1997. évi LI. törvény 1. §-ával megállapított 3. § (4) bekezdése előírta, hogy a munkaviszony megszűnését követően a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartás tilalma csak ilyen tartalmú, megfelelő ellenérték fejében kötött megállapodás alapján és legfeljebb három évig terheli a munkavállalót, és erre a megállapodásra a polgári jog szabályai az irányadók.
Mindezekből következően az első- és a másodfokú bíróság a jogszabályokat tévesen értelmezte a perbeli versenytilalmi megállapodás megkötése és az alperes elállása tekintetében.
Az Mt. 3. § (4) bekezdése (2001. július 1-jétől az Mt. ugyanilyen tartalmú (5) és (6) bekezdése) értelmében érvényesen létrejött versenytilalmi megállapodás tekintetében a felek elállási jogot köthetnek ki (Ptk. 320. §).
A felek a versenytilalmi megállapodásban - annak tartalma szerint - az alperes elállási jogát kötötték ki [Ptk. 320. § (1) bekezdés], az alperes erre vonatkozó jognyilatkozata tehát a felek szerződésén alapult. Az alperes eszerint jogosult volt a megállapodást a munkaviszony fennállása alatt, azaz a felperes teljesítésének megkezdése előtt egyoldalú jognyilatkozattal felbontani, amelynek következményeként a jövőre nézve a felek mentesültek a kötelezettségeik alól.
A munkaügyi bíróság ebben a körben a jogszabály helyes értelmezésével helytállóan állapította meg, hogy az alperes a versenytilalmi megállapodáson (szerződésen) alapuló - a megállapodás 11. pontja utolsó mondatának tartalma szerinti - elállási jogát a felperes teljesítése megkezdéséig, azaz a munkaviszony megszűntéig (2001. március 31-éig) jogszerűen gyakorolhatta.
3.A felperes a rendeltetésellenes joggyakorlás alapjaként egymagában a lemondás időpontját és az alperes által aláírt "megállapodás" keretében való közlését jelölte meg, egyéb tényállásra nem hivatkozott, bizonyítási indítványa nem volt. A megjelölt okok alapján a rendeltetésellenes joggyakorlásra a jogerős ítélet tévesen következtetett, mivel a megfelelően közölt elállásnak jogszerűen lehetett a célja a megállapodás felbontása, a "kölcsönös kötelezettségek alóli mentesülés".
A felek között nem volt vitás, hogy a munkaviszony megszüntetésére 2001. március 31-én közös megegyezéssel - a munkaviszony felszámolásával, a felperes részéről a munkaviszonyt megszüntető iratok átvételével - került sor, következésképpen az alperes által 2001. március 30-án a fentiek szerint írásban közölt elállás a versenytilalmi megállapodást felbonthatta.
Az alperes jogszerű elállása következményeként egyik felet sem terhelte a versenytilalmi megállapodásban kikötött kötelezettség, ennélfogva a jogerős ítélet törvénysértően hagyta helyben a megalapozatlan keresetnek helyt adó elsőfokú ítéletet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdés]. (Legf.Bír. Mfv.I.10.716/2003. szám)