adozona.hu
BH+ 2004.9.431
BH+ 2004.9.431
Ha a munkáltató a próbaidő alatt a munkaviszonyt az írásbeliség mellőzésével szüntette meg és a munkavállaló a munkáltatói nyilatkozat formai hibáját nem sérelmezte, hosszú időn keresztül a munkaviszonya helyreállítását nem kezdeményezte, utóbb a munkaviszonya fennállására hivatkozva munkabért nem igényelhet [Mt. 141. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1998. augusztusában benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy 1995. december 1-jétől 1998. április 27-éig az alperesnél munkaviszonyban állt. Ezen időtartamra kérte a mindenkori minimálbér megfizetésére kötelezni az alperest, melynek összegét 468 200 forintban határozta meg, továbbá 177 390 forint jutalékot és 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítést is igényelt az alperestől.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a peres felek között 1995. december ...
BH+ 2004.9.431 Ha a munkáltató a próbaidő alatt a munkaviszonyt az írásbeliség mellőzésével szüntette meg és a munkavállaló a munkáltatói nyilatkozat formai hibáját nem sérelmezte, hosszú időn keresztül a munkaviszonya helyreállítását nem kezdeményezte, utóbb a munkaviszonya fennállására hivatkozva munkabért nem igényelhet [Mt. 141. §].
A felperes az 1998. augusztusában benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy 1995. december 1-jétől 1998. április 27-éig az alperesnél munkaviszonyban állt. Ezen időtartamra kérte a mindenkori minimálbér megfizetésére kötelezni az alperest, melynek összegét 468 200 forintban határozta meg, továbbá 177 390 forint jutalékot és 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítést is igényelt az alperestől.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a peres felek között 1995. december 1-jétől 1998. április 27-éig munkaviszony állt fenn. Az alperest felperes javára 468 200 forint munkabér, továbbá 150 690 forint jutalék megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a periratokhoz csatolt munkaszerződés szerint az alperes 1995. decemberétől ügynöki munkakörben foglalkoztatta felperest. A szerződésben három hónapos próbaidőt kötöttek ki. Az alperes havi 12 200 forint minimálbér és a jutalékszabályzat szerinti jutalék fizetésére vállalt kötelezettséget.
A munkaügyi bíróság az alperes által vitatott munkaszerződés és a perbeli bizonyítékok mérlegelésével megállapította, hogy a felek között munkaviszony jött létre, ennek alapján a felperes 1995. decemberében és 1996. januárjában munkát végzett, gépeket értékesített, 1996. februárjában az alperes a felperes részére kiadott gépeket elszállította, a felperes ellen a rendőrkapitányságon feljelentést tett. A munkaviszony a felperes felmondása folytán szűnt meg 1998. április 27-én. A bíróság ezen időtartamra kötelezte az alperest a felperest megillető minimálbér és az 1995. december - 1996. január havi munkavégzés alapján járó jutalék megfizetésére. A felperes egyéb igényeit a bíróság nem találta alaposnak.
Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezéssel élt.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a 468 200 forint utáni kamatfizetési kötelezettség tekintetében változtatta meg.
A másodfokú bíróság helytállónak tartotta a felek közti munkaviszony létrejöttére és ennek időtartamára vonatkozó ítéleti megállapítást. Az alperesi fellebbezésre utalva kifejtette, hogy a felperes az 1996. januári munkavégzését követően munkáltatói utasításra szerelt le, és az alperes a felperes megjelenésére, közreműködésére nem tartott igényt. A másodfokú bíróság a munkáltatót terhelő együttműködési kötelezettségre hivatkozással megalapozottnak találta az elsőfokú ítéletet a tekintetben is, hogy felperest a munkaviszony teljes időtartamára megillette a munkaszerződés szerinti díjazás. Az Mt. 159. §-a alapján a jutalék, illetve a munkabér esedékességéhez képest állapította meg az alperes kamatfizetési kötelezettségét.
Az alperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében vitatta a felperes munkaviszonya létrejöttének megállapítását arra hivatkozva, hogy a győri területi iroda vezetője valószínűsítette, miszerint az irodában maradt általa aláírt, de ki nem töltött munkaszerződés-nyomtatványt használták fel. Sérelmezte, hogy a vitatott munkaviszony alapján a felperes tényleges munkavégzése hiányában kötelezték munkabérfizetésre. A jutalék tekintetében a marasztalását érdemben nem támadta. A jogerős ítélet "megváltoztatását", felperes keresetének elutasítását kérte a felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint részben alapos.
1. A felek között az 1995. december 1-jétől fennállt munkaviszony létrejöttét a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás körében támadta. A jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozva kérhető [Pp. 270. § (1) bekezdés]. Ezért a Pp. 206. §-a (1) bekezdése szerint - a bizonyítékok mérlegelésével - megállapított tényállás tekintetében a felülvizsgálati eljárásban csak az vizsgálható, hogy a mérlegelés során történt-e jogszabálysértést megalapozó iratellenes, nyilvánvalóan okszerűtlen következtetés; felülmérlegelésnek nincs helye.
A munkaügyi bíróság a munkaviszony létrejöttére vonatkozó - köztük a felülvizsgálati kérelemben említett - tanúvallomások egymásnak ellentmondó voltára helyesen hivatkozott. Ezt figyelembe véve nem okszerűtlen az az ítéleti következtetés, miszerint az alperes az írásbeli munkaszerződéssel szemben aggálytalanul nem tudta bizonyítani, hogy a felek között munkaviszony nem jött létre.
2. A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes munkaszerződésében 3 hónapos próbaidőt kötöttek ki a felek. A perben felperes maga állította, hogy a munkaviszony 1995. december 1-jével kezdődött. Továbbá úgy nyilatkozott, hogy 1996. február közepén szóban közölték vele: nem dolgozhat és elvitték tőle az ügynökként addig általa forgalmazott gépeket, ezt követően az alperes részére munkát nem végzett. E nyilatkozatot az alperes nem vitatta.
Az előbbi adatok egyértelműen arra utalnak, hogy az alperes a próbaidő lejárta előtt - a felperes munkájával kapcsolatos szabálytalanság gyanúja miatt - a felperes további munkavégzésére nem tartott igényt, ezt - a jogviszony megszüntetését jelentő - szándékát szóban és ráutaló magatartásával kifejezésre jutatta. A felperes ez ellen nem tiltakozott, a továbbiakban munkavégzésre nem jelentkezett, tehát hallgatólagosan a munkaviszony megszüntetését tudomásul vette, és ezzel a jogviszony megszüntetése foganatba ment.
A próbaidő alatt a munkáltató egyoldalú nyilatkozattal - indokolás nélkül - a munkaviszonyt megszüntethette. E nyilatkozat formai hibáját, az írásbeliség elmaradását a felperes nem sérelmezte, hosszú időn keresztül - több mint két éven át - a munkaviszonya helyreállítását nem kezdeményezte, saját magatartásával is azt juttatta kifejezésre, hogy a munkaviszonyt megszűntnek tekintette. E körülményeket az eljárt bíróságok tévesen figyelmen kívül hagyták, így a felek nyilatkozatai és a bizonyítékok nem teljes körű értékelésével, hiányosan megállapított tényállásból tévesen következtettek arra, hogy a felperes 1998. április 27-én kelt nyilatkozatáig a munkaviszony fennállt, és e jognyilatkozathoz munkaviszonyt megszüntető joghatás fűződhetett.
Az előbbiekből adódóan a felperes munkaviszonya 1996. februári megszűnését követő időre előterjesztett munkabérigényének - fennálló munkaviszony hiányában - az Mt. 141. §-ába ütközően adott helyt a munkaügyi bíróság, és ezt a másodfokú bíróság jogszabálysértően hagyta helyben.
Ebben a körben tehát a felülvizsgálati kérelem alaposnak bizonyult, a felperest az igényelt munkabér - a munkaügyi bíróság által megállapított - és a felek által nem vitatott (12 200+2´14 500 forint, összesen 41 200 forint) összegben csak 1995. december, illetve 1996. január-február hónapra illette meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében - amelyben a felperes munkaviszonya 1998. április 27-éig való fennállása megállapítását, valamint az ennek megfelelő időre az alperesek 468 200 forint munkabér megfizetésére kötelezését helybenhagyta, illetve az ezen összeg után járó késedelmi kamatról, a mindkét fokú eljárási illetékről és másodfokú eljárási költségről rendelkezett- hatályon kívül helyezte a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján. Ehelyett az alperest a munkaviszony 1996. februári megszűnéséig járó munkabér és kamatai megfizetésére kötelezte, azt meghaladóan a felperes munkabér iránti keresetét elutasította. Egyebekben a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság nem érintette. (Legf.Bír. Mfv.II.10.132/2002.sz.)