adozona.hu
BH+ 2004.10.483
BH+ 2004.10.483
1. A kárviselés arányának meghatározása jogi kérdés, amelynek megítélése nem a szakértőre tartozik [Pp. 177. § (1) bekezdés]. 2. A munkáltató vétkes közrehatása a baleset bekövetkezésében lényegesen csökkenti a munkavállaló vétkes magatartásának súlyát a kárviselési arány szempontjából [Mt. 174. § (3) bek., MK 31. számú állásfoglalás].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az 1998. január 30-án munkavégzés közben elszenvedett balesetéből eredő vagyoni és nem vagyoni kára megfizetésére kérte kötelezi az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest elmaradt jövedelem, üzemanyag költségtérítés, ruházati költségtérítés, élelmezés feljavítási költség, gyógyszerköltség, utazási költségtérítés, valamint nem vagyoni kár és ezek kamatai megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítéletben megállapított tényállá...
BH+ 2004.10.483 1. A kárviselés arányának meghatározása jogi kérdés, amelynek megítélése nem a szakértőre tartozik [Pp. 177. § (1) bekezdés].
2. A munkáltató vétkes közrehatása a baleset bekövetkezésében lényegesen csökkenti a munkavállaló vétkes magatartásának súlyát a kárviselési arány szempontjából [Mt. 174. § (3) bek., MK 31. számú állásfoglalás].
A felperes keresetében az 1998. január 30-án munkavégzés közben elszenvedett balesetéből eredő vagyoni és nem vagyoni kára megfizetésére kérte kötelezi az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest elmaradt jövedelem, üzemanyag költségtérítés, ruházati költségtérítés, élelmezés feljavítási költség, gyógyszerköltség, utazási költségtérítés, valamint nem vagyoni kár és ezek kamatai megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperest, aki betanított munkásként, gépkezelőként dolgozott az alperesnél, 1998. január 30-án a munkavégzés közben baleset érte, amelynek során a jobb alkartest végének traumás csonkolódását és a jobb váll elülső felszínének kiterjedt bőr defektusát szenvedte el. A balesetet megelőzően a gépet, amelyen a felperes dolgozott, javítani kellett. A javítást végző szakmunkás a berendezés védőburkolatát nem tette vissza a helyére, amikor megkérte felperest a gép próbaindítására. A beindítást követően felperes észlelte, hogy a gép nem húzza be a kenderköteget, a kenderfonal összetorlódott. Emiatt - anélkül, hogy a gépet leállította volna - a gép jobb oldalán az összetorlódott köteghez ment, miközben a falon kb. 160 cm magasságban felszerelt hőlégfúvó berendezés miatt le kellett hajolnia és az egyenetlen beton felületen megbotlott. Eközben olyan közel került a meghajtó fogaskerékhez, hogy az a kabátját elkapta és becsavarta.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a baleset bekövetkezésében mind a felperes, mind az alperes vétkes magatartása közrehatott. Ezért kármegosztást alkalmazva a kárviselés arányát 40-60 százalékban határozta meg az alperesre terhesebben. A felperes által a jobb keze traumás amputációja és replantációja folytán elszenvedett sérelemmel arányban álló nem vagyoni kár összegét az igényelt 3 000 000 forint helyett 2 000 000 forintban határozta meg, amelynek 60 százalékát hárította az alperesre.
A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta: az eltérő kárviselési arány megállapítása alapján az alperest terhelő vagyoni kártérítési összegeket felemelte; a nem vagyoni kártérítés címén az alperes marasztalását 2 400 000 forintra ugyancsak felemelte. Továbbá a felemelt kereset alapján kötelezte az alperest munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelem és kamatai megfizetésére. Ennek megfelelően rendelkezett az első- és másodfokú költségek és illeték tekintetében.
A másodfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján hozott elsőfokú érdemi döntést részben tévesnek találta. Az alperes és a felperes vétkes közrehatását jelentő magatartásokat részletesen értékelve kifejtette, hogy a felperes vétkes magatartásának súlyát a munkáltató vétkes közrehatása lényegesen csökkentette. Ezeket egybevetve a helyes kárviselés arányát 80-20 százalékban határozta meg. A nem vagyoni kártérítés mértéke tekintetében nem értett egyet a munkaügyi bíróság álláspontjával. A balesettel összefüggésben elszenvedett sérülésekkel - a kialakult bírói gyakorlatot figyelembe véve - a felperes által igényelt összegű nem vagyoni kártérítést arányban állónak tekintette.
Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet "megváltoztatását", elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan 50-50 százalékos kármegosztás alkalmazását kérte. A Pp. 177. §-a (1) bekezdésébe, 206. §-a (1) bekezdésébe, 221. §-a (1) bekezdésébe, valamint az Mt. 174. §-a (2) és (3) bekezdésébe ütköző törvénysértést panaszolt. Azzal érvelt, hogy a védőburkolat nélküli indítás kizárólag a felperest terheli, így a balesetet kizárólag az ő elháríthatatlan magatartása okozta. Ezzel kapcsolatban a beszerzett műszaki és munkavédelmi szakértői véleményben foglaltakra hivatkozott. Iratellenes és okszerűtlen következtetést állítva vitatta a kármegosztási arány megállapítását, mivel a munkavédelmi szakértő álláspontja 50-50 százalékos közrehatást vett alapul. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság kellő szakértelem nélkül helyezkedett eltérő álláspontra, az indokolási kötelezettség megsértésével. A nem vagyoni kártérítés összegét eltúlzottnak, a döntést nem kellően megindokoltnak tartotta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. Az alperes az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésén alapuló - vétkesség nélküli - felelőssége alól a felperes magatartására hivatkozással csak akkor mentesülhet, ha a kárt kizárólag a felperes okozta és az az alperes részéről elháríthatatlan volt [Mt. 174. § (2) bekezdés]. Ha a kár bekövetkezésében olyan ok is közrehatott, amely az alperes működési körébe esett, a munkavállaló kizárólagos okozására hivatkozással a felelősség alól nem mentesülhet (MK. 29. számú állásfoglalás).
Az alperes a perben, sőt felülvizsgálati kérelmében sem tette vitássá azokat a perbeli bizonyítékokat, a munkavédelmi szakértői véleményben foglalt ténymegállapításokat, amelyek a munkáltató működési körébe eső, a balesettel okozati összefüggésben álló magatartásra, mulasztásokra vonatkoznak (a gép javítását végző szakmunkás kérésére történt a próbaindítás, a berendezés védőburkolatát a szakmunkás mulasztotta el visszatenni, a gép környezetében a biztonságos közlekedési útvonal nem volt biztosított).
Az előbbiekből következően a törvény hivatkozott rendelkezésével és a per adataival ellentétesen, nyilvánvalóan alaptalanul irányult az elsődleges felülvizsgálati kérelem a kártérítési felelősség alóli mentesülésre, a kereset elutasítására.
2. A perben szakértő kirendelésére a per eldöntéséhez szükséges, különleges szakértelmet igénylő tények megállapítása érdekében került sor [Pp. 177. § (1) bekezdés]. Lényeges eljárási szabályt sértett volna a bíróság, ha jogi kérdés megítélését bízta volna a szakértőre.
Az Mt. 174. §-ának (3) bekezdése alapján a kárviselés arányának meghatározása jogi kérdés, amely nem tartozott a szakértőre, amint ezt a kirendelő végzés sem szabta feladatául. A kárviselés arányát a bíróság a perben megállapított tényállás, az eset összes körülménye figyelembevételével levont jogi következtetéssel állapította meg.
A felülvizsgálati kérelem tehát tévesen panaszolt iratellenes, okszerűtlen következtetés miatti jogszabálysértést [Pp. 206. § (1) bekezdés], a szakértői véleményben rögzített 50-50 százalékos közrehatási aránytól eltérő kárviselési arány megállapítása tekintetében.
A másodfokú bíróság a kárviselési arány megváltoztatásának ténybeli és jogi indokait részletesen kifejtette. Az irányadó kollégiumi állásfoglalásban foglaltaknak megfelelően helyesen hangsúlyozta, hogy az alperes Mt. 174. §-a (1) bekezdésén alapuló objektív felelősségének mértékét nem aszerint kell megállapítani, milyen arányban áll egymással a munkáltató és a munkavállaló vétkessége, mert a munkáltató vétkes közreható magatartása lényegesen csökkenti a munkavállaló vétkes magatartásának súlyát (MK 31. számú állásfoglalás).
A kárviselés 80-20 százalékos arányát az alperesre terhesebben a jogerős ítélet a fentiek szerint eljárási és anyagi jogszabálysértés nélkül határozta meg. Ezért a felülvizsgálati kérelem a Pp. 221. §-a (1) bekezdésébe és az Mt. 174. §-a (3) bekezdésébe ütköző törvénysértésre is megalapozatlanul hivatkozott.
3. A nem vagyoni kártérítés tekintetében a másodfokú bíróság a ténylegesen elszenvedett munkaképesség-csökkenés és az életlehetőség igen jelentős beszűkülése értékelése mellett utalt a munkaügyi bíróság által részletesen feltárt tényállásban megállapított személyi sérülések, elszenvedett sérelmek igen nagy körére.
A jogerős ítélet indokolásával ellentétes, téves tehát az a felülvizsgálati érvelés, hogy a nem vagyoni kártérítés összegének megállapítását csupán a bírói gyakorlatra utalással indokolta a bíróság.
A nem vagyoni kártérítés összege a domináns jobb kéz használatának elvesztéséből adódóan bekövetkezett személyi sérelem súlyát és következményeit, valamint az elszenvedett hátrányok enyhítésére, kiegyensúlyozására alkalmas vagyoni juttatást figyelembe véve nem tekinthető eltúlzottnak. Az ítélkezési gyakorlatnak, az arányosság követelményének is megfelelő összegű nem vagyoni kártérítést illetően jogszabálysértés nem volt megállapítható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.321/2001.szám).