adozona.hu
BH 2004.10.431
BH 2004.10.431
A jogi képviselő nélkül eljáró, különösen a beteg és vagyoni szempontból nyilvánvalóan hátrányos helyzetben lévő fél jogérvényesítő képessége biztosításához a bíróságot segítségnyújtási és tájékoztatási kötelezettség terheli [Pp. 7. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a rokkantsági nyugdíj iránti kérelmét elutasító jogerős társadalombiztosítási határozat ellen élt keresettel, mert álláspontja szerint munkaképességcsökkenésének mértéke magasabb az alperes orvosi bizottságai (OOSZI) által megállapított 50%-os mértéknél, pszichiátriai megbetegedései alapján a rokkantsága megállapítható.
A munkaügyi bíróság végzésével a pert a Pp. 157. § e) pontja alapján megszüntette a felperesnek a keresetétől való elállásra vonatkozó nyilatkozatára hivatkozássa...
BH 2004.10.431 A jogi képviselő nélkül eljáró, különösen a beteg és vagyoni szempontból nyilvánvalóan hátrányos helyzetben lévő fél jogérvényesítő képessége biztosításához a bíróságot segítségnyújtási és tájékoztatási kötelezettség terheli [Pp. 7. §].
A felperes a rokkantsági nyugdíj iránti kérelmét elutasító jogerős társadalombiztosítási határozat ellen élt keresettel, mert álláspontja szerint munkaképességcsökkenésének mértéke magasabb az alperes orvosi bizottságai (OOSZI) által megállapított 50%-os mértéknél, pszichiátriai megbetegedései alapján a rokkantsága megállapítható.A munkaügyi bíróság végzésével a pert a Pp. 157. § e) pontja alapján megszüntette a felperesnek a keresetétől való elállásra vonatkozó nyilatkozatára hivatkozással. A munkaügyi bíróság utalt arra, hogy a felperes a bíróság kioktatása után tette meg jognyilatkozatát.
A felperes az elsőfokú végzés ellen fellebbezéssel élt, kérte újabb orvos szakértő kirendelését, mert álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban beszerzett orvos-szakértői vélemény a 20 éve fennálló súlyos depressziós megbetegedését, amely miatt korábban már rokkantságát is megállapították, nem értékelte, pszichológus nem vizsgálta. Újabb beadványában pártfogó ügyvéd kirendelését is kérte.
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára hivatkozással kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A Pp. 7. § (2) bekezdése, 8. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése és 259. §-a megsértésére hivatkozott amiatt, mert a munkaügyi bíróság nem tájékoztatta eljárási jogairól, állapotára tekintettel pártfogó ügyvéd kirendelése lett volna indokolt. Mindezek a mulasztások oda vezettek, hogy nem volt képes megfelelően érvényesíteni az igényét. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálta a fellebbezését.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § (2) bekezdése ba) pontja alapján a felülvizsgálatot elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A per adataiból megállapíthatóan a felperest "pszichiátriai állapota alapján" 67%-os rokkantnak minősítette az OOSZI I. fokú orvosi bizottsága, mert "korszerű antidepresszív medicatio ellenére állapota nem javult, psychotikus szintű decomp. alakult ki érzékcsalódásokkal, paranoid túlérzékelésekkel". A felperes kezelőorvosa 1999. november 2-ai lelete szerint a felperesnek az "előző vizsgálata óta az állapota nagymértékben romlott". A kezelőorvos arra is utalt, hogy a felperes betegsége 20 éve kezdődött, állapota romlott, zavartság alakult ki. Nagy dózisú antidepresszánsokkal való kezelése mellett semmilyen munkakört ellátni nem képes. A felperest - a perbeli alperesi elutasító határozatok alapját képező OOSZI szakvéleményekből megállapíthatóan 1999. szeptember 28-án és november 4-én 50%-os munkaképesség-csökkentnek - tehát nem rokkantnak - minősítették, ez ellen keresettel nem élt, a peradatok szerint rendszeres szociális járadékban részesült. Jelen keresetében azonban már vitatta a 2000. november 14-én és 2001. január 18-án kelt OOSZI I. és II. fokú orvosi bizottsága véleményét az 50%-os munkaképesség-csökkenésről.
Az elsőfokú bíróságnak a Pp. 7. § (2) bekezdése értelmében fennálló, a jogi képviselő nélkül eljáró fél jogérvényesítő képessége teljességének biztosításához szükséges segítségnyújtási és tájékoztatási kötelezettsége kiterjed arra, hogy meghatározott esetben a fél részére jogi képviselőt rendeljen ki. A Pp. 84. § (1) bekezdése d) pontja értelmében a felet jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján jogai érvényesítésének megkönnyítése érdekében pártfogó ügyvéd kirendelésére való igény megilleti. Ezáltal biztosítható a felek jogegyenlőségét tényleges igényérvényesítő képességgé átalakító bírói segítségnyújtás révén a vitás ügynek az eljárásjogi szabályoknak és alapelveknek megfelelő elbírálása.
Különösen fontos a fél jogai és törvényes érdekei védelmében a bíróság segítségnyújtási kötelezettségének teljesítése a bizonyítottan hosszú ideje pszichiátriai megbetegedésben szenvedő, súlyos anyagi és egzisztenciális gondokkal küzdő fél részére.
A jegyzőkönyvből kitűnően a bíróság a "rokkantsági nyugdíj megállapításához szükséges jogszabályi feltételekről", továbbá arról tájékoztatta a felperest, hogy "állapotrosszabbodás esetén ...új igényt érvényesíthet az alperesnél". A felperes ezt megelőzően általában vitatta az igazságügyi orvos-szakértői véleményt (amely szerint az igazságügyi orvos-szakértő korábbi leleteit nem vizsgálta, a betegségére tekintettel pszichiáter véleményének beszerzésére nem került sor), és a helyzete "reménytelenségéről" és "kilátástalanságáról" is nyilatkozott. Ezért az elállásra vonatkozó nyilatkozata alapján a per megszüntetése ellentétes a Pp. 7. § (2) bekezdésében meghatározottakkal.
A másodfokú bíróság mindezeket nem észlelte, ezért a Pp. 253. § (1) bekezdésében előírtak megsértésével hagyta helyben az elsőfokú határozatot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést - az elsőfokú végzésre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot a részletezetteknek megfelelő új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.781/2003. sz.).