adozona.hu
BH 2004.9.388
BH 2004.9.388
Bizalomvesztésen alapuló munkáltatói rendes felmondás jogszerű indokának minősül, ha a munkavállaló a munkáltató előzetes tájékoztatása nélkül magáncélra jelentős anyagi előnyt fogad el a munkáltatóval tartós jogviszonyban lévő gazdasági társaságtól [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, 103. § (1) bekezdés c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú bíróság közbenső ítéletének hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
Jogszabálysértőnek találta azt a jogértelmezést, amely szerint a bizalomvesztés nem alapozza meg okszerűen a munkáltató rendes felmondását, tartalmilag a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalására hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ít...
BH 2004.9.388 Bizalomvesztésen alapuló munkáltatói rendes felmondás jogszerű indokának minősül, ha a munkavállaló a munkáltató előzetes tájékoztatása nélkül magáncélra jelentős anyagi előnyt fogad el a munkáltatóval tartós jogviszonyban lévő gazdasági társaságtól [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, 103. § (1) bekezdés c) pont].
Az alperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú bíróság közbenső ítéletének hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.Jogszabálysértőnek találta azt a jogértelmezést, amely szerint a bizalomvesztés nem alapozza meg okszerűen a munkáltató rendes felmondását, tartalmilag a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalására hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes keresete az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítására és jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A tényállás szerint az egyebek mellett az utazásokkal kapcsolatos ügyintézéssel összefüggő munkaköri feladatokat is ellátó felperes külföldi magánútjára az alperes tájékoztatása nélkül szabadjegyet fogadott el az alperessel tartós jogviszonyban lévő utazási irodától. A szabadjegy részét képezte az ún. package árnak. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes magatartása sértette az alperes gazdasági érdekeit, a felperes a tőle elvárható magatartást, a munkáltatója előzetes tájékoztatását elmulasztotta. Mindezek miatt a rendes felmondást, amelynek indoka az alperes álláspontja szerint (nem a felperest megillető) szabadjegy elfogadása és a bizalomvesztés volt, a munkaügyi bíróság a törvénynek megfelelőnek minősítette, és a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét közbenső ítéletnek tekintette, és megváltoztatta. Megállapította az alperes rendes felmondásának jogellenességét, a felperes munkaviszonya megszűnésének napját, és az iratokat a követelés összegéről szóló döntés végett megküldte az elsőfokú bíróságnak.
A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy az alperesnek az utazási irodával kötött szerződése szerint a munkavállalóit 8% kedvezmény illette meg. Az utazási iroda a szabadjegyet saját döntése szerint egy fizetett utazási csomag részeként biztosította.
A másodfokú bíróság azért nem értett egyet az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, mert nem találta bizonyítottnak, hogy az utazási iroda csak az alperes munkáltatón keresztül részesíthette volna kedvezményben a felperest. Az utazási csomag részeként elfogadott szabadjegy nem alapozza meg okszerűen a bizalomvesztést, felmondási ok hiányában az alperes rendes felmondása jogellenes.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ez a jogi mérlegelés nem felel meg a törvénynek és az elvi határozatnak minősülő MK 95. számú állásfoglalásnak.
A felperesnek az a magatartása, hogy titkárnőként, utazási ügyintézőként magánútjára vagyoni értéket képviselő előnyt fogadott el az alperes tartós szerződéses partnerétől, bizonyítást nyert. A vagyoni előny tényét nem cáfolja az a körülmény, hogy a szabadjegy csak a szállás, és egyéb költséggel együtt jelent még, továbbá ezektől elválaszthatatlan volt. A vagyoni előny értéke a mindennapi élettapasztalat szerint meghaladta a szokásos üzleti - jelentéktelen értékű - ajándék mértékét, mert két személy részére biztosított (utószezonban) külföldön üdülést; egycsillagos hotelban szállást félpanziós ellátással, repülőjeggyel és repülőtéri illetékkel. E körülményekből nyilvánvaló, hogy az utazási iroda a felperesnek jelentős kedvezményt nyújtott, melyet nem érint az ún. szabadjegynek az a sajátossága, hogy a tervezett indulási időpont nem szavatolt (az utazás ténye igen).
Az Mt. 103. § (1) bekezdés c) pont értelmében a munkavállalót a munkaviszonyban - egyebek mellett - együttműködési kötelezettség terheli. Ez a munkakör jellegétől függő magatartás tanúsítását jelenti, de része a bizalom fenntartását eredményező magatartás tanúsítása is. A munkáltató okszerűen tekinthette aggályosnak, egyben a bizalomvesztést előidézőnek, hogy a felperes kellő körültekintés (bejelentés, előzetes tájékoztatás) nélkül magáncélra anyagi előnyt fogadott el a munkáltatójával jogviszonyban lévőtől. Az elvárható gondosság tanúsítása mellett a felperesnek a látszatát és kerülnie kellett volna, hogy az utazással összefüggő kedvezmény miatt a részrehajlás nélküli tevékenységét az alperes kétségesnek tekinthesse. A kellő körültekintés elmulasztásával elfogadott vagyoni előny miatt a rendes felmondás való és okszerű indokaként a bizalomvesztésre az alperes a törvénynek, és a bírói gyakorlatnak megfelelően hivatkozott [Mt. 89. § (3) bekezdés; MK 95. számú állásfoglalás I. a) pont, II. pont].
Mindezek miatt a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy az a bizonyított objektív tény, miszerint a munkavállaló az üzleti életben szokásos kisebb értékű ajándékot jelentősen meghaladó anyagi előnyt fogad el magánutazáshoz a munkáltató előzetes tájékoztatása nélkül a munkáltatójával tartós jogviszonyban lévő kft.-től, a bizalomvesztésen alapuló rendes felmondás okszerű indokának minősül.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta [Pp. 275. § (4) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.130/2003. sz.).