adozona.hu
BH 2004.11.480
BH 2004.11.480
A származás-megjelölés használata mindenkit megillet, aki az adott földrajzi területen olyan vendéglátóipari szolgáltatást nyújt, amelynek megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják - A földrajzi név használata azonban adott szóösszetételben, az összetéveszthetőség miatt sértheti a versenytárs törvényes érdekeit, és így ellentétes az üzleti tisztesség követelményeivel [Tpvt. 6. §; 1997. évi XI. törvény 15. § (1) bekezdés b) pont, 107. § (2), (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes által üzemeltetett "Bugaci Csárda" mintegy 35 éve működik, bel- és külföldön egyaránt ismert, a Bugacra látogatók a puszta nevezetességeként keresik fel. A főutakról a csárdához vezető kb. 3 km-es bekötőutat megelőzi egy pusztai útelágazás, amely Bugac-Puszta bejáratához vezet. A puszta bejáratánál található a "Bugaci Karikás Csárda". Ez a vendéglátóhely ilyen néven 1993. évben nyílt meg, huzamos ideig az I. rendű alperes üzemeltette, 2002 márciusa óta üzemeltetője a II. rendű alpe...
BH 2004.11.480 A származás-megjelölés használata mindenkit megillet, aki az adott földrajzi területen olyan vendéglátóipari szolgáltatást nyújt, amelynek megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják - A földrajzi név használata azonban adott szóösszetételben, az összetéveszthetőség miatt sértheti a versenytárs törvényes érdekeit, és így ellentétes az üzleti tisztesség követelményeivel [Tpvt. 6. §; 1997. évi XI. törvény 15. § (1) bekezdés b) pont, 107. § (2), (3) bekezdés].
A felperes által üzemeltetett "Bugaci Csárda" mintegy 35 éve működik, bel- és külföldön egyaránt ismert, a Bugacra látogatók a puszta nevezetességeként keresik fel. A főutakról a csárdához vezető kb. 3 km-es bekötőutat megelőzi egy pusztai útelágazás, amely Bugac-Puszta bejáratához vezet. A puszta bejáratánál található a "Bugaci Karikás Csárda". Ez a vendéglátóhely ilyen néven 1993. évben nyílt meg, huzamos ideig az I. rendű alperes üzemeltette, 2002 márciusa óta üzemeltetője a II. rendű alperes.A pusztai útleágazásnál az üzemeltetőváltás idején egy útjelző táblát helyeztek el a vendéglátóhelyet reklámozó logóval, amelyen a "BUGACI" és a "CSÁRDA" név azonos nyomtatott nagybetű-típussal van rajzolva, míg a "KARIKÁS" név ettől eltérő rajzolattal jelenik meg, mintegy a karikás ostort stilizálva.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a Tpvt. 6. §-ba ütköző tisztességtelen piaci magatartást tanúsítottak és jogsértést követtek el a "Bugaci Karikás Csárda" elnevezés felvételével és használatával. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a jogsértés abbahagyására, a "Bugaci Karikás Csárda" elnevezés használatától pedig tiltsa el őket. Előadta, hogy a tábla elhelyezése után több külföldi vendégcsoport helyettük tévedésből a II. rendű alperes szolgáltatásait vette igénybe. Hivatkozott arra is, hogy a reklámtábla kifejezetten félrevezető, a "karikás" szó nehezen olvasható betűtípussal készült, és a tábla azt a látszatot kelti, hogy a "Bugaci Csárdáról" van szó, lévén, hogy ez a felirat az igazán figyelemfelkeltő, különösen a gépkocsival, autóbusszal érkező vendégek számára. Különösen vonatkozik ez az odalátogató külföldiekre.
Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy a cégnév jogsértő használatára a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény nem vonatkozik. A II. rendű alperes neve egyébként is oly mértékben különbözik a felperes nevétől, hogy az összetéveszthetőség veszélye nem reális. A "bugaci" megjelölés földrajzi név, a "csárda" köznév, amelyeket a II. rendű alperes jogszerűen használhat és attól eltiltani nem lehet. A "karikás" a cégnévben a vezérszó, amely kellően megkülönbözteti a felperes nevétől. Kiemelték, hogy a "Bugaci Karikás Csárda" 1993. április 1. óta üzemel ezen a néven, és a felperes azt ez ideig nem kifogásolta, a követelése elévült. Előadták, hogy a területen belüli elhelyezkedés, az egymástól való távolság, az épület-kialakítások és az általuk használt logók különbözőségei kizárják az összetéveszthetőséget. Hivatkoztak arra is, hogy a felperesnek módjában áll a II. rendű alperes reklámtáblája közelében elhelyezni a saját útjelzőjét, tájékoztatva a vendégeket a "Bugaci Csárdához" vezető bekötőút irányáról és távolságáról.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában a Tpvt. 6. §-ára utalva először azt vizsgálta, hogy a II. rendű alperes olyan cégnevet használ-e, amelyről a felperest, illetve a szolgáltatását lehet felismerni. Ezt a kérdést nemlegesen döntötte el, miután a "karikás" vezérszó betoldásával a két cégnév oly mértékben különbözik egymástól, hogy összetéveszthetőségük kizárt. A II. rendű alperes üzleti nevét, az általa használt logót, az útjelző reklámtábláját, külső megjelenését vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a II. rendű alperes részéről jellegbitorlás és utánzás sem történt. E körben ki emelte, hogy a "bugaci" földrajzi név, a "csárda" köznév, amelyek a földrajzi elhelyezkedésre és a szolgáltatás megjelölésére utalnak, a "karikás" pedig a megkülönböztetést szolgáló vezérszó. A logókban a "karikás" szó eltérő betűtípussal íródott és egy karikás ostort formáz, a felperes logójában pedig az "U" betű ökörszarvszerűen rajzolt, tehát a két logó fizikai megjelenésében sem téveszthető össze.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság az alpereseket a "Bugaci Karikás Csárda" név használatától tiltsa el.
A fellebbezés alapos.
A keresetlevélben a felperes a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet terjesztett elő, amelyből megállapítható, hogy a felperes keresete valójában nem irányul - és nem is irányult - a cégnév jogsértő használata miatti igényre, a cégnévtől történő eltiltásra. A per tárgya nem a "cégnév", hanem az árujelző tisztességtelen piaci magatartással történő használatának megállapítása és az ettől történő eltiltás. Az elsőfokú bíróság ettől eltérő, a kereseten túlterjeszkedő jogi okfejtését az okozta, hogy a felperes a "cégnév" elnevezést, jogi fogalmat téves értelemben használta.
A cégnév egy szervezet (jogi személyek, jogi személy nélküli gazdasági társaságok, egyéni vállalkozások) elnevezése, amely alatt a forgalomban megjelenik, és amely alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat [1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 1. § (1) és (2) bekezdés, az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. törvény 2. § (1) bekezdés]. A felperes kereseti kérelme nem irányult arra, hogy a bíróság az alpereseket, mint a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságokat az őket illető névtől tiltsa el. Nyilvánvalóvá teszi ezt az a tény, hogy eredetileg csak a "Bugac Tours Utazási és Kereskedelmi Kft." I. rendű alperessel szemben terjesztette elő a keresetét, amely alperes vonatkozásában a cégnevek azonossága vagy hasonlósága fel sem merül. A felperes keresetét arra alapította, hogy előbb az I. rendű, majd 2002 márciusától a II. rendű alperes olyan néven nyújtott, illetve nyújt szolgáltatást azonos tevékenységi körben és azonos területen, amelyről őt, illetve az ő szolgáltatását szokták felismerni. A felperes kereseti kérelme kezdettől egy bizonyos - az I., majd II. rendű alperes által üzemeltetett - vendéglátóipari egység, a "Bugaci Karikás Csárda" elnevezéstől való eltiltásra irányult. Ez az elnevezés ún. "árujelző" (márkanév), egy árunak, szolgáltatásnak - ideértve a vendéglátóipari szolgáltatást is - megkülönböztető megjelölése. Áru (szolgáltatás) megjelölésére, megkülönböztetésére alkalmas lehet - egyebek között - szó, illetve szóösszetétel [a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Védjegytörvény) 1. § (1) és (2) bekezdés]. A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 6. § rendelkezése szerint tilos az árut, szolgáltatást a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel - ideértve az eredetmegjelölést is - vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, reklámozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját, szolgáltatását szokták felismerni.
A jellegbitorlás tilalmát megfogalmazó rendelkezés a versenytárs hírnevének csorbításával szembeni védelem. Egy szolgáltatás formája, külső megjelenése, származása, illetőleg eredete mind olyan tényező, amely az adott szolgáltatás megítélése, ismertté válása, jellegzetes tulajdonságainak összessége - goodwillje - szempontjából kiemelkedő relevanciával bír. A gazdasági élet résztvevője jelentős költségeket áldoz annak érdekében, hogy szolgáltatása megfelelő formáját kialakítsa, részben annak kelendősége érdekében; részben azért, hogy a fogyasztó felismerje a jellegzetességek folytán a nyújtandó szolgáltatást.
A Tpvt. 6. §-a alkalmazásának feltétele, hogy a felek versenytársak legyenek, a versenytársnak a piacon már ismertnek kell lennie ahhoz, hogy a két szolgáltatást (az eredetit, illetve az utánzatot) összetévesszék. Az utánzatnak annyira hasonlítania kell az eredetihez, hogy az összetévesztés veszélye reális legyen. Tényállási elem az is, hogy a versenytárs szolgáltatását az adott megjelölés alapján a fogyasztók fel szokták ismerni, az utánzatról az eredeti szolgáltatóra asszociálnak. További feltétel, hogy a szolgáltatást a jogosult hozzájárulása nélkül nyújtsák. A jogsértést reklámozással, névmegjelölés vagy árujelző használatával lehet elkövetni.
Jelen esetben a felperes a "Bugaci Csárda" szóösszetétel használatát kifogásolta, állította, hogy a "Bugaci Csárda" és a "Bugaci Karikás Csárda" elnevezések (szóösszetételek) alkalmasak az összetévesztésre. A Legfelsőbb Bíróság a cégnév használatával kapcsolatosan ugyan, de a jelen jogvitában is irányadó módon több eseti döntésében kifejtette, hogy a (cég)név különbözősége akkor állapítható meg, ha közönséges figyelem mellett is kizárt az összetéveszthetősége. (Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2003/2/30., 1995/11/225. és Bírósági Határozatok 1990/2/55. számú eseti döntések).
A Tpvt. 6. §-ának alkalmazásához szükséges, fent részletezett feltételek a perbeli esetben megvalósultak. A peres felek versenytársak, szolgáltatásuk jellegében is azonos módon vendéglátóipari szolgáltatás. A felperes által 35 év óta üzemeltetett "Bugaci Csárda" egyedi, turisztikai fogalom, nemcsak belföldön, de külföldön is ismert, egy bizonyos meghatározott turisztikai célpontot jelent az adott földrajzi térségben. A "csárda" elnevezés jellegzetesen kapcsolódik a földrajzi származás-megjelöléshez, azzal együtt olyan sajátos és egyedi szóösszetételt alkot, amely elnevezésről a turisztikai csoportok nem bármelyik - a "bugaci" pusztán üzemelő - vendéglátóhelyre, hanem határozottan egyetlen csárdára asszociálnak, amely ezen a néven vált ismertté. Az alperesek által alkalmazott "karikás" szóbetoldás ellenére, közönséges figyelem mellett az összetéveszthetőség veszélye reálisan fennáll. Ezt erősíti a közelmúltban elhelyezett reklámtábla is, amelyről határozottan a "Bugaci Csárdára" asszociálhat a helyismerettel nem rendelkező. A más betűtípussal írt "karikás" szó a megkülönböztetésre alkalmatlan, inkább azt a látszatot kelti, hogy a "Bugaci Csárda" külön feltüntette reklámképpen az egyik, a pusztával kapcsolatos szolgáltatásának eszközét, a karikás ostort is. Az alperesek a felperes hozzájárulása nélkül ugyan huzamos idő óta üzemeltetik vendéglátó egységüket "Bugaci Karikás Csárda" néven, az időmúlás azonban hozzájárulásnak nem tekinthető és ráutaló magatartásként sem értékelhető, már csak azért sem, mert a konkrét sérelmek a 2002. márciusi üzemeltetőváltással mutatkoztak és okozták a felperes jogainak sérelmét.
A peres felek jogvitájának sajátossága, hogy az alperesek által üzemeltetett vendéglátóhely elnevezésében származás megjelölés - földrajzi árujelző - szerepel. A származás megjelölés az a földrajzi hely (táj, helység, kivételesen ország neve), amelyet az e helyről származó termék, szolgáltatás megjelölésére használnak, amelynek hírneve vagy egyéb jellemzője lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható [Védjegytörvény 103. § (2) bekezdés].
A Tpvt. 6. §-ában is írt eredetmegjelölés valamely táj, helység, kivételes esetekben ország neve, amelyet az e helyről származó olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi környezet, az arra jellemző természeti és emberi tényezők következménye [Védjegytörvény 103. § (3) bekezdés].
A származás megjelölés használata mindenkit megillet, aki az árujelzőben feltüntetett földrajzi területen olyan terméket állít elő vagy olyan szolgáltatást nyújt, amelynek megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják [Védjegytörvény 107. § (2) és (3) bekezdés]. A Védjegytörvény 15. § (1) bekezdés b) pontja szerint a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy a gazdasági tevékenysége körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban - használja a szolgáltatás földrajzi eredetére vonatkozó jelzést. A Tpvt. 6. §-a alapján a védelem az olyan árujelzőt, szolgáltatást is megilleti, amely nem áll iparjogvédelem alatt, de a fogyasztók számára a jellegzetessége folytán vált ismertté.
A földrajzi árujelző alkalmazásának egyetlen korlátja tehát az üzleti tisztesség. Az alperesek a "bugaci" kifejezés, mint földrajzi név használatára jogosultak, amennyiben ezáltal szolgáltatásuk nem lenne összetéveszthető a felperes "Bugaci Csárda" néven üzemeltetett vendéglátóhelyével, szolgáltatásával. Minthogy azonban a kifejtettek szerint az összetéveszthetőség reális veszélye fennáll, az alperesek e földrajzi név használatára a jelenlegi szóösszetételben nem jogosultak, mert az így ellentétes az üzleti tisztesség követelményeivel (Bírósági Döntések Tára 2003/11/3. számú eseti döntés). A szolgáltatásuk származás-megjelölésének más szóösszetételben, - mint pl. "Bugaci Karikás Étterem" vagy "Vendéglő" - nincs akadálya, és azt a felperes kifejezett nyilatkozata szerint sem sérelmezi.
Az ítélőtábla mindezekre figyelemmel a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította, hogy a "Bugaci Csárda" vendéglátóhely elnevezéssel az alperesek jogsértést követtek el, az elnevezés használata jogsértő. Az alpereseket a jogsértő elnevezés használatától eltiltotta [Tpvt. 86. § (2) bekezdés a) és b) pont]. (Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30.507/2003. sz.).