adozona.hu
BH 2004.9.387
BH 2004.9.387
Ha valamely munka ellátására vonatkozó kötelezettség jogalapja vitatott, és eziránt polgári per folyamatban van, e perben hozott jogerős döntést megelőzően általában nem lehet határozni arról, hogy - az említett munka megtagadásával indokolt - rendkívüli felmondás jogszerű-e [Pp. 152. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet "megváltoztatását", és a keresetének helyt adó, vagy az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak a munkaszerződés érvényes létrejöttéről szóló jogi álláspontja téves, azt a bizonyítékok nem támasztják alá. Munkaszerződés-módosítás hiányában a rendkívüli felmondási indok (munkamegtagadás) nem minősülhet jogszerűnek, a kialakult helyzetért a munkáltató felelős. A fel...
BH 2004.9.387 Ha valamely munka ellátására vonatkozó kötelezettség jogalapja vitatott, és eziránt polgári per folyamatban van, e perben hozott jogerős döntést megelőzően általában nem lehet határozni arról, hogy - az említett munka megtagadásával indokolt - rendkívüli felmondás jogszerű-e [Pp. 152. § (2) bekezdés].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet "megváltoztatását", és a keresetének helyt adó, vagy az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak a munkaszerződés érvényes létrejöttéről szóló jogi álláspontja téves, azt a bizonyítékok nem támasztják alá. Munkaszerződés-módosítás hiányában a rendkívüli felmondási indok (munkamegtagadás) nem minősülhet jogszerűnek, a kialakult helyzetért a munkáltató felelős. A felperes arra is hivatkozott, hogy folyamatosan vitatta a helyzetét, továbbá a munkáltató "visszaélésszerűen" gyakorolta a jogát.A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el abban a jogkérdésben, hogy a helyettesítési díj iránti per eldöntése a munkakört érintő munkaszerződés-módosítás létrejötte szempontjából előzetes kérdésnek minősülhet-e a Pp. 152. § (2) bekezdés alapulvételével.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének "helybenhagyását" kérte. Álláspontja szerint a felperes munkaszerződés-módosítása a mérőtechnikusi munkakörre vonatkozóan 1997. november 1-jén létrejött, e munkakörbe tartozó munkavégzés megtagadása pedig az Mt. 103. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott lényeges kötelezettség megszegéseként a rendkívüli felmondás [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont] jogszerű indoka lehet. Az alperes arra is hivatkozott, hogy a szerződés módosítása vizsgálatakor nem annak van jelentősége, hogy az okiratot a felek minek nevezték, hanem az abban lévő tartalom irányadó. A felperes továbbá nem indított az Mt. 202. § a) pontban meghatározott határidőben keresetet a munkaszerződés-módosítás jogellenessége miatt, ez okból is a keresetét el kell utasítani. Az alperes fentieken túlmenően vitatta felülvizsgálati kérelem tényállításainak helytállóságát.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az elsőfokú bíróság a következő tényállást állapította meg. Az alperes 2001. május 15-én rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette. Az indokolásban előadta, hogy 2001. május 14-én a felperes a főosztályvezető és a csoportvezető utasításának végrehajtását megtagadta, nem végezte el a mérőtechnikus munkakörbe tartozó méréseket, amelyeket V. megyében kellett volna végrehajtani.
A felperes 1996. június 3-án kelt munkaszerződésében a felek számítástechnikai ügyintéző munkakört, és Z., M. u. 1. szám alatti munkavégzési helyet határoztak meg. Ezt megelőzően, 1994. június 30-án történt megállapodás szerint a felperes munkaköre számítógépes ügyintéző volt, ugyancsak az előbbi munkavégzési helyen. A felperes 2001. március 7-én írásban kérte az alperestől a mérőtechnikusi munkakörben helyettesként ellátott tevékenysége megszüntetését, mivel a naptári évben a két hónapot ez a tevékenység már elérte.
2001. március 30-án a felperes ismételten írásban kérte a helyettesítési munka megszüntetését, és a számítástechnikus munkakörben való foglalkoztatását.
1997. november 1-jén munkaköri leírás készült, amelyben a felperes munkakörét mérőtechnikusként jelölték meg azzal, hogy a változó munkahely nem szerepel, de a felperes helyszíni mérések végzésére köteles. A munkaköri leírást a felperes dátum nélkül aláírta, és az abban foglaltakat tudomásul vette.
A tényállás alapján a munkaügyi bíróság az alperes jogellenes egyoldalú munkaszerződés-módosítására következtetett [Mt. 76. § (1) bekezdés, 82. § (1) és (3) bekezdés], kimondta továbbá, hogy az előbbi ok miatt a felperes nem követte el a terhére rótt kötelezettségszegést, az alperes rendkívüli felmondása jogellenes. Ezért a munkaügyi bíróság az Mt. 100. § szerint marasztalta az alperest. Ezenkívül rendelkezett a felperes további kereseti kérelméről (munkaruha címén történt munkabér levonás).
A felperes az Mt. 100. §-a alapján megítélt marasztalási összeg felemelése céljából benyújtott fellebbezésében sérelmezte a helyettesítési díj iránt indított másik ügyére tekintettel a per tárgyalása felfüggesztésének elmaradását is.
Az alperes fellebbezése a rendkívüli felmondás körében az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a kereset elutasítására irányult.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A tényállást részben kiegészítve megállapította, hogy az 1997. november 1-jén kelt munkaköri leírás tartalmazza a felperes feladataként mérőtechnikus munkakörben a helyszíni mérések és vizsgálatok elvégzését, a munkavállaló jogait és felelősségét. Az okiratot az ügyvezető és a felperes is aláírta azzal a záradékkal, hogy a benne foglaltakat magára nézve kötelezőként tudomásul vette. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek a munkaszerződést mérőtechnikus munkakörre módosították, ezért a felperes az ebbe a munkakörbe tartozó feladatokat jogszerűen nem tagadhatta meg, továbbá a feladatok folyamatos ellátása sem támasztja alá a felperes állításait. 1997. november 1-jétől az elévülési idő már eltelt, ezért a munkakörhöz tartozó feladatok ellátását akkor sem tagadhatná meg, ha a munkaszerződés-módosítás egyoldalú lett volna. A jogszerű utasítás megtagadás tehát az alperes rendkívüli felmondását kellően megalapozta.
A Pp. 152. § (2) bekezdés értelmében a bíróság a tárgyalást felfüggesztheti, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per már folyamatban van. Az adott esetben a felek közötti jogvita, az alperes rendkívüli felmondásának jogszerűsége nem dönthető el a merőtechnikusi munkakörre történt munkaszerződés-módosítás érvényessége megállapítása nélkül. Utóbbi jogkérdés azonban összefügg azzal, hogy a mérőtechnikus munkakör helyettesítés címén történt ellátásáért követelt munkabér iránti követelésről a bíróság miként határoz. A felperes már a keresetlevélben utalt arra, hogy 2000. július 10-én helyettesítési díj megfizetése iránt keresetet indított, amely eljárás még folyamatban van. A felülvizsgálati kérelemmel érintett ügyben a felperes az elsőfokú bíróság előtt személyesen előadta, hogy 1997-től a mérőtechnikusi munkát részére elrendelték, de ezt ő a munkakörbe nem tartozó munka ideiglenes ellátásaként értelmezte, és 1997-től évente 2 hónapig, később 5-6 hónapig ellátta. Ezt az álláspontja szerint "megállapodás nélküli" munkát folyamatosan kifogásolta a munkáltatónál. Az alperesi képviselő az ideiglenességet vitatta, a 2001. december 4-én kelt előkészítő iratában pedig előadta, hogy a felperes eredeti, számítástechnikai ügyintéző munkaköre megszűnt. S. K. csoportvezető tanú előadta, hogy a felperessel munkaszerződés-módosítást nem kötöttek, csupán új munkaköri leírást adtak ki részére, amit a felperes aláírt. Az alperesi képviselő a helyettesítési díj iránti perre tekintettel a per tárgyalásának felfüggesztését kérte, és ugyanezt indítványozta a felperes is. A peres iratokból nem állapítható meg, hogy ez a per a jogerős ítélet meghozataláig befejeződött-e.
A megyei bíróság általánosságban helytállóan, a bírói gyakorlatnak megfelelően fejtette ki, hogy a munkaszerződés-módosítás érvényes létrejötte a megállapodás megnevezésétől függetlenül is megállapítható. Az adott esetben azonban a felek egymásnak ellentmondó előadása, a munkakör ellátása időtartamának tisztázatlan volta, a felperesnek a mérőtechnikus munkakörbe tartozó feladatok ellátását írásban kifogásoló nyilatkozatai, illetve a szóban lévő munkakörbe tartozó feladatok helyettesítésként való ellátásával összefüggésben a perbeli rendkívüli felmondás előtt kb. egy évvel indított per miatt a szerződésmódosításra irányuló felperesi akarat, a szerződés létrejöttének megállapítása nem megalapozott. Az említett per iratainak, az abban szereplő jogkérdések eldöntésének ismerete nélkül nem lehet határozni az alperes rendkívüli felmondása jogszerűségéről. Az említett ítélet alapján lehet továbbá megalapozottan elbírálni, hogy a felperes hivatkozhat-e sikerrel a munkaszerződése egyoldalú módosítására, és, hogy az alperes rendkívüli felmondása a törvénynek megfelel-e. A döntés függvényében történhet meg a felperes fellebbezésében is előadott rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó érvelés elbírálása.
A Legfelsőbb Bíróság a felmerült jogkérdésben úgy foglalt állást, hogy a rendkívüli felmondási okként megjelölt munkamegtagadás elbírálásáról, amennyiben a munka ellátására vonatkozó kötelezettség jogalapja vitatott, és eziránt polgári per folyamatban van, e jogalapról hozott jogerős döntés nélkül a rendkívüli felmondás jogszerűségéről (általában) nem lehet megalapozottan dönteni, ezért a Pp. 152. § (2) bekezdés szerinti felfüggesztésnek lehet helye. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.098/2003. sz.).