adozona.hu
BH+ 2004.11.533
BH+ 2004.11.533
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait a terrorelhárító beosztásra tekintettel a szolgálati idő számításánál az 1996. évi XLIII. törvény 329. § (1) bekezdésében meghatározott kedvezmény csak 1996. szeptember 1-jétől - a törvény hatályba lépésétől - illeti meg, függetlenül attól, hogy már korábban is ilyen beosztást láttak el [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 329. § (1) bekezdés, 332. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a keresetükben terrorelhárító beosztásuk alapján szolgálati idejük kétszeres számításának elrendelését és az alperesnek elsődlegesen háromévi pótszabadságuk pénzbeni megváltására, másodlagosan a szabadság természetbeni kiadására való kötelezését kérték.
A munkaügyi bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül a I-V. rendű, a VII-XIII. r. és a XX-XXVII. r. felpereseknek a N. B. Osztálynál szolgálati viszonyban töltött idejét beosztásukba helyezésük időpontjától, ...
BH+ 2004.11.533 A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait a terrorelhárító beosztásra tekintettel a szolgálati idő számításánál az 1996. évi XLIII. törvény 329. § (1) bekezdésében meghatározott kedvezmény csak 1996. szeptember 1-jétől - a törvény hatályba lépésétől - illeti meg, függetlenül attól, hogy már korábban is ilyen beosztást láttak el [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 329. § (1) bekezdés, 332. §].
A felperesek a keresetükben terrorelhárító beosztásuk alapján szolgálati idejük kétszeres számításának elrendelését és az alperesnek elsődlegesen háromévi pótszabadságuk pénzbeni megváltására, másodlagosan a szabadság természetbeni kiadására való kötelezését kérték.A munkaügyi bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül a I-V. rendű, a VII-XIII. r. és a XX-XXVII. r. felpereseknek a N. B. Osztálynál szolgálati viszonyban töltött idejét beosztásukba helyezésük időpontjától, a VI. r. felperes szolgálati idejét 1996. szeptember 1. napjától, a XIX. r. felperes szolgálati idejét 1997. március 1. napjától kezdődően kétszeresen számítsa. Ezen túlmenően rendelkezett arról, hogy az alperesnél még szolgálati viszonyban álló felpereseket megillető különböző mértékű pótszabadságot 2002. december 31-jéig természetben adja ki, azoknak a felpereseknek pedig, akiknek a jogviszonya időközben megszűnt, a pótszabadság pénzbeni megváltását fizesse meg. A XXVII. r. felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
Az ítélet ellen az I.-V. rendű, a VII-XVI. rendű, a XVIII-XXIV., r. és a XXVI. r. felperesek, valamint az alperes részéről előterjesztett fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben akként változtatta meg, hogy az elsőfokú ítéletben megállapított pótszabadságot 2003. december 31-éig kell az alperesnek természetben kiadni, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
Az I., II., IV., V., VII., VIII., IX., XI., XII., XIV., XVI., XVIII., XX., XXII. és XXIII. r. felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet megváltoztatását kérték úgy, hogy az alperes elsődlegesen a ki nem adott pótszabadság pénzbeni megváltására, másodlagosan a pótszabadság 2002. december 31-éig történő kiadására köteles. Álláspontjuk szerint az eljárt bíróságok a pótszabadság pénzbeni megváltását illetően olyan rendeletekre [9/1997. (II. 12.) BM r., 20/1997. (III. 19.) BM r.] hivatkoztak, amelyek a perbeli időben még nem voltak hatályban, és a szabadsággal kapcsolatos rendelkezéseik nem alapulnak magasabb szintű jogszabályban adott felhatalmazáson, ezáltal sértik az Alkotmány 70/B. §-ában és az 1987. évi XI. törvényben foglaltakat. A szabadság természetbeni kiadására megállapított határidőt a Hszt. 245/A. §-ának (6) bekezdés a) pontjával ellentétesnek tartották.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását kérte. Jogszabálysértést állított amiatt, hogy a felperesek a szolgálati jogviszonyban töltött idejük kétszeres szorzóval történő figyelembevételét nem a szolgálati viszonyban töltött idő megállapítására vonatkozó parancs ellen előterjesztett jogorvoslat útján kérték, és az igények elévülésére hivatkozott. A jogalap tekintetében vitatta, hogy a felperesek terrorelhárítónak minősülnek, ezért a pótszabadságra és a szolgálati idő kedvezményes számítására nem jogosultak. A Hszt. hatálybalépését megelőző időre a szolgálati idő kedvezményes számítása miatt a Hszt. 326. §-ának (1) bekezdésébe és 329. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző törvénysértést panaszolt, és sérelmezte, hogy a bíróságok a döntésük meghozatalánál nem vették figyelembe a Hszt. 329. §-ának (2) bekezdését.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontja alapján rendelte el abban az elvi jogkérdésben, hogy a szolgálati idő kedvezményes számítása a Hszt. 329. § (1) bekezdés a) pontja szerint milyen időponttól történhet.
Az alperes felülvizsgálati kérelme részben alapos, a felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos.
1. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás [Pp. 275. § (1) bek.] alapján a munkaügyi bíróság az elévülés kérdésében helytállóan foglalt állást, mivel a felperesek részéről az igény 1999. évben történt érvényesítése az elévülést megszakította [Hszt. 12. § (4) bekezdés]. A szolgálati idő kedvezményes számítása és a pótszabadság tárgyában a felperesek a szolgálati panaszukat - igényük jogerős elbírálása hiányában - az elévülési időn belül ismételten előterjeszthették (Hszt. 194. §), és az utolsó panaszuk elutasítását követő 30 napon belül nyújtották be keresetüket (Hszt. 196. §).
A felperesek valamennyien az alperes hivatásos állományú tagjai, akik az alperes N. B. Osztályán teljesítettek szolgálatot. Az e szolgálat tekintetében megállapított - az alperes felülvizsgálati kérelmében nem támadott - tényállásból az eljárt bíróságok megalapozottan, az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően jogszabálysértés nélkül következtettek arra, hogy a felperesek terrorelhárítónak minősülnek és ennek folytán jogosultak a szolgálati jogviszonyban töltött idő kedvezményes számítására és a pótszabadságra. A perrel érintett időszakban a 11/1997. (II. 18.) BM rendelet terrorelhárító beosztást nem rendszeresített, a rendelet későbbi módosítása a bíróságoknak a jogalap tekintetében elfoglalt álláspontjára pedig nincs kihatással.
A törvény rendelkezéseit - amennyiben a hatálybalépésről szóló rendelkezés etekintetben eltérő szabályt nem tartalmaz - a hatálybalépésétől kell alkalmazni. A Hszt. 329. § (1) bekezdésében meghatározott kedvezmények - eltérő szabály hiányában - csak 1996. szeptember 1-jétől, vagyis a törvény hatálybalépésétől alkalmazhatók.
Ezzel szemben a munkaügyi bíróság az ítéletében az alperest a felperesek terrorelhárító beosztásban töltött idejének kétszeres számítására a beosztásukba helyezésük időpontjától kötelezte. A másodfokú bíróság tévedett, amikor az alperes fellebbezésének elbírálása során ezt nem észlelte. A felperesek egy része ugyanis már a Hszt. hatálybalépése előtt a perrel érintett beosztásba került. Így a II. r. felperes beosztása 1992. június 1-jén, a IV. r. felperesé 1992. július 1-jén, az V. r. felperesé 1992. szeptember 1-jén, a VIII. r. felperesé 1992. május 16-án, a IX. r. felperesé 1994. szeptember 1-jén, a X. r. felperesé 1992. május 16-án, a XI. r. felperesé 1996. augusztus 1-jén, a XII. r. felperesé 1992. május 16-án, a XIII. r. felperesé 1994. június 1-jén, a XIV. r. felperesé 1992. május 16-án, a XVI. r. felperesé 1992. február 1-jén, a XXII. r. felperesé 1992. február 1-jén, a XXIII. r. felperesé 1992. május 16-án és a XXVI. r. felperesé 1992. május 16-án kezdődött.
E felperesek tekintetében a törvény hatálybalépése előtti szolgálati idő kétszeres számítására vonatkozó ítéleti rendelkezés jogszabálysértő voltát tehát az alperes helytállóan sérelmezte.
A Hszt. 329. § (2) bekezdése szerint a kedvezményes számítás szempontjából figyelembe nem vehető időket (vezénylés, betegszabadság, stb.) a perben az alperes nem bizonyított (Pp. 164. §), ezért e körben alaptalanul panaszolt jogszabálysértést.
2. A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperesek kereseti kérelme a pótszabadság pénzbeni megváltására, vagy természetben történő kiadására irányult. A munkaügyi bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a másodlagos kereseti kérelemnek adott helyt, és a szabadság természetbeni kiadását rendelte el. A felperesek ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelése téves. Az Alkotmány felperesek által idézett Alk. 70/B. §-ának (4) bekezdése szerint mindenkinek joga van a pihenéshez és a szabadidőhöz. A pihenést a szabadság természetbeni kiadása biztosítja. Ebből következik, hogy a szabadság pénzbeni megváltásának általában nincs helye, erre csak a törvényben meghatározott kivételes esetben kerülhet sor, ha a természetbeni kiadásra - például a jogviszony megszűnése miatt - már nincs lehetőség.
A felperesek a fellebbezésükben maguk állították, hogy az alperes a szabadságot természetben 2002. december 31-ig már nem tudja kiadni. Így a jogerős ítéletben megállapított teljesítési határidőt az előbbi perbeli álláspontjukkal szembe kerülve, a jóhiszemű eljárás követelményébe is ütközően támadták, felülvizsgálati kérelmük lehetetlen teljesítésre irányult.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét abban a részében, amelyben a munkaügyi bíróság ítéletének a II., IV., V., VIII.-XIV., XVI., XXII., XXIII. és XXVI. r. felperesek szolgálati idejének számítására vonatkozó rendelkezését helybenhagyta, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta akként, hogy az alperes 1996. szeptember 1-jétől köteles a II.,IV., V., VIII-XIV., XVI., XXII., XXIII. és XXVI. r. felperesek szolgálati idejét kétszeresen számítani. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. (Legf.Bír. Mfv.II.10.954/2002. szám)