adozona.hu
BH+ 2004.9.427
BH+ 2004.9.427
A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben írt 6 hónapos keresetindítási határidő nem jogvesztő, elévülési határidő. E 6 hónapos határidő elmulasztása miatt bekövetkezett elévülést a bíróság hivatalból nem állapíthatja meg. A mulasztás jogkövetkezményeiről az ellenfél elévülési kifogása alapján a bíróságnak ítéletben kell döntenie [1966. évi LVII. tv. (Tpvt.) 3. §, 5. §, 88. § (1) bek., 4/2003. PJE.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000. december 11-én benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az 1996. évi LVII. tv. (a továbbiakban: Tpvt) 3. és 5. §-ának rendelkezéseit, és kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértésektől. A keresetben előadottak szerint az alperes a jogsértő magatartást részben a B.-T. Kht. által kiírt, részben a B. Polgármesteri Hivatal által kiírt közbeszerzési pályázat során - azzal kapcsolatban - követte el. Az elsőfokú bíróság 2002...
BH+ 2004.9.427 A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben írt 6 hónapos keresetindítási határidő nem jogvesztő, elévülési határidő. E 6 hónapos határidő elmulasztása miatt bekövetkezett elévülést a bíróság hivatalból nem állapíthatja meg. A mulasztás jogkövetkezményeiről az ellenfél elévülési kifogása alapján a bíróságnak ítéletben kell döntenie [1966. évi LVII. tv. (Tpvt.) 3. §, 5. §, 88. § (1) bek., 4/2003. PJE.].
A felperes 2000. december 11-én benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az 1996. évi LVII. tv. (a továbbiakban: Tpvt) 3. és 5. §-ának rendelkezéseit, és kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértésektől. A keresetben előadottak szerint az alperes a jogsértő magatartást részben a B.-T. Kht. által kiírt, részben a B. Polgármesteri Hivatal által kiírt közbeszerzési pályázat során - azzal kapcsolatban - követte el. Az elsőfokú bíróság 2002. november 27-én meghozott ítéletében a felperes keresetét - annak megalapozatlansága miatt - elutasította és a felperest 100 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára.Az Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 2003. július 24-én meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes 2000. május 3-án - a B. Kísérő utcai szennyvíz átemelő nyomócső és szennyvíz elvezető hálózat kivitelezésére vonatkozó közbeszerzési eljárás során - írt, a B. Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Városigazgatósági Irodájához küldött levelének az a része, hogy a felperes "jelenleg a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján jogszerű szerződéskötésre nem jogosult", sérti a felperes jó hírnevét és tisztességtelen felhívásnak minősül. Egyebekben - a per főtárgya tekintetében - az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100 000 Ft első- és másodfokú perköltséget.
Az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy az alperes a B., K. utcai szennyvíz átemelő megépítése tekintetében lefolytatott közbeszerzési eljárás során 2000. április 20-án és 2000. május 3-án is az Önkormányzatnak küldte meg leveleit, így azokról a felperesnek nem volt tudomása. Az alperes maga is arra hivatkozott, hogy a felperes a döntőbizottsági határozatból értesült a keresetben sérelmezett levelek tartalmáról. A döntőbizottsági határozat viszont 2000. június 19-én kelt, és miután a felperes december 11-én nyújtotta be keresetét azt kell megállapítani, hogy a keresetindításra a tudomásszerzéstől számított 6 hónapon belül, tehát a Tpvt. 88. (1) bekezdése által meghatalmazott határidőn belül került sor. Alaptalanul hivatkozott ezért az alperes arra, hogy a felperes az igényérvényesítéssel elkésett.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során hozzon új határozatot annak megállapítása mellett, hogy a perben már csatolt bizonyítékok alapján a kereset elkésett az alperes jogsértése megállapításának alapjául szolgáló 2000. május 3-i levél tekintetében. E vonatkozásban a Pp. 157. § a) és 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján a per megszüntetésének van helye. Perköltségigényét 100 000 Ft ügyvédi munkadíj +áfa figyelembevétele mellett összesen 161 000 Ft-ban jelölte meg.
Előadása szerint elvi jelentőségű jogkérdés, hogy amennyiben az alperes hivatkozása folytán felmerül a felperes keresetindításának elkésett volta, úgy mellőzhető-e a bíróság részéről a felperes nyilatkoztatása arra vonatkozóan, hogy a jogszabálysértésről pontos dátum szerint mikor szerzett tudomást. Ezen elvi jelentőségű kérdésre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon még nem hozott döntést, a felülvizsgálat a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges.
Álláspontja szerint az alperes már az elsőfokú eljárás során - a 2002. november 27-i tárgyaláson -, majd fellebbezési ellenkérelmében is hivatkozott a kereset elkésettségére. A felperes erre vonatkozó nyilatkozatot csak a másodfokú tárgyaláson tett, de ekkor sem jelölte meg, hogy a 2000. május 3-i levél tartalmáról pontosan mikor szerzett tudomást, és ilyen nyilatkozattételre a bíróság sem hívta fel. Jogszabálysértőnek minősül, hogy erre irányuló alperesi kérelem ellenére elmaradt a kereset elkésettségének vizsgálata, azaz annak tisztázása, hogy felperes mikor szerzett tudomást a perbeli levél tartalmáról, holott a levelek kelte és a kereset benyújtása között több mint 7 hónap telt el. Ez a jogszabálysértés kihatott az ügy érdemi elbírálására. A bíróság nem elégedhetett volna meg a felperesnek azzal az előadásával, miszerint keresetindítása nem elkésett, ezt az állítást elfogadva nem hozhatott volna ítéletet, mert ez a bizonyítási eljárás degradálását jelenti. A bíróság eljárása sértette a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjában, 157. § a) pontjában és a Tpvt. 88. § (1) bekezdésében írtakat.
A jogerős ítéletben írtakkal szemben az alperes nem állította a perben azt, hogy a felperes a Döntőbizottság 2000. június 19-ei határozatából értesült a levelek tartalmáról, hanem azt állította, hogy az alperes levelének tartalmát a felperes már 2000. május 16. előtt megismerte. Az alperes továbbra is fenntartja, hogy a felperesnek legkésőbb 2000. május 16-án ismernie kellett a kifogásolt levél tartalmát, ugyanis 2000. május 16-án már nyilatkozatot tett az ajánlatkérő felhívására arról, hogy az átemelő megvalósításának részéről nincs jogszabályi akadálya, ez a nyilatkozat pedig értelemszerűen válasz volt az alperes 2000. május 3-i levelében megfogalmazott állításra. A 2000. május 16-ai felperesi nyilatkozat megtételére a Közbeszerzési Tanács Közbeszerzési Döntőbizottságának határozata is hivatkozik. Azt a jogorvoslati kérelmet pedig, melyet az alperes a közbeszerzési döntőbizottsághoz írt, a felperesnek már 2000. június 5-én kézbesítették.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. A 4/2003. PJE számú polgári jogegységi határozatra hivatkozva kifejtette, hogy jelen esetben a 6 hónapos keresetindítási határidő nem jogvesztő, hanem elévülési jellegű, anyagi-jogi határidő volt, az elévülést pedig a bíróság hivatalból nem állapíthatja meg. Amennyiben a felperes keresete elkésett volna, akkor sem lett volna helye a per megszüntetésének, így az alperes felülvizsgálati kérelmében legfeljebb azt kérhette volna, hogy a felülvizsgálati bíróság a jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséről és az első, vagy másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasításáról döntsön. Az alperes azonban már nem jogosult felülvizsgálati kérelmének ennek megfelelő megváltoztatására. Előadása szerint a 2000. április 20-ai és május 3-i levelek létezéséről a felperes csupán a Kísérő utcai átemelő ügyében kiírt közbeszerzési eljárás jogorvoslati szakaszában szerzett tudomást. Ez a tudomásszerzés azonban még nem jelentett kellő alapot a perindításhoz, mert a levelek pontos és teljes tartalmáról a felperesnek ekkor még nem volt ismerete, a levelek pontos tartalmát csupán a per során ismerte meg, mikor az alperes azokat becsatolta. A felperes tehát még a döntőbizottság határozatából sem értesült a levelek pontos tartalmáról, és azzal is jelentős kockázatot vállalt, amikor a perindításra a levelek pontos és teljes tartalmának ismerete nélkül vállalkozott. Mindezekre tekintettel a felperes keresete nem késett el. Az elkésettség azért is kizárt, mert a közbeszerzési jogorvoslati eljárások során többször felszólította az alperest, hogy hagyjon fel a jogsértésekkel - tehát az elévülés megszakadt - és azt is igazolni tudná, hogy keresetindításában akadályoztatva volt. Az eljáró bíróság kifejezetten vizsgálta a felperes keresetének elkésett voltát, az ezzel kapcsolatos álláspontot a felülvizsgálati bíróság sem mérlegelheti felül. Azt pedig semmiképpen nem értékelheti a felülvizsgálati bíróság a felperes hátrányára, ha a másodfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésében írtakat megsértve nem adott volna a felperesnek megfelelő tájékoztatást a bizonyításra szoruló tényekről.
A jogerős ítélet az alábbiak miatt jogszabálysértő.
Az alperes 2000. május 2-án értesült a B. Polgármesteri Hivatal ajánlati felhívása alapján folyamatban volt közbeszerzési eljárás eredményéről, majd e döntés ellen 2000. május 17-ei keltezésű jogorvoslati kérelmet nyújtott be a közbeszerzési döntőbizottsághoz. Ez a jogorvoslati kérelem azt is tartalmazta, hogy az alperes 2000. április 20-án kelt levelében tájékoztatta a pályázatot kiíró Önkormányzatot arról, hogy melyek azok a pályázók, amelyek az alperestől mint szabadalmastól hasznosítási licenciát kaptak a beszerzés tárgyát képező TÁT rendszerű szennyvíz átemelő megépítésére, 2000. május 3-án kelt levelében pedig arról tájékoztatta az Önkormányzatot, hogy a pályázati kiírás nyertese, azaz a felperes a szükséges hasznosítási engedéllyel nem rendelkezik. A felperes keresetében egyebek mellett a 2000. április 20-án és 2000. május 3-án kelt levelek tartamára tekintettel kérte annak megállapítását, hogy az alperes a Tpvt. 3. és 5. §-ába ütközően járt el. A kereset hangsúlyozta, hogy ezek a levelek ugyan nincsenek a felperes birtokában, de a levélírás tényét és annak tartalmát igazolja az alperes 2000. május 17-én kelt és felperes részére is kézbesített jogorvoslati kérelme, melyet keresetleveléhez is csatolt. Az elsőfokú ítélet meghozatalának napján tartott tárgyaláson - 2002. november 27-én - a felperes nem vett részt, a tárgyalás távollétében való megtartását kérte. Az alperes e tárgyaláson hivatkozott arra, hogy a felperes az alperes 2000. május 3-i leveléről már a 2000. május 17-én kelt alperesi jogorvoslati kérelem kézhezvétele előtt tudomást szerzett, mert az ajánlattevő e levél tartalma alapján a felperest nyilatkozattételre felhívta.
A felperes keresetét annak megalapozatlansága miatt elutasító elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását és részletesen kifejtette azt is, hogy a 2000. április 20-ai és május 3-i levelekre alapított kereset előterjesztésére a Tpvt. 88. § (1) bekezdésében írt határidő elmulasztásával került sor. Előadása szerint a Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság határozatának 2. oldalán írtak egyértelműen igazolják, hogy a felperes az ajánlatkérő felhívására már 2000. május 16-án nyilatkozott arról, hogy részéről nincs jogszabályi akadálya az átemelő megvalósításának, tehát a kérdéses levelek tartalmáról már az ajánlatkérő tájékoztatása alapján értesült. Ezt az előadását az alperes a 2003. július 24-én megtartott másodfokú tárgyaláson is fenntartotta. Ezen a tárgyaláson a jelenlévő felperesi jogi képviselő úgy nyilatkozott, hogy "a 6 hónapos perindítási határidőt nem mulasztottuk el. Ez a határidő egyébként sem jogvesztő, és igazolási kérelemmel tudnánk élni." Ilyen előzmények után került sor a másodfokú ítélet meghozatalára.
Mindezekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy iratellenes a jogerős ítéletnek az a megállapítása, mely szerint "az alperes maga is arra hivatkozott, hogy a felperes a döntőbizottsági határozatból értesült a levelek tartalmáról." A jogerős ítélet az a megállapítása pedig, hogy a felperesnek ezt megelőzően a levelekről nem volt tudomása, azért is okszerűtlen, mert a felperes tudomásszerzésének pontos időpontja a per során mindvégig tisztázatlan maradt. A jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a felperes a döntőbizottsági határozat meghozatala előtt nem értesülhetett a levelek tartalmáról ellentmondásban van a felperes keresetben tett azzal az előadásával, mely szerint a felperes az alperes jogsértő magatartásáról döntőbizottsági határozat meghozatalának alapjául szolgáló, a keresethez is csatolt alperesi jogorvoslati kérelemből értesült. A megállapítás azért is okszerűtlen, mert teljesen figyelmen kívül hagyja a határozat indoklásának az alperes által is hivatkozott azt a megállapítását, hogy a felperes már 2000. május 16-án írásban nyilatkozott arról, az átemelő megvalósításának részéről nincs jogszabályi akadálya. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint mindezekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a másodfokú ítélet részben iratellenes megállapításokat tartalmaz, részben a bizonyítékok okszerűtlen, logikátlan mérlegelésén alapul, így az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértően foglal állást atekintetben, hogy a felperes keresete nem minősül elkésettnek.
A Tpvt. 88. § (1) bekezdésének első mondata szerint a Tpvt. 2-7. §-okba ütköző magatartásra hivatkozással - ha a kifogásolt magatartás nem azzal valósult meg, hogy valamely helyzetet, vagy állapotot nem szüntetnek meg - a tudomásszerzéstől számított 6 hónapon belül indítható per. A második mondat szerint a magatartás tanúsításától számított 3 év eltelte után viszont perindításnak nincs helye. A Legfelsőbb Bíróságnak, mint felülvizsgálati bíróságnak az az álláspontja, hogy a Tpvt. 88. § (1) bekezdés első mondatában írt 6 hónapos szubjektív határidő nem jogvesztő, elévülési jellegű határidő. E 6 hónapos határidő elmulasztása miatt bekövetkezett elévülést a bíróság hivatalból nem állapíthatja meg. A mulasztás jogkövetkezményeiről az ellenfél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni. Ez az álláspont felel meg a Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa 4/2003. PJE. számú határozatában írtaknak.
Jelen esetben az alperes már az elsőfokú eljárás során előterjesztette elévülési kifogását, és azt a másodfokú eljárás során is fenntartotta. Erre tekintettel a bíróság nem mellőzhette volna felperes nyilatkoztatását arra vonatkozóan, hogy a jogsértésről pontos dátum szerint mikor szerzett tudomást, a tudomásszerzés időpontja ugyanis az elévülési határidő kezdő időpontját jelenti. Figyelemmel arra, hogy a jelen eljárásban jelentős 6 hónapos határidő számítására a Ptk. 326-327. §-ait kell alkalmazni, a felperes már a per során hivatkozhatott volna arra, hogy esetleg a kereset előterjesztésében menthető okból akadályoztatva volt, vagy az elévülés megszakadt és ez állításainak igazolására bizonyítási indítványokat terjeszthetett volna elő. Az elévülési kifogás megalapozottsága, vagy megalapozatlansága tekintetében a bíróság csak a szükséges mértékben lefolytatott bizonyítási eljárás után megállapított pontos tényállás alapulvételével foglalhatott volna állást. Az elsőfokú elutasító ítéletet részben megváltoztató másodfokú bíróság azonban nem ennek megfelelően járt el.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság az alperes felülvizsgálati kérelme alapján a Pp. 275. § (4) bekezdés második mondatának alkalmazásával az Ítélőtábla ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintette, a jogsértés megállapításáról szóló rendelkezését hatályon kívül helyezte és e keretben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Hangsúlyozza, hogy amennyiben a Tpvt. 88. § (1) bekezdésében írt határidő elmulasztására, vagyis a kereset elkésettségére hivatkozik az alperes, a tudomásszerzés időpontjának tisztázása elengedhetetlen. A felperes nyilatkozattétele és e körben esetleg szükséges bizonyítás lefolytatása nélkül az ítélet megalapozatlan. Ez álláspont alapján rendelte el a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 273. § (4) bekezdése szerinti előzetes vizsgálatot követően a (6) bekezdés értelmében a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság, hogy amennyiben a felülvizsgálati eljárásban rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható lett volna, hogy a felperes a Tpvt. 88. § (1) bekezdésében írt 6 hónapos szubjektív határidőt elmulasztotta, a határidő-mulasztás következményeit csak az ügy érdemében hozott ítéletben vonhatta volna le, és nem mutathatott volna rá arra, hogy az eljáró bíróságoknak a Pp. 157. § a) pontja alapján a per megszüntetéséről kellett volna határoznia. E vonatkozásban a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont téves, ez azonban a felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben nem volt akadálya a rendelkező rész szerinti határozat meghozatalának. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság arra is, hogy elfogadhatatlan a felülvizsgálati ellenkérelemnek az az álláspontja, miszerint a 6 hónapos elévülési határidő csak a per folyamatba léte alatt vette kezdetét, mert egyrészt nyilvánvaló, hogy a keresetre okot adó cselekményről a felperesnek már legkésőbb a kereset benyújtásakor tudomása volt, másrészt a felperes keresetében maga hivatkozott arra, hogy az alperes leveleinek a keresetre okot adó jogsértő megállapításairól az alperes által megírt - és részére kézbesített - jogorvoslati kérelemből - tudomást szerzett. Az újabb eljárásban a másodfokú bíróságnak az előbb írtak szerint kell eljárnia. (Legf. Bír. Gfv.II.30.013/2004.sz./