BH 2004.10.439

Jogellenes munkaviszony-megszüntetés esetén a munkáltató a dolgozó részére kifizetett munkanélküli járadék, majd az ennek helyébe lépő keresetpótló juttatás visszafizetésére is köteles [1991. évi IV. tv. 14. §, 37. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes D. G. munkavállalója munkaviszonyát 1994-ben felmondta. A munkanélkülivé vált dolgozó munkaerő-piaci képzésen vett részt és 1995. december 1. - 1996. november 30. között keresetpótló juttatásban részesült.
A Fővárosi Bíróság - mint másodfokú bíróság - a dolgozó felmondását - jogerősen - jogellenesnek mondta ki, és munkaviszonyát visszaállította.
A Fővárosi Munkaügyi Központ Kirendeltsége az 1999. szeptember 24-én kelt határozatával a felperest 241 560 Ft jogalap nélkül kifizetett...

BH 2004.10.439 Jogellenes munkaviszony-megszüntetés esetén a munkáltató a dolgozó részére kifizetett munkanélküli járadék, majd az ennek helyébe lépő keresetpótló juttatás visszafizetésére is köteles [1991. évi IV. tv. 14. §, 37. §].
A felperes D. G. munkavállalója munkaviszonyát 1994-ben felmondta. A munkanélkülivé vált dolgozó munkaerő-piaci képzésen vett részt és 1995. december 1. - 1996. november 30. között keresetpótló juttatásban részesült.
A Fővárosi Bíróság - mint másodfokú bíróság - a dolgozó felmondását - jogerősen - jogellenesnek mondta ki, és munkaviszonyát visszaállította.
A Fővárosi Munkaügyi Központ Kirendeltsége az 1999. szeptember 24-én kelt határozatával a felperest 241 560 Ft jogalap nélkül kifizetett keresetpótló juttatás és 123 069 Ft járulékai, összesen 364 629 Ft-nak 8 napon belüli visszafizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Munkaügyi Központ az 1999. november 4-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az alperesi határozatban hivatkozott törvényhely nem alkalmazható a jelen esetben, mert az kizárólag az érintett részére kifizetett munkanélküli járadék, és annak járulékai összegének vonatkozásában teszi lehetővé a munkáltató kötelezését. Az, hogy a társadalombiztosítási ellátások szempontjából a keresetpótló juttatást a munkanélküli járadékkal, illetőleg a nyugdíj előtti munkanélküli segéllyel együtt kezelik, nem indokolja, hogy az alperes a törvényben biztosított jogkörét túllépve kötelezze a munkáltatót a keresetpótló juttatás megtérítésére. A törvény csak a munkanélküli járadék vonatkozásában ad felhatalmazást az államigazgatási jogkörben való visszatérítésre, a munkáltató gazdagodását csak polgári jogvita keretében követelhetik vissza.
Nyilatkozott arról, hogy a dolgozó részére egyébként járó - egyéves munkabérnek megfelelő összeget - 72 000 Ft-ot továbbra is kész megtéríteni.
A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló, többször módosított 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 37. § (3) bekezdésére, 14. § (6) bekezdésére és 54. § (1) bekezdésére hivatkozott.
Kifejtette, hogy a rendelkezésre álló adatokból és a felperes elismeréséből megállapította, hogy a felperes munkavállalójának jogellenesen felmondott, és a munkanélkülivé vált dolgozó minden juttatást olyan összegben kapott meg az alperestől, amely részére a törvény alapján járt, függetlenül attól, hogy hány munkaórát teljesített, és mennyi volt a munkabére. Miután a felmondás jogellenességét jogerős bírósági ítélet megállapította és az érintett dolgozó munkaviszonyát visszaállította, ezért annak valamennyi következményét viselnie kell a felperesnek, többek között a munkavállaló részére kifizetett valamennyi alperesi juttatás megtérítését, mégpedig olyan összegben, amelyet a munkanélküli megkapott. Ez a megtérítés vonatkozik a munkanélküli járadékot felváltó keresetpótló támogatásra, és annak járulékaira is.
Rámutatott a Fővárosi Bíróság arra, hogy az alperes- mint közigazgatási szerv - eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) szabályai az irányadók, ennek alapján a fent hivatkozottak szerint a jogszabályi kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos ügyekben határozatot kell hozni. A felek között ugyanis nem született olyan szerződés, amelyet a Ptk. rendelkezéseire figyelemmel kötöttek, és amellyel kapcsolatos igény érvényesítése polgári bírósági eljárásban történhet.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Bíróság új ítélet hozatalára utasítását kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az Flt. 37. § (3) bekezdését. Eszerint kizárólag az érintett részére kifizetett munkanélküli járadék, és annak járulékai követelhetők vissza államigazgatási hatáskörben. Az Flt. nem rendeli azonosan kezelni a munkanélküli járadékot és a keresetpótló juttatást, így az alperes kellő törvényi felhatalmazás (azaz hatáskör) hiányában hozta meg a felülvizsgálni kért határozatait. A hatáskör hiányában hozott határozatokat a Fővárosi Bíróság nem helyezte hatályon kívül. Az ítélet e körben nem tartalmaz érdemi indokolást, így az a kiterjesztő értelmezés, amely álláspontja szerint az Flt. rendelkezéseibe ütközik, sérti a hatáskör-túllépés általános tilalmát, azaz az Áe. 5. § (1) bekezdését semmi nem támasztja alá.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozással kérhető.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a rendelkezésre állt iratanyagokból az alábbiakat állapította meg.
A felperesi munkáltató D. G. munkavállaló munkaviszonyát 1994. január 19-én megszüntette.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével megállapította a felmondás jogellenességét, és a munkaviszonyt 1997. június 8. napjáig helyreállította.
A munkavállaló a munkáltató intézkedése miatt munkanélkülivé vált, előbb munkanélküli járadékban részesült, majd munkaerő-piaci képzésen vett részt, és ennek időtartama alatt keresetpótló juttatást kapott. A helyreállított munkaviszony következtében a képzés alatt a részére kifizetett 241 560 Ft munkanélküli ellátást jogalap nélkül vette fel.
A munkanélküli részére kifizetett munkanélküli járadék, nyugdíj előtti munkanélküli segély és a keresetpótló juttatás a társadalombiztosítás ellátásaira vonatkozó, 1997. évi LXXX. törvény alapján egyaránt munkanélküli ellátásnak minősül, amely után a munkaügyi központnak - mint foglalkoztatónak - és a munkanélkülinek is egészségbiztosítási, valamint nyugdíjbiztosítási járulékot kell fizetnie, és a folyósítás időtartama szolgálati időnek minősül társadalombiztosítási szempontból. A jogellenes munkaviszony-megszüntetés nélkül a munkavállaló nem vált volna munkanélkülivé, nem vehetett volna részt munkaerő-piaci képzésben és a munkanélküli járadék folyósítási időtartamának kimerítése után a képzésből még hátralévő időre a munkanélküli járadék helyébe lépő munkanélküli ellátásban, azaz a keresetpótló juttatásban sem részesült volna.
A befizetésre kötelezést az Flt. 37. § (3) bekezdése alapozza meg, mely szerint, ha a bíróság jogerősen megállapította, hogy a munkaadó a munkáltató munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkaadó köteles a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig az érintett részére kifizetett munkanélküli járadék, és annak járulékai összegét a Munkaerőpiaca Alap Szolidaritási Alap részébe befizetni.
A keresetpótló juttatás - a törvény erejénél fogva - a munkanélküli járadék helyébe lépett, és megtérítése szempontjából az Flt. 37. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően osztozik annak jogi sorsában. Ezt támasztja alá az Flt. 14. § (6) bekezdése, amely szerint, ha a munkaügyi központ által felajánlott képzésben részt vevő személy a képzés időtartama alatt a munkanélküli járadék folyósítási időtartamát kimeríti, részére a képzés hátralévő időtartamára keresetpótló juttatást kell megállapítani. Ebben az esetben a keresetpótló juttatás összege megegyezik a munkanélküli járadéknak a keresetpótló juttatás megállapítása időpontjában érvényes alsó határával.
Mindebből következően helytállóan állapította meg a Fővárosi Bíróság a felperes visszatérítési kötelezettségének jogszerűségét a munkanélkülivé vált munkavállaló részére kifizetett keresetpótló juttatás, és annak járulékai összege tekintetében is.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a Fővárosi Bíróság ezzel kapcsolatos okfejtését.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. VI. 38.088/200 sz.).
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.