adozona.hu
BH 2004.10.429
BH 2004.10.429
A munkavállalónak a munkáltató kártérítési felelőssége megállapításához azt kell bizonyítania, hogy megbetegedése munkaviszonyával összefüggésben keletkezett [Mt. 174. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára hivatkozással a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nincs összhangban az MK 29. számú állásfoglalás b) és c) pontjával, az okszerűség, az írásbafoglalási kötelezettség, a logikai hibamentesség követelményével, és sérti az Mt. 174. § (2) és (3) bekezdését.
Az alperes indokolásul előad...
BH 2004.10.429 A munkavállalónak a munkáltató kártérítési felelőssége megállapításához azt kell bizonyítania, hogy megbetegedése munkaviszonyával összefüggésben keletkezett [Mt. 174. § (4) bekezdés].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára hivatkozással a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nincs összhangban az MK 29. számú állásfoglalás b) és c) pontjával, az okszerűség, az írásbafoglalási kötelezettség, a logikai hibamentesség követelményével, és sérti az Mt. 174. § (2) és (3) bekezdését.Az alperes indokolásul előadta, hogy az elsőfokú bíróság a felperes közrehatása tekintetében a szükséges bizonyítást nem folytatta le, nem értékelte, hogy a felperes késve fordult orvoshoz, a táppénzbevételt nem vette igénybe. A munkaügyi bíróság a szakértő véleményét jogszabálysértően értékelte, a tényállást részben iratellenesen állapította meg a baleset bekövetkezése körülményei tekintetében, nem tisztázta, hogy a felperes keze mitől sérült meg. Lehetséges ugyanis, hogy nem az alperes teherautójának rakodásakor sérült meg, illetve ha jó szándékkal másoknak segített, ez az ő kizárólagos és elháríthatatlan magatartásának minősül. Az alperes sérelmezte továbbá a betegség kialakulása folyamata elemzésének hiányát, a felperes kárenyhítési kötelezettsége értékelésének elmaradását.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
Az elsőfokú bíróság a tényállásban azt állapította meg, hogy a rakodás általában úgy történt, hogy abba a felperes is besegített, illetve a géppel való rakodás feltételei nem mindig voltak meg. Ezeket a tényeket az alperes a fellebbezésében nem vitatta, csupán a felperes szükségtelen segítségnyújtására, és e tekintetben kizárólagos és elháríthatatlan magatartására hivatkozott. Ebből következően - figyelemmel arra, hogy a rakodás körülményeit a felperes csatlakozó fellebbezése sem érintette - a rakodás körülményei nem képezték a másodfokú eljárás tárgyát, következésképpen a felülvizsgálati eljárásban már nem vizsgálhatók [Pp. 275. § (1) bekezdés].
Az igazságügyi orvos-szakértői véleményből aggálytalanul megállapíthatóan a felperes nem szenvedett el látható sérülést, mivel a betegsége idegkárosodás volt, amit utóbb műtéttel kezeltek. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a felperes betegsége keletkezésének körülményeit vizsgálta a bizonyítási eljárásban (gépi és kézi rakodás, tanúvallomások, orvos-szakértői vélemény). A bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelésével helyesen, tehát nem iratellenesen megállapított tényállást (kézi rakodásban való részvétel miatt - 4-5 személy emelt 200-300 kg-ot - a felperes felső végtagján túlerőltetés által idegkárosodás keletkezett) a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül tekintette döntése alapjaként [Pp. 253. § (3) bekezdés, 221. § (1) bekezdés].
Az Mt. 174. § (4) bekezdés alapján a munkavállalónak azt kell bizonyítania, hogy megbetegedése a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. Ezt a felperes bizonyította. A húskészítményekkel megrakott ládák mozgatása (függetlenül attól, hogy a tehergépkocsi kié volt) az adott esetben az alperes működési körébe tartozónak minősül, következésképpen az alperes munkáltató kártérítési felelőssége akkor is fennáll, ha az ok nem volt elhárítható [MK 29. számú állásfoglalás b) pont 4. bekezdés].
Az irányadó, és hosszabb idő óta egységes bírói gyakorlat szerint a munkáltató érdekében végzett tevékenység (ládák szállítása végett azok rakodásában való közreműködés) nem minősül a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartásaként, továbbá a munkáltató kártérítési felelősségét megalapozza.
Mindezek miatt a jogerős ítélet jogi mérlegelése az Mt. 174. § (2) és (3) bekezdésének megfelel. Ebből következően az Mt. 174. § helyes értelmezése és alkalmazása tárgyában kiadott - elvi határozatnak minősülő - MK 29. számú állásfoglalás b) és c) pontjával a jogerős ítélet nem ellentétes.
Az elsőfokú bíróság megállapította a szükséges tényállást a felperes betegsége jellegzetességéről, annak előrehaladásáról, illetve arról, hogy a felperes mikor és hogyan vett igénybe orvosi gyógykezelést. Az igazságügyi orvos-szakértő véleményét is értékelte a tekintetben, hogy a betegség sajátosságai alapján nem lehetett a felperes közrehatásának tekinteni, hogy mikor fordult orvoshoz, és azt sem, hogy a táppénzbe vételét nem kérte [Pp. 206. § (1) bekezdés].
Az alperes a fellebbezésében a felsoroltak körében nem hivatkozott a felperes közrehatására, erről tehát a másodfokú bíróságnak nem kellett határoznia. Emiatt ez a jogkérdés a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható [Pp. 275. § (1) bekezdés, 270. § (1) bekezdés].
Ezért a kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Mfv. E. 10.221/2003. sz.).