adozona.hu
ÍH 2010.96
ÍH 2010.96
HITELEZŐI IGÉNY BESOROLÁSA - JÓVÁHAGYOTT KÖZBENSŐ MÉRLEG ALAPJÁN TELJESÍTETT RÉSZLEGES VAGYONFELOSZTÁST KÖVETŐEN BESOROLÁS MEGVÁLTOZTATÁSÁNAK TILALMA A felszámoló által benyújtott közbenső mérleg jogerős bírósági határozattal történt jóváhagyása szerint teljesített részleges vagyonelosztást követően a hitelezői igény besorolását a felszámoló saját hatáskörben nem módosíthatja [Cstv. 51. §, 58. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú végzésével a kifogásnak helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a nyilvántartásokban a kifogást előterjesztő volt hitelezőt, mint 175 256 463 forint összegben kielégített hitelezőt tartsa nyilván.
Végzése indokolásában megállapította, hogy az adós ellen 1996. április 1. napjával indult felszámolási eljárás, a közzétételre pedig 1996. július 11-én került sor.
A végzés indokolása szerint a vámhivatal hitelező 2008. október 7-én érkezett kifogásában azt sér...
ÍH 2010.96 HITELEZŐI IGÉNY BESOROLÁSA - JÓVÁHAGYOTT KÖZBENSŐ MÉRLEG ALAPJÁN TELJESÍTETT RÉSZLEGES VAGYONFELOSZTÁST KÖVETŐEN BESOROLÁS MEGVÁLTOZTATÁSÁNAK TILALMA
A felszámoló által benyújtott közbenső mérleg jogerős bírósági határozattal történt jóváhagyása szerint teljesített részleges vagyonelosztást követően a hitelezői igény besorolását a felszámoló saját hatáskörben nem módosíthatja [Cstv. 51. §, 58. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú végzésével a kifogásnak helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a nyilvántartásokban a kifogást előterjesztő volt hitelezőt, mint 175 256 463 forint összegben kielégített hitelezőt tartsa nyilván.
Végzése indokolásában megállapította, hogy az adós ellen 1996. április 1. napjával indult felszámolási eljárás, a közzétételre pedig 1996. július 11-én került sor.
A végzés indokolása szerint a vámhivatal hitelező 2008. október 7-én érkezett kifogásában azt sérelmezte, hogy a felszámoló a korábban nyilvántartásba vett, és az eljárás során a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg alapján kifizetett követelést illetően közölte, hogy álláspontját megváltoztatva 175 080 412 forint összeg visszafizetését kéri a hitelezőtől. Arra is hivatkozott, hogy a felszámoló besorolása [g) pont] is téves, hiszen a hitelező igénye járulék jellegű.
A felszámoló ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény rendelkezései szerint járt el, s e jogszabályok alapján módosította a hitelezői igényének téves besorolását. E körben hivatkozott arra, hogy a felszámoló a hitelezői igény besorolását módosíthatja.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a korábbi, 2005. június 7-én jogerőre emelkedett végzésével a 7. számú közbenső mérleget jóváhagyta, s kifejezetten kötelezte a felszámolót, hogy a vámhivatal részére 175 256 463 forintot fizessen ki. A bíróság jogerős döntésén alapuló fizetési kötelezettségét a felszámoló nem bírálhatja felül, a hitelező nem "jogalap nélkül" jutott kifizetéshez, hanem a bíróság közbenső mérleget jóváhagyó, jogerős végzése alapján. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy jogalap nélküli kifizetésről egyébként sem lehet szó, hiszen a hitelezőnek a felszámoló által sem vitatottan követelése áll fenn az adóssal szemben.
Az elsőfokú bíróság végzését a felszámoló támadta meg fellebbezéssel, s annak megváltoztatásával a kifogás elutasítását kérte.
A felszámoló fellebbezésében a felszámolási eljárás általa lényegesnek tartott eseményeit ismertetve hivatkozott a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet, illetve a számviteli törvény (2000. évi C. törvény) rendelkezéseire. Előadta, hogy a zárómérleget a felszámolás teljes időszakára (mint egy üzleti évre) vonatkozóan kell elkészíteni, s ez csak a teljes felszámolási iratanyag áttekintésével, a bizonylatok és analitikák átvizsgálásával hajtható végre. A felszámoló e tevékenysége során jutott arra a következtetésre, hogy a hitelező jogelődjének hitelezői igénye korábban tévesen került besorolásra, ezért a besorolást felszámoló módosította, s erről a hitelezőt értesítette, felhívva őt a jogalap nélkül kifizetett összeg visszafizetésére.
Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adó döntése jogszabálysértő, a kifogást mind eljárásjogi, mind anyagi jogi okból el kellett volna utasítani. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő 2008. október 6. napján eltelt, mivel a felszámoló sérelmezett intézkedéséről a hitelező 2008. szeptember 26-án szerzett tudomást. Úgy vélte, a hiányos kifogás nem tekinthető joghatályosan előterjesztett kifogásnak.
Előadta, hogy fizetési kötelezettséget "megállapítani" kizárólag ítéletben lehet, a bíróság a közbenső mérleget jóváhagyó végzésben nem állapíthat meg és nem írhat elő fizetési kötelezettséget, különösen nem úgy, hogy ahhoz anyagi jogerő fűződjön. Álláspontja szerint, »a hitelezői igények elbírálása ugyanis nem a bíróság, hanem a felszámoló hatásköre: ennek következtében kizárt, hogy a felszámolási bíróság egyes hitelezői igények kielégítésére a közbenső mérleghez kapcsolódó végzésben "kötelezze" a felszámolót«. Utalt arra, hogy a módosított Cstv. 50. §-ának (6) bekezdése értelmében a benyújtott közbenső mérlegre vonatkozóan a bíróság csak kétféle határozatot hozhat: jóváhagyhatja a közbenső mérleget vagy elutasíthatja azt.
Több eseti döntésre (BH 2001/490., 2004/294.) hivatkozva állította, hogy az elsőfokú bíróság által megjelölt joghatás - nevezetesen, hogy a közbenső mérleg alapján teljesített kifizetések az azt jóváhagyó végzést követően már "nem bírálhatók felül" - akkor sem állna be, ha a felszámolási bíróság a végzés megszövegezésében ténylegesen "kifejezetten kötelezte" volna a felszámolót a kifizetésre. Ezzel szemben a végzés szövegezése szerint a bíróság a közbenső mérleget és a részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta és felhívta a felszámolót a hitelezői igények megadott összegben való kiutalására.
A felszámoló hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla BH 2004. évfolyamában 424. szám alatt közzétett eseti döntésére is, amely szerint a jogalap nélküli nyilvántartásba vételi díj e jellegén nem változtat az a körülmény, hogy a közbenső mérlegben történt e rendelkezés a felszámolói díj fizetéséről, az alaptalanul teljesített regisztrációs díj a felszámolói díj kifizetését követően is visszakövetelhető. Álláspontja szerint a felszámolási eljárást lefolytató bíróság kizárólag a zárómérleget jóváhagyó végzésben - és nem korábban - rendelkezhetett a hitelezők követeléseinek kielégítéséről, ahogyan azt a Cstv. 60. § (1) bekezdése tartalmazza (BH 1999/422.). Hivatkozva még az EBH 2002/675. és a BH 2002. 502. számú eseti döntésekre, kiemelve, hogy a felszámoló a felszámolási zárómérleg benyújtásáig jogosult a hitelezői igény téves besorolását módosítani.
Előadta, a jóváhagyott kifizetés nem teremt a Cstv. rendelkezéseitől független, önálló jogcímet az összeg kifizetésére; adott esetben a kifizetés a törvényben meghatározott kielégítési sorrendbe ütköző módon történt.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
Hivatkozva a számviteli törvény egyes rendelkezéseire is úgy vélte, a jogerős bírósági kötelezésnek megfelelően történt kifizetés valós és jogszerű volt, ezért téves a felszámolónak az az állítása, hogy a közbenső mérlegre épített végzés alapján nem lehet megállapítani a fizetési kötelezettséget.
A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, s helytálló az abból levont jogi következtetése is.
Alaptalanul hivatkozott a felszámoló arra, hogy a kifogás előterjesztésére elkésetten került sor, ugyanis a Pp. 95. § (5) bekezdése értelmében, ha a fél a beadvány hiányát a kitűzött határidő alatt pótolja, a beadványt úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg is helyesen adta volna be. Ezért a 2008. szeptember 26-i tudomásszerzéshez képest határidőben benyújtott, utóbb a 2008. október 14-én kelt beadványban pontosított tartalmú kifogást nem lehetett elkésettnek tekinteni.
A Fővárosi Ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint a felszámoló által benyújtott közbenső mérleg jogerős bírósági határozattal történt jóváhagyása szerint teljesített részleges vagyonfelosztást követően a hitelezői igény besorolását a felszámoló saját hatáskörben nem módosíthatja.
A felszámoló által felhozott eseti döntések többsége arra az esetre vonatkozott, amikor a felszámoló a saját maga által besorolt hitelezői igény kategóriába sorolását változtatta meg, erre pedig a felhívott eseti döntések szerint lehetősége van. Ugyanakkor, ha a besorolás kérdésében a bíróság - akár kifogásolási eljárás, akár ezzel együtt vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárás keretében - jogerős döntést hozott, az a felszámoló által nem módosítható. Ugyanígy a felszámoló által a közbenső mérleggel együtt benyújtott részleges vagyonfelosztási javaslatban meghatározott hitelezői igény besorolása sem módosítható a felszámoló által, ha ezt a bíróság jogerős végzésével jóváhagyta. A besorolás téves volta miatt, illetve ha ez a végzésben tévesen szerepelt, a végzést a felszámoló is fellebbezéssel támadhatta volna meg. Amennyiben ez a tévedés a felszámolónak már az említett végzés jogerőre emelkedését követően jut tudomására - mivel e végzés ellen a perújítás kizárt - nincs jogi lehetősége a besorolás módosítására.
A fellebbezéssel összefüggésben az ítélőtábla arra utal, hogy a felszámoló által felhozott BH 2004/424. számú eseti döntés azért nem iránymutató az adott esetben, mert az, az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított Csődtörvény szabályai alapján folyó felszámolási eljárásban született, és ebben az ügyben a regisztrációs díj visszafizetését kifejezett törvényi rendelkezés, a többször módosított Cstv. 38. §-ának (2) bekezdése tette lehetővé, s a felhozott esetben a munkabér-követelés a 46. § (7) bekezdése alapján egyébként is mentes volt a nyilvántartásba-vételi díj megfizetésének kötelezettsége alól.
Az adott ügyben alkalmazandó a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (módosított Cstv.) rendelkezései értelmében a közbenső mérleg alapján javasolt hitelezői követelések részbeni kielégítésének csak akkor van helye, ha a bíróság a közbenső mérleget jóváhagyja [58. § (1) bekezdés].
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf. 43.869/2009/6.)