adozona.hu
BH 2004.8.337
BH 2004.8.337
A közalkalmazott magasabb vezetői megbízása külön intézkedés nélkül megszűnik, ha a felmentés közlése előtt a munkáltatója megszűnt [Kjt. 30. § (1) bekezdés b), c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a vezetői megbízása visszavonásának és a felmentése jogellenességének megállapítását, a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte a közalkalmazotti jogviszonya helyreállításának mellőzésével.
A megyei bíróság végzésével helybenhagyta a munkaügyi bíróságnak a keresetlevelet elkésettség miatt idézés kibocsátása nélkül elutasító végzését. A Legfelsőbb Bíróság végzésével a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mert megállapítot...
BH 2004.8.337 A közalkalmazott magasabb vezetői megbízása külön intézkedés nélkül megszűnik, ha a felmentés közlése előtt a munkáltatója megszűnt [Kjt. 30. § (1) bekezdés b), c) pont].
A felperes keresetében a vezetői megbízása visszavonásának és a felmentése jogellenességének megállapítását, a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte a közalkalmazotti jogviszonya helyreállításának mellőzésével.A megyei bíróság végzésével helybenhagyta a munkaügyi bíróságnak a keresetlevelet elkésettség miatt idézés kibocsátása nélkül elutasító végzését. A Legfelsőbb Bíróság végzésével a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mert megállapította, hogy a felperes keresete nem késett el.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította a II. rendű alperes által kiadott, 1999. augusztus 3-án és 1999. augusztus 11-én kelt felmentéseket. A felperes eredeti munkakörbe visszahelyezését mellőzte, és kötelezte a II. rendű alperest elmaradt illetmény, valamint vezetői pótlék megfizetésére.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1974-től állt munka-, illetve közalkalmazotti jogviszonyban a II. rendű alperes intézménnyel, illetve jogelődjével tanár munkakörben. 1995. augusztus 1-jétől 5 éves időtartamra szóló igazgatói megbízást kapott. Az I. rendű alperes önkormányzat képviselő-testülete határozatával a felperes által vezetett intézmény 1999. augusztus 1-jei határidővel jogutódlással való átszervezéséről (intézmények összevonásáról) döntött. A felperes 1999. augusztus 2-án az önkormányzat polgármesteréhez intézett levelében közölte, hogy a jogutód intézménynél nem kíván dolgozni, kéri a felmentését, továbbá a vezetői megbízása hátralévő idejére a vezetői pótléka megfizetését.
A II. rendű alperes az 1999. augusztus 3-án kelt felmentéssel 1999. augusztus 1-jétől számított nyolc hónap felmentési idővel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát - a képviselő-testület átszervezésre vonatkozó határozatára, a felperesnek a jogutód intézményben való foglalkoztatása elutasítására, és a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) és c) pontjára hivatkozással - megszüntette. A felmentés rendelkezett arról, hogy a határozott idejű vezetői megbízásra tekintettel a vezetői pótlék 2000. július 31-éig megilleti a felperest.
A II. rendű alperes 1999. augusztus 11-én újabb felmentést közölt a felperessel az oktatási intézmények összevonásáról szóló képviselő-testületi határozatra hivatkozással és azzal, hogy nyolc havi felmentési idő lejártával 2000. március 31-én szűnik meg a felperes közalkalmazotti jogviszonya. A felmentés a képviselő-testületi határozat mellett hivatkozott a felperes magasabb vezetői megbízása visszavonásáról rendelkező képviselőtestületi határozatra is, de a vezetői pótlékról már nem rendelkezett. A felmentés utalt arra, hogy az intézkedésre a felperes kérése alapján került sor.
A munkaügyi bíróság I. rendű alperes önkormányzatot végzésével a perből elbocsátotta, egyben a II. rendű alperes intézmény pernyertessége érdekében megengedte a beavatkozását.
Az ügy érdemét érintően a munkaügyi bíróság úgy foglalt állást, hogy az átszervezés (jogutódlás) 1999. augusztus 1-jei időpontjára tekintettel a felperes felmentéséről a jogutód intézmény vezetője volt jogosult intézkedni, következésképpen a polgármester által közölt első felmentés önmagában a munkáltatói jogkör gyakorlói jogosultság hiánya miatt jogellenes. A második felmentés tekintetében kifejtette, hogy az első felmentés visszavonásához való felperesi hozzájárulás hiányában joghatás kiváltására nem volt alkalmas.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes jogszabálysértően járt el a felperes vezetői megbízása visszavonása tekintetében is, mivel az (első) felmentés erről kifejezetten nem rendelkezett, továbbá a képviselőtestület a felmentést követően - 1999. augusztus 10-én - határozott a felperes magasabb vezetői megbízása visszavonásáról. A munkaügyi bíróság mindezek alapján marasztalta a II. rendű alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. A fellebbezési eljárásban hozott ítéletben T. Város Önkormányzatának I. rendű alperesként történő megjelölését mellőzte.
Az alperes intézmény és a beavatkozó önkormányzat a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt. Ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérték. Előadták, hogy nem vitatják a második felmentéssel kapcsolatos jogerős ítéleti álláspontot. Az első felmentés azonban megfelelt a jogszabályoknak, mivel azt a felperes kérésének megfelelő tartalommal adta ki az alperes. Álláspontjuk szerint a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének módja, időpontja és jogkövetkezményei tekintetében a felek között megállapodás jött létre, amit a felperesnek az Mt. 7. §-a szerint meg kellett volna támadnia. Ennek elmaradása miatt jogalap nélkül hivatkozott arra, hogy alakilag hibás felmentés alapján szűnt meg a jogviszonya. Az alperes és a beavatkozó azzal is érveltek, hogy a felmentés tekintetében kezdeményezett (akkor még kötelező) egyeztetés felperes által sem vitatott elmaradása miatt a kereset elkésett, tehát a per megszüntetésének lett volna helye.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság által helybenhagyott elsőfokú ítélet az egyeztetést, a keresetindítás határidejét, és a felmentés jogellenességét illetően megalapozottan foglalt állást, és döntését részletesen indokolta. A felperes vitatta, hogy a jogviszony megszüntetésére vonatkozóan bármiféle megállapodás jött volna létre a felek között.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. PJE számú jogegységi határozatában értelmezte a jogszabályokban meghatározott keresetindítási határidők számításának módját a határidők jellegére, számításukra vonatkozó egységes bírói gyakorlat érdekében. Eszerint az Mt. perbeli időben hatályos
202. § (1) bekezdésében előírt 30 napos keresetindítási határidő (amely azonos az Mt. jelenlegi 202. §-ában meghatározottal) elmulasztásához a törvény jogvesztő hatást nem fűzött, ezért a jogegységi határozat VI. pontjában kifejtetteknek megfelelően - mivel a felperes a keresetét az elévülési határidőben terjesztette elő - azt érdemben kellett elbírálni, vizsgálva a felmentés jogellenességét.
Az adott ügyben irányadó Mt. 199. § (5) bekezdése értelmében kötelező egyeztetést a felperes kezdeményezte, az alperes az egyeztetést megkezdte, ezért az elsőfokú bíróság a bírói gyakorlatnak megfelelően helytállóan fejtette ki, hogy az alperes nem hivatkozhat az egyeztetési határidő elmulasztására.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonya nem a felek megállapodásával, hanem felmentéssel szűnt meg, amelynek - egyebek mellett - egyik indoka volt a felperesnek a jogviszonya felmentéssel való megszüntetésére vonatkozó kérelme. Következésképpen a munkaügyi bíróság helytállóan vizsgálta a perbeli intézkedést a felmentésre vonatkozó jogszabályi feltételek alapján.
A munkaügyi bíróság a felperes által vezetett intézmény 1999. augusztus 1-jei megszüntetésére, a felmentés 1999. augusztus 3-án történt közlésére tekintettel törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a beavatkozó önkormányzat képviseletében eljáró polgármester által közölt felmentés nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott, ennélfogva jogellenes.
A perben semmiféle adat nem merült fel arra, hogy a képviselő-testület a felperes által vezetett intézmény jogutódlással való megszüntetése előtt döntött a felperesnek mint magasabb vezetőnek - a magasabb vezetői megbízása visszavonásával együtt - a közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel való megszüntetéséről, amire a bírói gyakorlat szerint egyébként jogszerű lehetősége volt.
Ilyen döntésre a perben egyik fél sem hivatkozott. Ez következik abból a tényből is, hogy a felperes 1999. augusztus 2-ai, a felmentésére vonatkozó kérelme alapján a polgármester augusztus 3-án adta ki a felmentést a felperes kérelmére hivatkozással.
Az adott esetben tehát a felmentés közlésekor a felperes által vezetett intézmény jogutódlással már megszűnt, következésképpen a felperes magasabb vezetői megbízása külön intézkedés nélkül megszűnt. Ezt követően a felperes közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel való megszüntetésére a jogutód intézmény vezetője lett volna jogosult.
Mindezekre tekintettel nincs jelentősége annak, hogy a felperes kérte a felmentését. A jogosulatlan személytől származó felmentés annak indokától függetlenül jogellenes.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az indokolás fenti kiegészítésével - a Pp. adott ügyben irányadó 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.337/2001. sz.).
Bírósági jogesetek
EH 2009.1992 I. Az óvoda vezetésére határozott időre adott vezetői megbízás munkáltatói jogutódlás alapján külön intézkedés nélkül történő megszűnése nem érinti a volt vezető határozatlan időre szóló óvodapedagógusi munkakörre létrejött közalkalmazotti jogviszonyát, és a közalkalmazottat ezen eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni [Kjt. 23. § (4) bekezdés]. II. A közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése esetén az elmaradt illetmény számításánál a vezetői megbízás megszűnése utáni időszakra a vezetői
