adozona.hu
EH 2007.1614
EH 2007.1614
I. Jogellenes az adós teljesítése a hitelező részére a felszámolás kezdő időpontja után, mert a teljesítésre az adott időpontban és az adott módon már nem volt jogi lehetőség. A jogellenes vagyonmozgás egyúttal a Ptk. 361. §-ában szabályozott jogalap nélküli fizetést is megvalósítja, mert ahhoz a hitelező nem a Cstv.-ben írt módon és rangsorban jutott hozzá [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. §, 34. § (2) bek., 38. § (3) bek., Ptk. 361. §]. A hitelező a követelését a szolgáltatás visszafizetését elrendelő határ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes gazdálkodó szervezet 2003. július 8-i kezdő időponttól felszámolás alatt áll. A felszámolásról szóló közlemény 2003. október 9-én jelent meg a Cégközlönyben.
A felperes 2003. augusztus 4-e és 19-e közötti időszakban több átutalással összesen 17 101 163 Ft-ot fizetett meg az alperesnek úgy, hogy az átutalásról nem a felszámoló intézkedett.
A felszámoló 2005. augusztus 13-án kelt levelében a csődeljárásról, a felszámolási eljárásr...
EH 2007.1614 I. Jogellenes az adós teljesítése a hitelező részére a felszámolás kezdő időpontja után, mert a teljesítésre az adott időpontban és az adott módon már nem volt jogi lehetőség. A jogellenes vagyonmozgás egyúttal a Ptk. 361. §-ában szabályozott jogalap nélküli fizetést is megvalósítja, mert ahhoz a hitelező nem a Cstv.-ben írt módon és rangsorban jutott hozzá [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. §, 34. § (2) bek., 38. § (3) bek., Ptk. 361. §].
A hitelező a követelését a szolgáltatás visszafizetését elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől számított 40 nap alatt jelentheti be a felszámolónak [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. § (2) bek.].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes gazdálkodó szervezet 2003. július 8-i kezdő időponttól felszámolás alatt áll. A felszámolásról szóló közlemény 2003. október 9-én jelent meg a Cégközlönyben.A felperes 2003. augusztus 4-e és 19-e közötti időszakban több átutalással összesen 17 101 163 Ft-ot fizetett meg az alperesnek úgy, hogy az átutalásról nem a felszámoló intézkedett.
A felszámoló 2005. augusztus 13-án kelt levelében a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 4. §-át, 28. §-a (2) bekezdését, 34. §-a (2) bekezdését, 57. §-a (1) bekezdését és 58. §-a (1) bekezdését megjelölve, továbbá hivatkozva a Legfelsőbb Bíróságnak az EBH 2003/961 szám alatt közzétett eseti döntésére, felszólította az alperest, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően részére átutalt 17 101 163 Ft-ot és annak törvényesen járó kamatait, 15 napon belül fizesse vissza. A felszámoló arról is tájékoztatta az alperest, hogy "amennyiben a visszafizetés megtörténik, a követelését visszaigazolja és a megtérülés a felszámolási zárómérleg szerint fog történni". Az alperes a felszólítást 2005. augusztus 17-én átvette, azonban fizetést nem teljesített.
A felszámoló a felperes képviseletében a bírósághoz benyújtott keresetében kérte az alperes kötelezését 17 101 163 Ft tőke és ennek 2003. augusztus 20. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamata megfizetésére.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben történő marasztalására irányult. Az volt az álláspontja, hogy a felszámolás kezdő időpontja és a közzététel időpontja közötti időszakban kifizetett összegek nem követelhetők vissza, mert a részére történő kifizetés jogszerű volt.
Az elsőfokú bíróság 2006. január 6-án kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte az alperest a perköltség megfizetésére. Határozatát azzal indokolta, hogy a peres felek 2000. év óta leveleztek egymással és a bíróság jogerősen megállapította a felperes fizetésképtelenségét. A fizetésképtelenség megállapítása és a közzététel időpontja körüli időben a felperes valóban rendezte a tartozását az alperes felé és az alperes az átutalás tényét jelezte a bíróságoknak, azonban a felszámolási eljárás megszüntetésére már nem kerülhetett sor. A felperesnek a Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapított kereseti kérelmét azért találta megalapozatlannak, mert az alperes részéről nem látta megállapíthatónak a kártérítés megállapításához szükséges jogellenességet.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 17 101 163 Ft tőkét és ez összeg után 2003. augusztus 20. napjától 2004. december 31. napjáig évi 11%, 2005. január 1. napjától a kifizetés napjáig pedig minden naptári félév teljes idejére, az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot.
Az ítélet indokolásában hivatkozott a Cstv. 28. § (1) bekezdésére, (2) bekezdése e) pontjára, 34. § (2) bekezdésére, 38. § (3) bekezdésére és a 4. § (1) bekezdésére. Kifejtette, hogy a Cstv. idézett rendelkezései mindenkire vonatkoznak, nemcsak a felszámolás alá került szervezetre és hitelezőire. A bírói gyakorlat következetes és egységes abban a kérdésben, hogy a felszámolás kezdő időpontja olyan objektív időpont, amely független attól, hogy az érdekeltek arról mikor értesülnek. Ezt a Legfelsőbb Bíróság is kifejtette több közzétett eseti döntésében, így pl. az LBH 2003/880., EBH 2003/964. és a BH 2004/469. szám alatt közzétett eseti döntésekben.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a felszámolási eljáráson kívül a jogszerű követelések jóhiszemű kiegyenlítésére sincs lehetőség. Az esetleg mégis kifizetett követelést a hitelező a felszámoló felhívására köteles visszafizetni, miután a felszámolás kezdő időpontját követően a gazdálkodó szervezet vagyona ún. felszámolási vagyonná válik, melyre vonatkozóan jognyilatkozatot a Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a felszámoló tehet. Így a bankszámlán lévő készpénzből történő átutalásról is csak a felszámoló intézkedhet. Mindez azt is jelenti, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt még jogszerűnek tekintett hitelezői követelésnek a felszámolás kezdő időpontja után történő, felszámolási eljáráson kívüli kiegyenlítése jogszabálysértővé válik, ezért az így felvett összegeket a hitelező köteles a felszámoló felhívására visszafizetni.
A másodfokú bíróság a perben a felperes által csatolt okirati bizonyítékokból, az öt bankszámla-kivonatból, az egy pénztárbizonylatból megállapította, hogy az alperes a felszámolás kezdő időpontját követően 2003. augusztus 4. és augusztus 19-e közötti időszakban - összesen 17 101 163 Ft-ot kapott meg a felperestől banki átutalás útján. Ugyanakkor ehhez az összeghez a felszámolási vagyonból már csak a Cstv. korábban ismertetett szabályainak betartásával juthatott volna hozzá a Cstv. 57. § (1) bekezdésében meghatározott sorrend figyelembevételével és az 58. § (1) bekezdésében meghatározott időpontban. Mindebből a másodfokú bíróság arra a jogi következetésre jutott, hogy az alperes a Cstv. rendelkezéseinek megsértésével részére a felszámolás kezdő időpontja után átutalt összeget az átutalás időpontjától jogosulatlanul tartja magánál, s annak visszafizetése már az átutalás időpontjában esedékessé vált. Részletesen megjelölte a késedelmi kamat megfizetésének és mértékének alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezéseket.
Az ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint a felperes kötelezését a perköltség megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság jogerős ítéletében tévesen alkalmazta a Cstv. 34. §-ának (2) bekezdését. A felperes részéről ugyanis a banki átutalás teljesítése nem minősül jognyilatkozatnak, ezért arra nem vonatkozik a Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése. Az alperesnek a felperessel, mint adóssal szembeni követelése a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, ezért az alperes joggal tart igényt a befolyt összegre. Hivatkozott arra, hogy a Cstv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, melynek értelmében a felszámolás kezdő időpontja után az adós által teljesített, jogszerű szerződésen alapuló kifizetést a jogosultnak vissza kellene fizetnie.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találta, mert a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. A másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megállapított tényállás alapján, az általa részletesen hivatkozott jogszabályokból, helytálló jogi következtetést vont le. A jogerős ítéletben kifejtett jogi állásponttal a felülvizsgálati bíróság is egyetért. Azt azonban - a felülvizsgálati kérelemben előadottakra tekintettel - az alábbiakkal egészíti ki:
A Cstv. 4. §-ának, 34. §-a (2) bekezdésének, 38. §-a (3) bekezdésének és 57-58. §-ainak megsértésével az adós felperes által, a felszámolás kezdő időpontja és közzététele közötti időszakban, az alperes hitelező részére történt teljesítés - még ha az jogszerűen fennálló követelés kielégítésére történt is meg - jogellenes, mert a teljesítésre az adott időpontban és az adott módon már nem volt jogi lehetőség. A jogellenes vagyonmozgás - ezt a jogi helyzetet szabályozó külön törvényi rendelkezések hiánya miatt - egyúttal a Ptk. 361. §-ában szabályozott jogalap nélküli teljesítést is megvalósítja. A gazdagodás az alperes hitelezőnél azzal következett be, hogy a Cstv. által szabályozott kielégítési módhoz képest előnyben részesült, mert hitelezői igénybejelentés, regisztrációs díj befizetése nélkül és nem a Cstv.-ben szabályozott kielégítési rangsorban és időpontban jutott kielégítéshez.
A Cstv. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. Ebből következően a felszámolás kezdő időpontjától az adós vagyona, mint a felszámolás hatálya alá tartozó vagyon, elsődleges rendeltetése az, hogy abból valamennyi hitelező a követeléséhez a Cstv.-ben meghatározott szabályok szerint jusson hozzá. Ha ez a vagyon a felszámolás kezdő időpontja után csökken annak következtében, hogy az egyik hitelező a Cstv.-ben szabályozott eljárási renden kívül jut kielégítéshez, ez a teljesítés a többi hitelező rovására történik.
Alaptalan az alperesnek az az érvelése, hogy a jogalap nélkül felvett összeg visszafizetése esetén követelését a felperes felszámolási eljárásában már nem tudja érvényesíteni. A felperesnek visszafizetett szolgáltatást az alperes a Cstv. 37. § (2) bekezdése alapján hitelezői követelésként a felszámolónak bejelentheti. Az alperes követelése ugyanis ez esetben a visszaadást elrendelő bírósági határozat jogerőre emelkedésekor válik esedékessé. Az ettől számított 40 napos igény-bejelentési határidő pedig nem jogvesztő, így igazolási kérelemmel kimenthető, esetlegesen arra hivatkozással, hogy az ügyben felülvizsgálati eljárás volt folyamatban.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős határozatot hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Pfv. XI. 21.933/2006.)