adozona.hu
BH+ 2004.8.382
BH+ 2004.8.382
Ha a munkavállaló a munkahelyi balesete előtt a saját gazdaságában a mezőgazdasági munkáknál idegen munkaerőt úgy vett igénybe, hogy ellenértékül saját munkáját nyújtotta, a balesetet követően pedig ilyen esetben pénzben, illetve terményben kell fizetnie, emiatt a munkáltatóval szemben támasztott kárigénye jogszerű [Mt. 177. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperesnél fennállt munkaviszonyával összefüggésben 1996. augusztus 20-án elszenvedett munkahelyi balesete miatt érvényesített az alperessel szemben egyebek mellett a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező mezőgazdasági és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti követelést.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 413 002 forint mezőgazdasági kártérítés és ennek kamatai, valamint 300 000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek a balesettől járó évi 20%-os kamata megfizetésér...
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 413 002 forint mezőgazdasági kártérítés és ennek kamatai, valamint 300 000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek a balesettől járó évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte.
A tényállás lényege szerint a balkezes felperes a balesetkor többszöri műtétet igénylő bal kéz sérülést szenvedett, az ezek folytán kialakult végállapot a bal kéz használhatóságát jelentősen csökkenti, az emiatt keletkezett munkaképesség-csökkenés 20-30%. A felperes nem képes az ujját hajlítani, finom kézmozgást végezni, a kéz hajlító képességével járó tevékenységet ellátni.
A felperes tulajdonát képezi 400 négyszögöl kert, 4 hektár kukoricaföld, 2 hektár kaszáló, 3 hektár lucernaföld, amelyeket a baleset előtt ő művelt, oly módon, hogy a mások által nyújtott segítséget munkájával viszonozta, míg ez után a munkaerejét a családja és idegen munkaerők pótolják, és a segítségért fizetnie kell.
A munkaügyi bíróság utalva az Mt. 174. § (1) bekezdésére azt állapította meg, hogy a felperes munkahelyi balesettel összefüggő káráért az alperes teljes felelősséggel tartozik.
A mezőgazdasági kártérítés összegét a megyei Kárrendezési Hivatal értesítése, az igazságügyi mezőgazdasági szakértő véleménye, a tanúk vallomása alapján határozta meg (részletesen kifejtve az összegszerű marasztalást).
A nem vagyoni kártérítésről szóló rendelkezését a munkaügyi bíróság azzal indokolta, hogy a felperes a baleset miatt vált alkalmatlanná az alperesnél betöltött munkaköre (sertésgondozó) ellátására, a földje megművelésében korlátozott, ezek pszichikai hátrányként is jelentkeznek, rokkantsági nyugdíjba került, ezért e sérelmek hozzávetőleges kiegyensúlyozására az alperes köteles.
Az ítélet ellen a felperes a nem vagyoni kártérítés összegének felemelése, az alperes - egyebek mellett - a mezőgazdasági kártérítés iránti követelés elutasítása iránt fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a mezőgazdasági kártérítés összegét 200 000 forintra és ennek kamatára leszállította, egyebekben helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményét mérlegelve, és a Pp. 206. §-ra utalva arra a következtetésre jutott, hogy a mezőgazdasági munkában a baleset előtt is részt vettek a felperes hozzátartozói. Ezért az elért eredmény az ő munkájuk következménye is, tehát az alperes csak a felperes személyes munkavégzésének elmaradásából eredő kárt köteles megtéríteni.
A nem vagyoni kártérítés tekintetében a másodfokú bíróság mindenben egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakkal.
A jogerős ítélet ellen a felperes a mezőgazdasági kártérítés felemelése, az elsőfokú ítélet helybenhagyása, míg a nem vagyoni kártérítés 800 000 forintra történő felemelése iránt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A mezőgazdasági kártérítésre vonatkozóan a Pp. 206. §-ra hivatkozva jogszabálysértőnek találta a másodfokú bíróság mérlegelését, mivel az igazságügyi szakértő véleménye csakis a felperes által el nem végezhető munkák ellenértékének összegét határozta meg. Ezért a másodfokú bíróság alap nélkül tért át az általános kártérítés jogcímére, illetve mérsékelte a kártérítés összegét.
A nem vagyoni kártérítés tekintetében jogszabálysértőnek találta az összeg meghatározását, mivel álláspontja szerint figyelmen kívül maradtak a felperes családfői szerepét, az otthoni gazdálkodás irányítását érintő jelentős változások, a felperes társadalmi megbecsülésének módosulása.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó, a felek által nem vitatott tényállás szerint a mezőgazdasági munkáknál a felperes korábban sem tudott minden munkát egyedül végezni, hanem idegen munkaerőt is felhasznált (mezőgazdasági gépek igénybevétele útján), ezért ellenértékül saját munkáját nyújtotta. A baleset miatt ilyen esetekben pénzben, illetve terményben kell fizetnie. Nincs bizonyíték arra, hogy ezt a korábbi felperesi munkavégzést a családtagjai pótolnák, továbbá erre a bírói gyakorlat értelmében az alperes javára, ellenérték nélkül nem kötelesek. Az így jelentkező kárt nem érinti, hogy a felperes egyes munkákat ma is elvégez azzal a nyilvánvaló korlátozással és nehézséggel, amely a (balkezes felperes) bal keze munkavégző képessége jelentős csökkenéséből fakad, és minden két kézzel végzendő mezőgazdasági munkánál megmutatkozik.
Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a családi gazdaságban a felperes mellett a családtagjai is dolgoztak, és ez a helyzet a baleset után nem változott.
Cs. J. tanú vallomása szerint a felperes korábban egyedül dolgozott a földjén, most mindig a fiaival jár ki a földre, a kertben pedig egyáltalán nem dolgozik. Sz. J. tanú előadta, hogy részére a felperes milyen ellenértéket nyújt a munkájáért. B. A. tanú részletesen nyilatkozott a saját, illetve a családja felperessel való együttműködéséről a mezőgazdasági munkáknál, illetve arról, hogy a baleset óta miképpen változott a felperes munkavégzése.
E bizonyítékok, továbbá a mezőgazdasági szakértő véleménye alapján a másodfokú bíróság helytelen mérlegeléssel szállította le a mezőgazdasági kártérítés összegét. A követelés ténybeli alapja a felperes (férfi) munkaerejének kiesése volt, ez a saját gazdaságában és a mások részére nyújtható ellenérték tekintetében is hitelt érdemlően bizonyítást nyert. Ezért a szakvéleményt is alapul véve az elsőfokú bíróság helytálló mérlegeléssel állapította meg a mezőgazdasági kártérítés aggálytalanul kimunkált összegét. Ezt a másodfokú bíróság okszerűtlen mérlegeléssel szállította le általános kártérítés jogcímén.
Az egységes bírói gyakorlat szerint a nem vagyoni kártérítés összegét vagy az ítélethozatalkori értékviszonyok alapján kamat nélkül, vagy a balesetkori értékviszonyok alapulvételével kamattal kell meghatározni. A másodfokú bíróság által helyesnek talált elsőfokú döntés az utóbbi szerint járt el, és a körülményeket - ideértve a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölteket - mindenre kiterjedően értékelte [Pp. 206. § (1) bekezdés]. A döntésben felülvizsgálatot megalapozó kirívó okszerűtlenséget, iratellenességet, a logika szabályainak figyelmen kívül hagyását a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt, ezért a felülmérlegelés tilalmát is alapul véve a nem vagyoni kártérítés összegének felemelésére vonatkozó felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amellyel a munkaügyi bíróság ítéletének a 413 002 forint mezőgazdasági kártérítésről, ennek kamatairól szóló részét megváltoztatta, és az elsőfokú eljárási illetéket leszállította, hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság említett rendelkezéseit helybenhagyta [Pp. 275/A. § (2) bekezdés].
A jogerős ítéletnek a nem vagyoni kártérítésről és kamatáról szóló rendelkezését hatályában fenntartotta, további részét nem érintette [Pp. 275/A. § (1) bekezdés, 275. § (2) bekezdés]. (Legf.Bír. Mfv.I.10.291/2002. sz.)