adozona.hu
BH+ 2004.8.384
BH+ 2004.8.384
A társadalmi megbízatású polgármester esetében is megfelelően alkalmazni kell azt a szabályt, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatásával kapcsolatos költségeket a közigazgatási szerv viseli [1994. évi LXIV. törvény 5-7. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 55. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A társadalmi megbízatású polgármester felperes a keresetében az ellene folyamatban volt fegyelmi eljárásban ügyvédi munkadíj címen felmerült 250 000 forint költség és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozással, hogy a bíróság jogerős ítéletével hatályon kívül helyezte a fegyelmi határozatot.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 7500 forint fegyelmi eljárási költség és ennek 1999. február 25. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamata megfizetésére köt...
BH+ 2004.8.384 A társadalmi megbízatású polgármester esetében is megfelelően alkalmazni kell azt a szabályt, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatásával kapcsolatos költségeket a közigazgatási szerv viseli [1994. évi LXIV. törvény 5-7. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 55. §].
A társadalmi megbízatású polgármester felperes a keresetében az ellene folyamatban volt fegyelmi eljárásban ügyvédi munkadíj címen felmerült 250 000 forint költség és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozással, hogy a bíróság jogerős ítéletével hatályon kívül helyezte a fegyelmi határozatot.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 7500 forint fegyelmi eljárási költség és ennek 1999. február 25. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes az alapperben a fegyelmi eljárás költségét nem igényelte, erre a jogerős ítélet nem terjedt ki. A felperes az 1999. február 25-ei levelében a fegyelmi eljárással kapcsolatos ügyvédi költségek megtérítésére szólította fel az alperest. Költségjegyzékben részletezte a jogi képviselő munkaidő ráfordítását és óradíját, csatolva a költségek megfizetéséről kiállított készpénzfizetési számlát. Minthogy az alperes a költségek megtérítése elől elzárkózott, a felperes - ismételt felszólítást követően - módosított keresetében 10 munkaórára 25.000 forint óradíjjal számítva 250 000 forint és ennek 1999. február 25. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamata, valamint a perköltsége megfizetésére kérte kötelezni az alperest, elsődlegesen a Ktv. 55. §-a alapján, másodlagosan kártérítés címén.
Az 1994. évi LXIV. törvény 13. § (1) bekezdése értelmében a Ktv. 55. §-a alapján - miszerint a fegyelmi eljárás lefolytatásával összefüggő költségeket a közigazgatási szerv viseli - a bíróság a jogalap tekintetében felperes igényét megalapozottnak találta. Ugyanakkor az összegszerűség szempontjából a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi munkadíjra vonatkozó szabályt vette figyelembe, és így a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontja szerint a maximálisan megállapítható 7500 forint ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezte az alperest. Elutasította a felperesnek a kártérítési igény jogcímén előterjesztett fentieket meghaladó igényét.
A felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta helyes indokai alapján.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a másodfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte iratellenességre és a Ktv. 55. §-ába ütköző jogszabálysértésre hivatkozással, a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontja alapján. Fenntartotta álláspontját, miszerint a 12/1991. (IX. 29.) IM rendeletet csupán a peres eljárásban eljáró ügyvéd munkadíja (perköltség) megállapításánál lehet alkalmazni, míg a fegyelmi eljárással összefüggő költségeket a Ktv. 55. §-a alapján a bizonyított összegben kell megítélni. Minthogy az igényelt költség felmerülését és befizetését bizonyította, ezért a bíróságnak nincs lehetősége a keresettől eltérő összegű költség megítélésére.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes társadalmi megbízatású polgármesterként látta el a tisztségét, ezért esetében az 1994. évi LXIV. törvény 13. § (1) bekezdése alapján a Ktv. 55. §-a nem alkalmazható, így jogalap hiányában a fegyelmi eljárás költségének megtérítése nem kötelezhető.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. §-ának (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte a fegyelmi eljárással összefüggésben felmerült költség megtérítésével kapcsolatban felmerült elvi kérdésben.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. A foglalkoztatási jogviszonyban álló és a társadalmi megbízatású polgármester jogviszonya ugyan nem azonos jellegű, a fegyelmi felelősségüket azonban az 1994. évi LXIV. törvény 6-7. §-a egységesen szabályozza. Ebből kiindulva nem ellentétes a törvénnyel az a jogértelmezés, hogy a fegyelmi eljárásra vonatkozó járulékos szabályok - így a költségviselésre vonatkozó Ktv. 55. § - alkalmazása is egységesen indokolt.
Ez a jogértelmezés áll egyébként összhangban azzal, hogy a társadalmi megbízatású polgármester fegyelmi jogvitájában is a munkaügyi bíróságnak van hatásköre a hivatkozott törvény 13. §-a értelmében.
2. Az ügyvédi közreműködésért fizetett megbízási díj nem tekinthető kárnak, ezért megtérítésére nem alkalmazhatók a kártérítésre vonatkozó szabályok. A jogi képviseleti munkadíj a jellegénél fogva a jogérvényesítés költsége, amelynek viseléséről jogvita esetén az eljárási szabályok [Pp. 75. § (2) bekezdés] rendelkeznek.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra helyesen hivatkozott, hogy a jogvitán kívüli - fegyelmi eljárásban - jogi képviselettel kapcsolatban felmerült költség megtérítésére a bírósági eljárás szabályai nem vonatkoznak. Ennélfogva téves az az ítéleti megállapítás, hogy a perben igényelt költségből - a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontja értelmében - legfeljebb 7500 forint volt megítélhető felperes részére.
Ugyanakkor nem fogadható el az az álláspont, hogy a fegyelmi eljárás során felmerült költség megtérítésére vonatkozó szabály alapján alanyi joga van a félnek arra, hogy bármilyen összegben kikötött ügyvédi megbízási díj teljes mértékben megtérüljön, hiszen az ügyvédi megbízási díj szabad megállapodás tárgya. E költségviselés tekintetében is érvényesülnie kell az indokoltság és arányosság elvének, annak betartásával háríthatók át a másik félre a költségek. Ennek figyelembevételével a perbeli időben általában szokásos ügyvédi óradíj (8000-10 000 forint) szerint számított 10 órai munkadíj megfizetésére köteles az alperes.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - amely az összegszerűség tekintetében jogszabálysértően hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes marasztalásának összegét - 10´10 000 forint óradíj figyelembevételével - felemelte, és a felperest perköltség megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzte. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.816/2003. sz.)