adozona.hu
BH+ 2004.11.512
BH+ 2004.11.512
Hatósági állatorvos rendelőjében bekövetkezett balesetért felelős személy megállapítása [Ptk. 348. §, 339. §, 1992. évi XXIII. tv. 71. §, 1981. évi 3. tvr., 6/1981. (IV. 12.) MÉM r.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes 1993. október 20-án a család kutyájának gyógykezelése miatt tartózkodott a II. r. alperes állatorvosi rendelőjének váróhelyiségében. A falra szerelt polc leszakadt, és az alatta egy széken helyet foglaló I. r. felperes gerincsérülést és ennek következtében maradandó egészségkárosodást szenvedett.
A baleset idején a II. r. alperes állatorvosi magángyakorlat folytatására jogosító vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkezett, ún. magánpraxist nem folytatott. Az I. r. alperes alk...
BH+ 2004.11.512 Hatósági állatorvos rendelőjében bekövetkezett balesetért felelős személy megállapítása [Ptk. 348. §, 339. §, 1992. évi XXIII. tv. 71. §, 1981. évi 3. tvr., 6/1981. (IV. 12.) MÉM r.].
Az I. r. felperes 1993. október 20-án a család kutyájának gyógykezelése miatt tartózkodott a II. r. alperes állatorvosi rendelőjének váróhelyiségében. A falra szerelt polc leszakadt, és az alatta egy széken helyet foglaló I. r. felperes gerincsérülést és ennek következtében maradandó egészségkárosodást szenvedett.A baleset idején a II. r. alperes állatorvosi magángyakorlat folytatására jogosító vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkezett, ún. magánpraxist nem folytatott. Az I. r. alperes alkalmazottjaként közszolgálati jogviszony keretében hatósági állatorvosi teendőket látott el, és emellett állatok gyógykezelését is végezte. Az állatorvosi rendelő és váróhelyiség a II. r. alperes tulajdona volt, és a balesetet okozó polcot is a II. r. alperes megbízása alapján szerelte fel egy vállalkozó.
A baleset idején 24 éves I. r. felperes és szülei, a II. és III. r. felperesek keresetükben a baleset miatt bekövetkezett és a II. r. alperes biztosítási szerződése alapján meg nem térült káruk megtérítését kérték az alperesektől.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy a Ptk. 348. §-a alapján felelőssége nem áll fenn, mert a II. r. alperes által esetenként végzett gyógykezelés kívül esik a hatósági állatorvos tevékenységi körén. Ezért is, és mint a rendelő tulajdonosa, a II. r. alperes tartozik helytállni a berendezési tárgy leszakadása miatti kárért. A II. r. alperes azzal védekezett, hogy a hatósági orvosi és a gyógyító tevékenységet is az I. r. alperesnél fennálló közszolgálati jogviszonya alapján végzi. Saját személyében ezért a felperesek kárigényéért nem köteles helytállni. Emellett arra is hivatkozott, hogy a felperesek vele szemben érvényesített kárigénye elévült, és állította, hogy a balesetet okozó polc leszakadásáért felróható magatartás nem terheli.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperesek egyetemleges kártérítési felelősségét az I. r. felperes balesetével kapcsolatos kárért. Az alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság közbenső és részítéletével azonban az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta, és az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Egyebekben azzal a pontosítással hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, hogy az I. r. felperes balesetével a felpereseknek okozott kárért felel a II. r. alperes.
A jogerős határozat indokolása szerint az nem volt vitás, hogy a II. r. alperes hatósági állatorvosként az I. r. alperes alkalmazottja volt és ezt a tevékenységet abban a rendelőben folytatta, melynek ő volt a tulajdonosa. A II. r. alperesnek a 6/1981. (IV. 12.) MÉM r. (továbbiakban: R.) 8. §-a alapján lehetősége és egyben kötelessége is volt, hogy a hatósági orvoslás mellett magángyakorlati szolgáltatást nyújtson a hozzá forduló állattartóknak. Ez a rendelkezés azt a célt szolgálta, hogy a gyorssegélyre szoruló beteg állat ne maradjon ellátatlan. Emellett lehetősége volt a hatósági állatorvosnak arra is, hogy az egyéb okból gyógykezelésre szoruló beteg állatot is ellássa. Ezért a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a II. r. alperes perbeli balesettel kapcsolatos felelőssége szorosan az alkalmazotti tevékenységhez vagy a magángyakorlati szolgáltatáshoz kötődik-e. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanis nem minden - a R. 8. §-a keretében végzett - magángyakorlati szolgáltatással összefüggő károkozás alapozza meg a munkáltató felelősségét. Miután az I. r. felperes nem valamilyen hirtelen felmerülő gyorssegélyt kért a II. r. alperestől, hanem az állat bűzmirigyével kapcsolatos probléma gyógyítása végett, előzetes megbeszélés alapján vitte az állatot a II. r. alperes rendelőjébe, ezért az nem tartozott az I. r. alperesnél fennálló munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségek körébe. A baleset bekövetkezésének helye, a II. r. alperes tulajdonában álló rendelő berendezése és felszerelése is inkább a magánorvosi tevékenységet, mint a hatósági orvoslást szolgálta, ezért a tevékenység végzésének és a tárgyi környezetnek oldaláról is a magángyakorlat végzése a jellemző, függetlenül attól, hogy azt milyen keretek között végzik. Ezek szerint az I. r. alperes kártérítő felelőssége a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján nem áll fenn, ezért vele szemben a másodfokú bíróság a keresetet elutasította. A II. r. alperes vonatkozásában pedig megállapította, hogy az ő biztosítása alapján teljesített a felperesek részére kártérítést a biztosító és erről megfelelő tájékoztatást is kapott, ezért az elévülésre való hivatkozása alaptalan. Miután a balesetet a II. r. alperes tulajdonában álló helyiségben, az ő tulajdonában álló polcrendszer leszakadása okozta, a jogellenes károkozás megvalósult. A II. r. alperes kártérítési felelőssége ezért a Ptk. 339. §-a alapján fennáll, mert nem tudta magát kimenteni a felelősség alól. Az elvárhatóság körébe tartozott volna ugyanis a megterhelt polc ellenőrzése, illetve, hogy a váróteremben felszerelt polc alá várószéket ne helyezzenek.
A jogerős közbenső és részítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése és vele szemben a kereset elutasítása érdekében a II. r. alperes, míg az alperesek egyetemleges kártérítő felelősségének megállapítása érdekében a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet.
A II. r. alperes a Pp. 270. § (2) bekezdésének ba) és bb) pontjaira alapított felülvizsgálati kérelmében a jogerős határozatnak a munkaviszonnyal összefüggően okozott kárért való felelősség kérdésében elfoglalt jogi álláspontját sérelmezte. Miután állatorvosi magángyakorlat folytatására jogosító vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkezik, kizárólag az I. r. alperesnél fennálló közszolgálati jogviszonya alapján végezhet gyógyító tevékenységet. Ez az állatorvosi szolgáltatás szorosan kapcsolódik a munkaköréhez, attól nem különül el. Ezért a gyógykezeléssel összefüggő károkozás a munkáltató felelősségét alapozza meg. Arra is hivatkozott, hogy az I. r. felperes balesete akkor következett be, amikor a váróhelyiségben tartózkodott, a szolgáltatást még igénybe sem vette. A várakozók szándéka alapján pedig egyébként sem lehet a szolgáltatások jellegétől függő felelősségi szabályokat alkalmazni. A II. r. alperes emellett magatartása felróhatóságának megállapítása miatt is támadta a jogerős ítéletet.
A felperesek a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pontjára alapított felülvizsgálati kérelmükben ugyancsak azt kifogásolták, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértően különböztette meg a hatósági és magángyakorlati szolgáltatást nyújtó hatósági állatorvos tevékenységét és tévesen alkalmazott a tevékenység jellegétől függően eltérő felelősségi szabályt. A tárgyi környezet sem eredményezhette az I. r. alperes felelősségének kizárását, mert a tulajdoni viszonyoktól függetlenül a rendelő és a váróhelyiség is a hatósági állatorvosi tevékenységet szolgálta.
Az I. r. alperes ellenkérelmében a jogerős közbenső - és részítélet hatályban való fenntartását kérte.
A jogorvoslati kérelmek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős közbenső és részítélet jogszabálysértő és a határozattal kapcsolatban olyan elvi jelentőségű jogkérdés merült fel, amely a joggyakorlat egysége érdekében indokolttá tette a felülvizsgálatát, mivel arra vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság még nem hozott - a határozatainak Hivatalos Gyűjteményében közzétett - döntést [Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pont].
A perben jogértelmezést igénylő kérdést jelentett, hogy a vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkező, tehát magánpraxist nem folytató hatósági állatorvos tulajdonában álló hatósági állatorvosi rendelőben harmadik személy által elszenvedett baleset, mint munkaviszonnyal összefüggő káresemény megalapozza-e a munkáltató kártérítési felelősségét, illetve a munkaviszonnyal való összefüggés hiányában az állatorvos felel a bekövetkezett kárért. A felelősségnek azonban a jelen ügyben - ahogy ezt a jogerős ítélet is megállapította - csak egy alanya lehet, ezért a felpereseknek az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló keresete nem volt alapos.
A Ptk. 348. § (l) bekezdése szerint ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. E felelősségi szabály érvényesülésének ezért feltétele a munkaviszony fennállása, a károkozásnak a munkaviszonnyal való összefüggése, ide értve azt az esetet is, ha a munkavállalót a munkakörének ellátása hozta abba a helyzetbe, hogy kárt okozhatott, továbbá az alkalmazott felróható magatartása.
Az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. tvr. 2. § (3) és (4) bekezdése, valamint a 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelet (továbbiakban: R.) 4. § (2) bekezdése szerint a helyi állategészségügyi hatósági feladatokat az állategészségügyi állomás által kinevezett, közszolgálati jogviszonyban álló hatósági állatorvos látja el.
A Ptk. 348. § szerinti felelősségi szabály alkalmazása körében a közszolgálati jogviszony a munkaviszonnyal esik egy tekintet alá, mert a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. 71. § (3) bekezdése értelmében, ahol jogszabály munkaviszonyt említ, ott közszolgálati jogviszonyt is érteni kell.
A R. 8. §-a szerint a közszolgálati jogviszonyban álló körzeti hatósági állatorvos körzetében - ha arról az állattartó más magángyakorlatot folytató állatorvos szolgáltatásainak igénybevételével nem gondoskodott - jogosult, illetőleg köteles magángyakorlati szolgáltatást nyújtani a hozzá forduló állattartónak.
A perbeli esetben az nem volt vitás, hogy a II. r. alperes hatósági állatorvosként közszolgálati jogviszonyban állt az I. r. alperessel, mint munkáltatóval. A II. r. alperes a baleset bekövetkeztének idején magán-állatorvosi tevékenységre jogosító vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkezett, magánpraxist nem folytatott. Magángyakorlati szolgáltatást kizárólag a R. 8. §-a alapján, mint körzeti hatósági állatorvos nyújtott. Az állatokat gyógyító tevékenység ezért nem különült el a közszolgálati jogviszonyon alapuló munkakörétől. Téves tehát a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, amely a káreseménynek a munkaviszonnyal való összefüggését azon az alapon zárta ki, hogy az I. r. felperes nem hatósági orvoslással kapcsolatos szolgáltatás nyújtása végett kereste fel a II. r. alperes rendelőjét. A hatósági állatorvos rendelésére várakozók személye között egyébként sem lehetett különbséget tenni aszerint, hogy milyen jellegű szolgáltatást kívánnak igénybe venni, mert a bekövetkezett balesetnek semmiféle oksági kapcsolata nem volt a még meg sem kezdődött állatorvosi szolgáltatással.
Az R. 5. § (1) bekezdése szerint a hatósági állatorvosi rendelők az állategészségügyi állomások keretében működnek. A hatósági állatorvosnak a rendelő a munkahelye. Ezért a rendelő és a hozzá tartozó váróhelyiség, valamint a berendezési és felszerelési tárgyak a hatósági állatorvos munkaviszony keretében végzett tevékenységét szolgálják.
Az I. r. felperest a körzeti hatósági állatorvosi rendelőhöz tartozó váróhelyiségben érte a baleset. Ez az állatorvosi rendelő a II. r. alperes munkahelye volt, függetlenül attól, hogy a rendelőnek egyébként ő a tulajdonosa. A helyiség használat jogcímének ebből a szempontból nincs ügydöntő jelentősége. A rendelő és a váróhelyiség berendezési tárgyai a II. r. alperes munkaviszonyban kifejtett tevékenységét, a hatósági orvoslást és a gyógyítást szolgálták. A II. r. alperes, mint körzeti hatósági állatorvos a munkaviszonyával összefüggésben, a munkakörének ellátása során került abba a helyzetbe, hogy a perbeli módon kárt okozhatott az I. r. felperesnek. Ezért ugyancsak téves jogi álláspontot foglalt el a másodfokú bíróság, amikor "a tárgyi környezet oldaláról" sem talált összefüggést a munkaviszonnyal.
A munkáltatónak az alkalmazott károkozásáért való felelősség alóli mentesülését eredményezi, ha az általános szabályok szerint (Ptk. 339. §) bizonyítja, hogy az alkalmazott a károkozás alkalmával úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a II. r. alperes felróhatóságának hiányát a per adatai nem bizonyították. A másodfokú bíróságnak az ezzel kapcsolatos indokolásával azonban a felülvizsgálati tanács nem mindenben ért egyet. A II. r. alperes részéről ugyanis nem a megterhelt polc ellenőrzésének elmulasztása értékelhető felróható magatartásként, mert a baleset bekövetkezését egy esetleges ellenőrzéssel sem lehetett volna feltétlenül megelőzni. Az elvárható gondosság és a kellő körültekintés mellett azonban a II. r. alperesnek nem lett volna szabad a várószékek fölé egy súlyosan megterhelt polcrendszert szereltetni, mert az eleve magában rejtette egy esetleges baleset lehetőségét. A II. r. alperes l994. január l8-án a rendőrségi meghallgatásakor ugyanakkor elismerte, hogy a polcokat a már meglévő várószékek fölé helyezték.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső és részítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta és közbenső ítélettel az I. r. alperes kárfelelősségét megállapította, míg részítélettel a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban hozott határozattal a kártérítési felelősség (mint jogalap) kérdésében teljeskörűen döntött. Az alaptalan kereset miatt a felpereseket a II. r. alperes javára a Pp. 275/B. §-a folytán alkalmazott 78. § (l) bekezdés alapján a háromfokú eljárás költségének megfizetésére kötelezte. A felperesek és az I. r. alperes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségét pedig csak megállapította, annak viselése kérdésében az eljárást befejező határozatban az elsőfokú bíróságnak kell döntenie. (Legf.Bír.Pfv.X.20.303/2003.)