adozona.hu
BH+ 2004.10.479
BH+ 2004.10.479
A kollektív szerződés a végkielégítés tekintetében a munkavállalókra kedvezőbb feltételeket állapíthat meg mind a jogosultság, mind az összegszerűség körében. Nincs tehát akadálya annak, hogy a kollektív szerződés a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése esetén is végkielégítésre való jogosultságot biztosítson [Mt. 13. § (3) bek., 95. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkaviszonyát rendes felmondással megszüntető munkáltatói intézkedés alapján járó végkielégítés megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1968. július 1-jétől állt munkaviszonyban az alperessel, illetve jogelődjével. A munkaviszonya 2000. december 30-án szűnt meg az alperes rendes felmondásával. Az alperes a rendes felmondás alapján az öregségi nyugdíjra jogosult felperesnek erre te...
BH+ 2004.10.479 A kollektív szerződés a végkielégítés tekintetében a munkavállalókra kedvezőbb feltételeket állapíthat meg mind a jogosultság, mind az összegszerűség körében. Nincs tehát akadálya annak, hogy a kollektív szerződés a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése esetén is végkielégítésre való jogosultságot biztosítson [Mt. 13. § (3) bek., 95. § (2) bek.].
A felperes keresetében a munkaviszonyát rendes felmondással megszüntető munkáltatói intézkedés alapján járó végkielégítés megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1968. július 1-jétől állt munkaviszonyban az alperessel, illetve jogelődjével. A munkaviszonya 2000. december 30-án szűnt meg az alperes rendes felmondásával. Az alperes a rendes felmondás alapján az öregségi nyugdíjra jogosult felperesnek erre tekintettel nem fizetett végkielégítést.
A felperes a keresetét az alperes kollektív szerződése 15. pontjára alapította, mely szerint az alperes munkavállalóit a munkáltató rendes felmondása, vagy annak jogutód nélküli megszűnése alapján végkielégítés illeti. Ennek mértékét a kollektív szerződés a törvényi mértéknél kedvezőbben állapította meg.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az Mt.-nek az öregségi nyugdíjra jogosult részére végkielégítés fizetését kizáró szabálya kogens jellegű, a kollektív szerződés 15. pontja e jogszabállyal ellentétesen nem értelmezhető, ezért a felperes végkielégítés iránti igénye alaptalan.
A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest 12 havi végkielégítés megfizetésére.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kollektív szerződés az Mt. 13. §-ának (3) bekezdése alapján a végkielégítés tekintetében a munkavállalókra a törvénynél kedvezőbb szabályt állapíthat meg, ami az Mt. 95. §-ának (2) bekezdése tekintetében is alkalmazható. Az alperes kollektív szerződésének 15. pontja a végkielégítésre jogosultak személyi körét nem korlátozta az öregségi nyugdíjra jogosultak kizárásával, ezért a felperest a kedvezőbb mértékű végkielégítés a keresete szerint megillette.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte az Mt. 95. §-ának (1) és (2) bekezdésébe ütköző törvénysértés miatt. Érvelése szerint a másodfokú bíróság a kollektív szerződést tévesen értelmezte, mert annak 15. pontja az Mt. 95. §-ának (1) bekezdése keretei között - a (2) bekezdésben írt megszorító rendelkezés érintése nélkül - csupán a végkielégítés mértéke tekintetében tért el a törvénytől. Ennek alátámasztására becsatolta a kollektív szerződést kötő szakszervezet elnökének nyilatkozatát.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben nem volt vitás, hogy a felperes az Mt. 95. §-ának (2) bekezdése hatálya alá esett, azaz részére a törvény alapján nem járt végkielégítés, mivel a felmondáskor nyugdíjasnak minősült.
A másodfokú bíróság helytállóan indult ki abból, hogy az Mt. 13. §-ának (3) bekezdéséből következően a kollektív szerződés a végkielégítés tekintetében akár a jogalap, akár az összegszerűség tekintetében a munkavállalóra a törvénynél kedvezőbb feltételek előírásával eltérhet. Nincs tehát akadálya annak - ellentétben az elsőfokú bíróság jogi álláspontjától -, hogy a kollektív szerződés a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással való megszüntetése esetére is végkielégítésre való jogosultságot biztosítson.
A kollektív szerződés értelmezésénél mindenekelőtt annak tényleges tartalma az irányadó, amelyet a szavak általánosan elfogadott jelentése általában meghatároz. A másodfokú bíróság mindezeket alapul véve helyesen értelmezte a kollektív szerződést akként, hogy a munkáltató rendes felmondása, illetve jogutód nélküli megszűnés esetén valamennyi munkavállaló részére biztosította az ott meghatározott összegű végkielégítést, mivel a jogosultság tekintetében kifejezett rendelkezést tartalmazott, és kivételt nem határozott meg. A kollektív szerződés a végkielégítés szabályait - 1994. július 1-jétől hatályosan változatlan szövegezéssel - teljeskörűen szabályozta, a létszámleépítés esetére a munkáltató által felajánlott korengedményes nyugdíjazást elutasító munkavállaló tekintetében a törvényre utalt. Következésképpen a kollektív szerződés tartalmából nem következtethető a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló végkielégítésből való kizárása, ezért közömbös, hogy a kollektív szerződést kötő feleknek mi volt a szándéka. A felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes érvelése alaptalan.
Az összegszerűség tekintetében a felek között nem volt vita, ilyenre a felülvizsgálati kérelem sem hivatkozott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek szerint a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés]. (Legf.Bír. Mfv.I.10.127/2002.szám)