adozona.hu
BH 2004.11.469
BH 2004.11.469
A felszámolás kezdő időpontját követően, de annak közzétételét megelőzően, a hitelezői igényeket a cég vezetése jogszerűen nem teljesítheti - Az adós gazdálkodó szervezet vagyona ugyanis ún. felszámolási vagyonná válik, amelyre vonatkozó jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. §, 34. §, 38. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek között távbeszélő szolgáltatásra állt fenn szerződés, amelynek alapján az alperes a felperes részére folyamatos távközlési szolgáltatást nyújtott. A felperes az alperes által havonta kiállított számla alapján fizette meg a szolgáltatás díját. Az alperes a 2000. október havi szolgáltatás díját a 2000. november 7-én kiállított számlában érvényesítette, amelyet a felperes - összegszerűen 234 886 forintot - 2000. december 7-én teljesített.
A felperes felszámolását a megyei bíróság ...
BH 2004.11.469 A felszámolás kezdő időpontját követően, de annak közzétételét megelőzően, a hitelezői igényeket a cég vezetése jogszerűen nem teljesítheti - Az adós gazdálkodó szervezet vagyona ugyanis ún. felszámolási vagyonná válik, amelyre vonatkozó jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. §, 34. §, 38. §].
A peres felek között távbeszélő szolgáltatásra állt fenn szerződés, amelynek alapján az alperes a felperes részére folyamatos távközlési szolgáltatást nyújtott. A felperes az alperes által havonta kiállított számla alapján fizette meg a szolgáltatás díját. Az alperes a 2000. október havi szolgáltatás díját a 2000. november 7-én kiállított számlában érvényesítette, amelyet a felperes - összegszerűen 234 886 forintot - 2000. december 7-én teljesített.A felperes felszámolását a megyei bíróság a 2000. december 5. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte, ez a felszámolás kezdő időpontja.
A felperes felszámolója a 2002. március 12-én kelt levelében felhívta az alperest a felszámolás kezdő időpontját követően kifizetett 234 886 forint visszafizetésére. Az alperes elzárkózott a díj visszafizetésétől.
A felperes keresetében 234 886 forint és annak 2000. november 1. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy a felszámolás kezdő időpontja utáni teljesítés jogszabályba ütközött és emiatt az alperes a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint visszatérítésre köteles.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy díjigénye szerződésen alapul. A számla esedékességekor nem volt tudomása arról, hogy a felszámolás elrendeléséről szóló végzés jogerőre emelkedett. Egyúttal a felszámolásról szóló, többször módosított 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 38. §-ának (3) bekezdése alapján beszámítási kifogást terjesztett elő a 2000 novemberére vonatkozó és a felperes felszámolója által nyilvántartásba vett és visszaigazolt 231 481 forint díjtartozás erejéig.
A felperes az alperes beszámítási kifogásként érvényesített követelését elismerte, ennek alapján keresetét 3405 forintra és járulékaira leszállította.
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet a rendelkezésre álló peradatok alapján megállapította: a felperes felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedését a bíróság a 2001. január 2-án kelt határozatával állapította meg, az ezzel kapcsolatos hirdetmény pedig a Cégközlönyben csak 2001. január 18-án jelent meg. A Cstv. 34. § (1) és (2) bekezdése a tulajdonost korlátozza abban, hogy a felszámolás közzétételéig terjedő hosszabb idő alatt - a felszámolás alatt álló cég vagyonával kapcsolatos - olyan magatartást tanúsítson, amellyel a hitelezői igények kielégítését veszélyeztetné. Ilyen esetben a felszámoló jogszerűen támaszthat igényt a tulajdonosi, vezetői körrel szemben. Ez a rendelkezés azonban nem ad arra alapot, hogy a felszámoló jóhiszemű harmadik személy részére kifizetett tartozás visszatérítése iránt igényt érvényesítsen.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a leszállított keresetnek történő helyt adás érdekében a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a Cstv. 34. § (2) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontját követően a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A Cstv. nem nyújt arra lehetőséget, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően, de annak közzétételét megelőzően a cég vezetése hitelezői igényeket teljesítsen. Ezért az alperes jogosulatlanul tartja birtokban a részére átutalt összeget.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet az alábbiak szerint jogszabálysértő és felülvizsgálatát a konkrét jogvita keretein túlmutató, elvi jelentőségű jogkérdésben való döntés meghozatala indokolta.
A perben jogértelmezést igénylő kérdés az volt, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően, de annak közzétételét megelőzően a hitelezői igényeket a cég vezetése jogszerűen teljesítheti-e.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló, többször módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. § (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja. A Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A Cstv. 4. § (1) bekezdése szerint ugyanis a felszámolás kezdő időpontjától az adós gazdálkodó szervezet vagyona ún. felszámolási vagyonná válik, melyre vonatkozó jognyilatkozatot a Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése szerint csak a felszámoló tehet. Az adós hitelezője pedig a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésében meghatározott sorrend figyelembevételével tarthat igényt kielégítésre, a Cstv. 58. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időpontban.
A hitelezői igények érvényesítésére a fenti jogszabályok attól függetlenül irányadók, hogy a hitelező az adós elleni felszámolás elrendeléséről tudott-e, eljárása jóhiszemű volt-e. Téves jogértelmezés alapján jutott tehát a jogerős ítélet arra a következtetésre, hogy a fenti szabályok jóhiszemű harmadik személy esetén nem alkalmazhatók.
A per adatai szerint az alperes a 2000. november 7-én kiállított számlában érvényesített követeléséhez a felperes ellen elrendelt felszámolást követően, a fenti jogszabályi rendelkezések megsértésével jutott, ezért annak visszatérítésére köteles. Miután azonban a felperes egy másik időszakra vonatkozó és az alperes által beszámítási kifogás útján érvényesített követelést elismerve, keresetét 3405 forintra leszállította, ezért az alperes csak ebben az összegben marasztalható.
Az alperes az ily módon fennálló további számlakövetelését (távközlési díjigényét) pedig a fent írtak szerint, a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdése, illetve 58. § (1) bekezdése szerint érvényesítheti.
A jogellenes átutalás folytán az összeg visszafizetése már az átutalás időpontjában esedékessé vált, ezért az alperes a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján ettől az időponttól kezdődően köteles késedelmi kamat fizetésére.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest a módosított kereset szerint marasztalta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 20.159/2004. sz.).
Bírósági jogesetek
EH 2007.1614 I. Jogellenes az adós teljesítése a hitelező részére a felszámolás kezdő időpontja után, mert a teljesítésre az adott időpontban és az adott módon már nem volt jogi lehetőség. A jogellenes vagyonmozgás egyúttal a Ptk. 361. §-ában szabályozott jogalap nélküli fizetést is megvalósítja, mert ahhoz a hitelező nem a Cstv.-ben írt módon és rangsorban jutott hozzá [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. §, 34. § (2) bek., 38. § (3) bek., Ptk. 361. §]. A hitelező a követelését a szolgáltatás visszafizetését elrendelő határ
