adozona.hu
BH 2004.10.424
BH 2004.10.424
A jogalap nélküli nyilvántartásba-vételi díj e jellegén nem változtat az a körülmény, hogy a közbenső mérlegben történt-e rendelkezés a felszámolói díj kifizetéséről - Az alaptalanul teljesített regisztrációs díj a felszámolói díj kifizetését követően is visszakövetelhető [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 28. § (2) bek. f) pontja, 38. § (2) bek., 46. § (7) bek., 57. § (1) bek. a) és d) pontja, 60. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 409. sorszámú végzésével a hitelezők fejenként 100 000 Ft nyilvántartásba-vételi díj visszafizetés iránti kérelmét elutasította.
A határozat indokolásában megállapította, hogy a hitelezők az adós gazdálkodó szervezet munkavállalói voltak, akik keresetet terjesztettek elő az illetékes munkaügyi bíróságon. Az adós és e munkavállalók között 2002. március 12. napján a perben egyezség jött létre, amelyben az adós fejenként 400 000 Ft összegű munkabér és fejenként 2 500 000 F...
BH 2004.10.424 A jogalap nélküli nyilvántartásba-vételi díj e jellegén nem változtat az a körülmény, hogy a közbenső mérlegben történt-e rendelkezés a felszámolói díj kifizetéséről - Az alaptalanul teljesített regisztrációs díj a felszámolói díj kifizetését követően is visszakövetelhető [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 28. § (2) bek. f) pontja, 38. § (2) bek., 46. § (7) bek., 57. § (1) bek. a) és d) pontja, 60. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 409. sorszámú végzésével a hitelezők fejenként 100 000 Ft nyilvántartásba-vételi díj visszafizetés iránti kérelmét elutasította.A határozat indokolásában megállapította, hogy a hitelezők az adós gazdálkodó szervezet munkavállalói voltak, akik keresetet terjesztettek elő az illetékes munkaügyi bíróságon. Az adós és e munkavállalók között 2002. március 12. napján a perben egyezség jött létre, amelyben az adós fejenként 400 000 Ft összegű munkabér és fejenként 2 500 000 Ft összegű nem vagyoni kár megtérítését vállalta. A hitelezők a felszámolási eljárás közzétételét követően, 2000. május 16. napján fejenként 100 000 Ft regisztrációs díjat fizettek be. A hitelezők a perbeli egyezség megkötését követően a regisztrációs díj visszafizetését kérték.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Csődtörvény 46. § (7) bekezdése, 50. § (6) bekezdése valamint 60. § (1) bekezdése és 59. § (1) bekezdése összevetéséből az következik, hogy az adott ügyben - ahol a bíróság a 2001. december 11. napján meghozott 380. szám alatti végzésével a felszámoló szervezet által előterjesztett közbenső mérleget jóváhagyta, egyidejűleg megállapította a felszámoló szervezetet megillető díj mértékét és rendelkezett annak kiutalásáról - nincs mód a nyilvántartásba-vételi díj visszafizetésére. A felszámolói díj részbeni fedezetét ugyanis a nyilvántartásba-vételi díj biztosítja, és ebből következően annak visszakövetelésére a díj kiutalását követően nincs lehetőség. Álláspontja az, hogy a volt munkavállalók az adóssal szemben a korábban befizetett nyilvántartásba-vételi díjat a peres eljárás keretében perköltség címén érvényesíthették volna.
E végzés ellen a hitelezők terjesztettek elő fellebbezést, melyben elsődlegesen fejenként 100 000 Ft, másodlagosan fejenként 75 000 Ft nyilvántartásba-vételi díj visszafizetését kérték.
A fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság a nyilvántartásba-vételi díj kiutalásáról a hitelezői igények bejelentését követően mintegy másfél év múlva döntött. A hitelezők azért fizettek be a jogszabály szerinti legmagasabb összegű regisztrációs díjat, mert a megindított per végeredménye ismeretlen volt, fennállt az az esély, hogy a maximális összegű regisztrációs díj befizetésének hiányában a felszámoló csupán határidőn túli követelésként veszi nyilvántartásba az igényüket. Az elsőfokú bíróságnak a közbenső mérleg jóváhagyásakor észlelnie kellett volna, hogy bizonytalan összegű hitelezői igényre tekintettel fizették be a hitelezők a regisztrációs díj maximális összegét. A végzés meghozatalakor tartalékolnia kellett volna a gazdasági hivatal által kezelt elkülönített számlán az esetleges visszafizetésre. A bíróságnak be kellett volna várnia a munkaügyi per jogerős befejezését, és a regisztrációs díjat véglegesen, a közbenső mérlegben csak ezt követően lehetett volna meghatározni. A Csődtörvény nem tartalmaz olyan rendelkezést a regisztrációs díj visszautalásával kapcsolatban, melyre az elsőfokú bíróság hivatkozott. Azt pedig sehol nem tiltja a jogszabály, hogy a nyilvántartásba-vételi díjat a hitelezői igény megszűnése esetén visszautalják a jogosult részére. A perbeli egyezség megkötésével a hitelezők meg nem határozott összegű hitelezői igénye megszűnt. A munkabért a felszámoló kifizette részükre, csupán a 2 500 000 Ft hitelezői igény maradt fenn, annak pedig 1%-a 25 000 Ft, ekként 75 000 Ft visszajár. Téves az elsőfokú bíróság perköltségre vonatkozó fejtegetése. A per a hitelezők és az adós között állt fenn, még a regisztrációs díjat a gazdasági hivatal a felszámoló részére utalta ki, így a perköltségként való érvényesítésre a perben nem kerülhetett volna sor.
Az adós a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Véleménye szerint az ügyben annak van jelentősége,
hogy a fellebbezők a regisztrációs díj visszafizetését azt követően kérték, hogy annak fedezete már nem állt rendelkezésre. A hitelezők követelése a munkaügyi perben meghaladta fejenként a 10 000 000 Ft-ot, így mindenképpen 100 000 Ft összeget kellett a nyilvántartásba vétel feltételeként megfizetni. A perbeli egyezség alapján az elmaradt munkabért, mely után regisztrációs díj fizetési kötelezettség nem áll fenn, a felszámoló kifizette. A nem vagyoni kártérítés címén járó összeget a felszámoló a Cstv. 57. § (3) bekezdése d) pontjába sorolta, ez után regisztrációs díj is fizetendő. A bíróság a közbenső mérleg jóváhagyásakor nem vizsgálja az igénybejelentés dokumentumait, nem volt információja arról, hogy milyen összegű igény került bejelentésére, így nem állt módjában vizsgálni azt sem, hogy milyen tartalékot kellene esetleg "eltenni" a visszafizetésre. Nincs mód a felszámoló azon intézkedése miatt kifogást benyújtani, hogy a törvény szerint eljárva a regisztrációs díjakat a felszámolói díj részbeni fedezetére kiutalja. Ugyancsak alaptalan a fellebbezőknek az az elvárása, mely szerint a bíróságnak be kellett volna várnia a munkaügyi per befejezését. Helytálló a bíróság megállapítása, mely szerint regisztrációs díj visszautalására csak addig van lehetőség, amíg az a felszámoló részére kiutalásra nem kerül, hiszen addig lehet erről az összegről rendelkezni, amíg az a letéti számlán megtalálható.
Csatolta a hitelezők munkaügyi bíróságra benyújtott keresetét, átlagkeresetről szóló igazolást, hitelezői igényt.
A fellebbezés az alábbiak miatt részben alapos.
A jelen eljárásban alkalmazandó a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 38. §-ának (2) bekezdése szerint a pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése alól. A hitelező pervesztessége esetén a 46. § (7) bekezdése alapján teljesített befizetést - a hitelező kérelmére - 30 napon belül vissza kell fizetni. A hitelező részleges pervesztessége esetén a megítélt követelésnek megfelelő befizetésen felüli összeget kell - a hitelező kérelmére - 30 napon belül visszafizetni.
Az adott ügyben - a felek által sem vitatottan - a hitelezők által kezdeményezett munkaügyi per a felek egyezségkötésével zárult. Az egyezség alapján a felszámoló kifizetett a hitelezőknek fejenként 400 000 Ft munkabért. A munkabér a többször mód. Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolt követelés, így az a törvény 46. §-ának (7) bekezdése alapján mentes a nyilvántartásba-vételi díj alól. Az egyezség alapján a felszámoló fejenként további nem vagyoni kár címén járó 2 500 000 Ft összegű hitelezői igényt a többször mód. Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjába sorolt. E követelés után a hitelezőknek 1% regisztrációs díj fizetési kötelezettségük áll fenn, melynek összege hitelezőnként 25 000 Ft.
A többször mód. Cstv. idézett 38. §-ának (2) bekezdése utolsó mondata alapján a megítélt követelésnek megfelelő befizetésen felüli összeget a hitelezők kérelmére vissza kell fizetni. A jelen ügyben ez hitelezőnként 75 000 Ft regisztrációs díj túlfizetést jelent.
Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a közbenső mérleg alapján teljesített felszámolói díj kifizetéseket követően nincs mód a regisztrációs díj visszakövetelésére. Erre vonatkozó rendelkezést a Csődtörvény nem tartalmaz. A jogalap nélküli nyilvántartásba-vételi díj jellegén ugyanis nem változtat az, hogy a közbenső mérlegben történt-e rendelkezés a felszámolói díj kifizetéséről. A többször mód. Cstv. 60. § (4) bekezdése szerint a felszámolói díj fedezetét egyrészt a befizetett regisztrációs díjak, másrészt a gazdálkodó szervezet vagyona képezi.
A kifejtettekből következően alaptalan viszont a hitelezők által befizetett teljes összegű regisztrációs díj visszafizetése iránti kérelme.
A fenti indokok miatt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és intézkedett a rendelkező részben írt összegű nyilvántartásba-vételi díj visszafizetése iránt. (Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf. 40.424/2003. sz.).
Bírósági jogesetek
ÍH 2010.96 HITELEZŐI IGÉNY BESOROLÁSA - JÓVÁHAGYOTT KÖZBENSŐ MÉRLEG ALAPJÁN TELJESÍTETT RÉSZLEGES VAGYONFELOSZTÁST KÖVETŐEN BESOROLÁS MEGVÁLTOZTATÁSÁNAK TILALMA A felszámoló által benyújtott közbenső mérleg jogerős bírósági határozattal történt jóváhagyása szerint teljesített részleges vagyonelosztást követően a hitelezői igény besorolását a felszámoló saját hatáskörben nem módosíthatja [Cstv. 51. §, 58. § (1) bek.].
