adozona.hu
BH 2004.11.485
BH 2004.11.485
Kármegosztásnak helye lehet a vétkességére tekintettel felelős munkáltató és a munkavállaló között [Mt. 175. §, 174. § (3) bekezdés - Ezt a munkáltatót is terhelik a munkáltató alapvető kötelezettségei [Mt. 102. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a baleset egyes okai figyelmen kívül hagyását, a közrehatása helyett kizárólagos és elháríthatatlan magatartásának megállapítását sérelmezte az Mt. 174. és 175. §-át megjelölve. Elvi kérdésként a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontja alapján a magánszemély munkáltatónak az Mt. 175. § szerint fennálló kártérítési felelőssége fogalmát, terjedelmét, továbbá azt jelölte meg, hogy az említett felelősség esetén is értékelni kell a munkaválla...
BH 2004.11.485 Kármegosztásnak helye lehet a vétkességére tekintettel felelős munkáltató és a munkavállaló között [Mt. 175. §, 174. § (3) bekezdés - Ezt a munkáltatót is terhelik a munkáltató alapvető kötelezettségei [Mt. 102. §].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a baleset egyes okai figyelmen kívül hagyását, a közrehatása helyett kizárólagos és elháríthatatlan magatartásának megállapítását sérelmezte az Mt. 174. és 175. §-át megjelölve. Elvi kérdésként a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontja alapján a magánszemély munkáltatónak az Mt. 175. § szerint fennálló kártérítési felelőssége fogalmát, terjedelmét, továbbá azt jelölte meg, hogy az említett felelősség esetén is értékelni kell a munkavállaló vétkes közrehatását.A munkáltató vétkességén alapuló kártérítési felelőssége megállapításánál irányadó szempontok, a felelősség mértéke és a munkavállaló vétkes közrehatása tárgyában a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő.
A felperes esztergályosként állt alkalmazásban az alperesnél, a munkaviszony fennállása alatt szerezte meg az NC-CNC esztergályos szakképesítést.
1997. december 7-én a felperes munkabalesetet szenvedett nagy valószínűséggel oly módon, hogy az alperes fia (akinek az alperessel azonos telephelyén egy másik vállalkozása működött) által kiadott munkát végezte, miközben a laza ruházata egy kilógó lemezbe beakadt, a felperes testét felcsavarta a rúd és a gép váza közé. Emiatt súlyos sérüléseket szenvedett, többször műtétet hajtottak végre, ennek ellenére maradandó fogyatékossága áll fenn (beszéd és hangképzés zavara, alsó és felső végtag bénulása, részleges bénulás, egyensúlyzavar, szédülés, fulladás, a kéz erejének elvesztése). Mindezek következtében baleseti rokkantsági nyugdíjas.
A baleset miatt előterjesztett keresetében a felperes az alperesnek vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte.
Az alperes a balesetkor nyolc munkavállalót foglalkoztatott.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás eredménye, ezen belül különösen az igazságügyi munkavédelmi szakértő véleménye alapján a baleset több okát állapította meg. Ezek közül a nem megfelelő munkaruha használatát, a használt gép hibás voltát, az alperes ellenőrzési kötelezettsége elmulasztását, ezen belül főképpen az utasítás kiadásának módját, a helytelen alátétlemez használatát, a felperes végzettségének hiányosságát, az alperes vétkességét - súlyos gondatlanságát - megalapozóként állapította meg. Kiemelte, hogy a balesetnek nem volt szemtanúja, azonban a fentiek, továbbá a felperesnek a gép helytelen megválasztásában és az alátétlemez alkalmazásában megvalósult vétkessége miatt kármegosztásnak van helye. Ennek mértékét az alperesre terhesebben 80-20%-os arányban határozta meg, és eszerint döntött a felperes összegszerű követeléseiről.
Az ítélet ellen az alperes a felperes keresetének teljes elutasítása iránt fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a tényállást megváltoztatta. Bizonyítottnak találta, hogy a munkaruha tekintetében az alperest nem terhelte vétkesség, a nem megfelelő ruha viselése kizárólag a felperesnek volt felróható.
A gép megválasztását szintén a felperes vétkességi körébe tartozóként minősítette, és kimondta, hogy az alperesnek a gép kiválasztásához nem volt - a felperes szakképzettsége miatt - utasításadási kötelezettsége. A megfelelően kiválasztott gépen a munka balesetmentesen elvégezhető lett volna. A balesetnek továbbá a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt oka az alátétlemez, csupán a felperes kilógó ruházata. Bizonyítottnak találta továbbá a munkaművelet szabálytalan végzését is. Mindezek miatt a baleset valamennyi okát a felperes terhére értékelte, emiatt a keresetet elutasította. Az Mt. 175. és 174. § értelmezéséről kifejtette, hogy a nyolc munkavállalót foglalkoztató alperes munkáltató felelőssége korlátozott, ezáltal a "munkavégzési folyamatnál" nem azonosak az elvárhatósági feltételek az Mt. 174. §-a szerinti munkáltatói felelősséggel. A felperes több éves szakmai tapasztalatát és a szakképesítését, a kialakult munkavégzési rendet is figyelembe véve az alperesnek nem kellett a felperes részére külön utasítást adnia.
Az Mt. 174. § (1) bekezdésén alapuló munkáltatói felelősség vétkességre tekintet nélküli, objektív, míg ettől eltérően az Mt. 175. § (1) bekezdés alapján e jogszabályban meghatározott munkáltató a munkavállalónak okozott kárért vétkessége esetén felel. Utóbbi esetben a felelősség alóli mentesülés lehetősége is eltérő az Mt. 174. § (2) bekezdésétől. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogszabályokból tehát az állapítható meg, hogy az alperes a vétkességére tekintettel vonható felelősségre, a mentesülésére sikeres kimentés alapján van lehetőség, ennek hiányában azonban a teljes kárért felelhet, ha a munkavállaló felperes terhére vétkes közrehatás nem állapítható meg. Az Mt. 174. § (4) bekezdésében lévő bizonyítási szabály, a munkáltató működési körét meghatározó Mt. 174. § (5) bekezdés, továbbá a munkavállaló vétkes közrehatására tekintettel lehetséges kármegosztás [Mt. 174. § (3) bekezdés] a törvény kifejezett rendelkezése hiányában alkalmazandó a vétkességi alapú munkáltatói felelősség esetén is. Helytállóan hivatkozott továbbá a felülvizsgálati kérelem arra, hogy az Mt. 102. §-ban lévő alapvető munkáltatói kötelezettségek - így a munkavédelmi szabályok - minden munkáltatóra nézve irányadók. Ebből következően a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy a kis létszámú munkavállalót foglalkoztató alperesre vonatkozóan a "munkavégzési folyamatnál" nem azonosak az elvárhatóság feltételei az Mt. 174. § (1) bekezdés hatálya alá tartozó munkáltatóéval. Mindezek miatt a felülvizsgálati eljárásban arról kellett dönteni, hogy e téves jogszabályértelmezés kihatott-e a másodfokú bíróságnak a balesethez vezető okokról, és a felperes kizárólagos és elháríthatatlan magatartásáról tett megállapításaira. Ennek vizsgálatánál a Legfelsőbb Bíróság az Mt. 102. §-ával összefüggésben figyelembe vette a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. (Mvt.) törvénynek az ügyet érintő, és az ítélkezési gyakorlatban általában alkalmazott egyes rendelkezéseit (pl. Mvt. 9. §).
Az utasítás tekintetében a másodfokú bíróság a tényállást nem módosította. Eszerint a perbeli munka feladatot nem az utasításadásra feljogosított alperes munkáltató, hanem a vele egy telephelyen működő másik vállalkozást üzemeltető fia adta ki a felperesnek. Az alperes pedig előadta, hogy a perbeli napon vidéken volt, a szakértő mindezeket megerősítő véleményében nyilvánvalónak találta, hogy az alperes munkáltató részéről a baleset napján a felperest senki nem ellenőrizte, és felelős vezetőt az alperes nem jelölt ki. Az alperes ezáltal megszegte az Mt. 102. § (2) bekezdésben, a (3) bekezdés b) pontjában, az Mvt. 2. § (2)-(3) bekezdésében foglaltakat. Életszerű, és általában helytálló a megyei bíróságnak az az álláspontja, hogy nagyszámú munkavállaló foglalkoztatása esetén a munka megszervezése, az utasítások kiadása eltér egy kis létszámú munkahelyétől, és utóbbiban a munkavállalók önállósága is nagyobb lehet. A munkavédelem megelőző jellegéből kiindulva azonban ez nem jelentheti az Mt. 102. §-ában lévő szabályok mellőzhetőségét, az Mvt. 4. §-ában lévő alapelv figyelmen kívül hagyását. Ezért a munkavállalók rendszeres ellenőrzése, több munkavállaló esetén a munkairányító személy kijelölése, a munkavállaló szabályellenes munkavégzésének hatékony és igazolt tiltása az alperesnek is kötelezettsége volt. A bizonyítékok alapján hitelt érdemlően megállapíthatóan a baleset konkrét oka az volt, hogy a felperes ruházata beakadt, ez zárt munkaruhában nem következett volna be. Amenynyiben az alperes, vagy az általa kijelölt személy a helyszínen az ellenőrzést elvégezte volna, észlelte volna a felperes nem megfelelő ruházatát, a részben nem bizonyított vattakabát, illetve másik kabát, valamint a pulóver tekintetében. A kijelölt munkairányítónak azt is látnia kellett volna, hogy a felperes nem megfelelő gépen kezdte el az alperes fia által kijelölt műveletet - különösen arra is figyelemmel, hogy a munkavállalók önállóan választhatták ki a szokásnak megfelelően a használt gépet. Utóbbi körben értékelendő, hogy ez esetben a munkáltató utasítása kiterjedhetett volna a felperes szándékát feltehetően befolyásoló közlekedési nehézségek kiküszöbölésére is.
Az egységes bírói gyakorlat szerint a munkáltatónak hatékonyan kell eltiltania a munkavállalókat a szabálytalan munkavégzéstől. A perben hitelt érdemlően bizonyítást nyert, hogy a felperesnek az volt a rossz szokása, hogy a megmunkálandó anyagot simogatta, ez pedig veszélyes volt. Az alperes - noha a balesettel összefüggésben is felmerült a felperes ilyen magatartása - nem bizonyította, hogy ez ellen milyen intézkedést tett a felperessel szemben. Folytatólagosan tanúsított, veszélyes munkavállalói magatartás esetén önmagában a szóbeli figyelmeztetés - ezt a perbeli baleset is bizonyítja - nem tekinthető megfelelőnek.
A felperes a munkát az alperes által "üzemen kívül" feliratú táblával ellátott gépen végezte. A szavak általánosan használt jelentése szerint ezt a felperesnek nem kellett úgy értelmeznie, hogy a gépen tilos munkát végezni, továbbá a már említett munkáltatói ellenőrzési és irányítási kötelezettség teljesítése esetén kitűnt volna, hogy a felperes nemcsak a szakma szabályai szerint, hanem más okból is olyan gépen kíván dolgozni, amely számára nem engedélyezett [Mvt. 2. § (2) bekezdés].
Az utasítás és ellenőrzés elmulasztása a munkáltatónak a balesetek megelőzésére vonatkozó kötelezettségei folytán az alperes munkáltató vétkességét - súlyos gondatlanságát - megalapozzák. A baleset bekövetkezéséhez azonban a felperes is közrehatott a szakmai szabályok megsértése, a munkaművelet gondatlan végzése (anyag állítása, gép közelébe kerülés, kikapcsolás elmulasztása, nem megfelelő ruházat, az alátét helytelen elhelyezése) által. Mindezek együttes értékelése alapján kármegosztásnak van helye, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek és a bizonyítási eljárás eredményének Pp. 206. § (1) bekezdés szerinti értékelésével az alperesre terhesebben 60-40%-os arányban állapított meg [Mt. 175. § (2) bekezdés, 174. § (3) bekezdés]. Ezért a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét közbenső ítéletnek tekintve hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alperesre terhesebben 60-40%-os kármegosztást alkalmazva a fellebbezésnek az összegszerűség körében történő elbírálása céljából az iratokat a másodfokú bíróságnak megküldte. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.836/2003. sz.).