adozona.hu
BH+ 2004.7.316
BH+ 2004.7.316
I. A károkozó munkavállalója csak akkor mentesül az alkalmazottja által okozott kárfelelőssége alól, ha bizonyítja hogy az alkalmazott magatartása nem volt felróható. II. Nem az alkalmazott munkavégzésének a jellege, a munka szabályos végzése, illetve ideje alapozza meg a munkáltató kártérítési felelősségét, hanem az, hogy az okozati összefüggés láncolatában a munkaviszony fennállása hozzájárult-e a kár bekövetkezéséhez [Ptk. 339. § (1) bek., 248. § (1) bek., Mt. 174. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes alkalmazottjaként dolgozó K. T. 1998. május 18-án a felperes tulajdonában lévő LADA Samara típusú személygépkocsit annak megvizsgálása, megjavítása céljából átvette a felperestől. A gépkocsi a működő motor közben végzett mérési munkák során az alperes műhelyében teljesen kiégett.
A felperes keresetének helyt adó, az alperest a gépkocsi maradványértékének - 720 000 forintnak - a megfizetésére kötelező jogerős ítélet indokolása az ...
BH+ 2004.7.316 I. A károkozó munkavállalója csak akkor mentesül az alkalmazottja által okozott kárfelelőssége alól, ha bizonyítja hogy az alkalmazott magatartása nem volt felróható.
II. Nem az alkalmazott munkavégzésének a jellege, a munka szabályos végzése, illetve ideje alapozza meg a munkáltató kártérítési felelősségét, hanem az, hogy az okozati összefüggés láncolatában a munkaviszony fennállása hozzájárult-e a kár bekövetkezéséhez [Ptk. 339. § (1) bek., 248. § (1) bek., Mt. 174. § (3) bek.].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes alkalmazottjaként dolgozó K. T. 1998. május 18-án a felperes tulajdonában lévő LADA Samara típusú személygépkocsit annak megvizsgálása, megjavítása céljából átvette a felperestől. A gépkocsi a működő motor közben végzett mérési munkák során az alperes műhelyében teljesen kiégett.A felperes keresetének helyt adó, az alperest a gépkocsi maradványértékének - 720 000 forintnak - a megfizetésére kötelező jogerős ítélet indokolása az alkalmazottért való felelősség szabályainak alkalmazhatósága szempontjából mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy az alperes nem vitatta a káresemény bekövetkezésének a körülményeit. Nem volt vitatott, hogy a gépkocsi az alperes telephelyén égett ki, az alperes gépeit, műszereit használó, és az alperes alkalmazásában álló személy javítási munkálatai közben. Azok az alperes fellebbezésében írt körülmények, hogy alkalmazottja a tudta nélkül, munkaidőn kívül és autószerelői végzettség nélkül látott hozzá a gépkocsi javításának, nem mentesítik az alperest a felelősség alól. A Ptk. 348. §-a (1) bekezdésének alkalmazásához a károkozás munkaviszonnyal való összefüggése szükséges, ez pedig annak alapján állapítható meg, hogy az alperes alkalmazottja a munkaviszonya folytán került olyan helyzetbe, amelynek következtében a gépkocsit bevihette a telephelyre és ott az alperes eszközeit használva méréseket, javításokat végzett a gépkocsin. Az alkalmazott magatartása és a kár közötti okozati összefüggést, az alkalmazott Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti felelősségét pedig maga az alperes is elismerte ellenkérelmében, amikor azzal kívánta kimenteni magát, hogy a kár bekövetkezéséért az alkalmazottja a felelős, miután nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A kereset elutasítására irányuló felülvizsgálati kérelmében az alperes továbbra is a károkozás munkaviszonnyal való összefüggését vitatta. Hivatkozott a Mt. 174. §-ának (3) bekezdésére, amely szerint a munkáltatónak nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. Másfelől azzal érvelt, hogy a bíróságok elmulasztották az okozati összefüggés, így a kár okának és okozójának tisztázását, mert a szakértői véleményekben foglalt ellentmondásokat a hőterelő lemez tekintetében nem oldották fel.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte és hangsúlyozta, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt Mt. 174. §-ának (3) bekezdése nem vonatkoztatható a munkavállalónak harmadik személy részére okozott kár esetére.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az alkalmazott munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. E szabály alkalmazásával a munkáltató akkor felel az alkalmazott károkozásáért, ha az alkalmazott felelőssége a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján megállapítható.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A jogszabályhelyek egybevetésével megállapítható: a károsult felperesnek kell bizonyítani, hogy a másik fél magatartásával okozati összefüggésben kára keletkezett. E bizonyítás sikere esetén a károkozó munkáltatója csak abban az esetben mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy alkalmazottja magatartása nem volt felróható.
A perben bebizonyosodott, hogy a felperesnek az alperes alkalmazottja a gépkocsi szerelésekor kárt okozott azzal, hogy figyelmetlensége, illetve szakmai járatlansága folytán a gépkocsi kiégett. A szakértői vélemények e tekintetben nem térnek el egymástól, nem vitás tehát az, hogy az alperes alkalmazottja a CO mérése közben, járó motorral magára hagyta az egyébként motorhibásnak látszó gépkocsit, ezzel hozzájárult ahhoz, hogy az autó kiégjen. A hőterelő lemez meglététől függetlenül indított el az alperes alkalmazottja gondatlan magatartásával egy olyan okfolyamatot, amelynek az eredményeképpen a felperesnek kára keletkezett.
A másik oldalon azonban nem nyert bizonyítást az, hogy az alperes volt alkalmazottja a gépkocsi szerelésekor úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ezt maga az alperes is elismerte a per során, amikor az alkalmazottja felelősségét hangsúlyozta a káresetért. Ebből következően az alperes nem tudta kimenteni magát a felelősség alól.
A munkaviszonnyal való összefüggés vizsgálata kapcsán pedig mind az első, mind a másodfokú bíróság által hivatkozott bírói gyakorlatból a Legfelsőbb Bíróság azt emeli ki, hogy nem a munkavégzés jellege, a munka szabályos végzése, illetőleg ideje határozza meg a munkáltató felelősségét, hanem az, hogy az okozati összefüggés láncolatában a munkaviszony fennállása hozzájárult-e a nem kívánatos eredmény, a kár bekövetkezéséhez. A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy éppen azért állapítható meg a károkozás munkaviszonnyal való összefüggése, mert az alperes alkalmazottja munkájánál fogva került olyan helyzetbe, hogy az autón a speciális műszerekkel méréseket, javításokat végezzen.
A kártérítési felelősség elbírálásához szükséges bizonyítékok alapján a bíróságok helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy bár a felperes kárát ténylegesen az alperes alkalmazottja okozta, a munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért az alperes tartozik felelősséggel.
Az pedig, hogy az alkalmazott a munkáltató által előírt szabályokat mennyiben szegte meg, s ezért milyen felelősséggel tartozik a munkáltatónak, nem ennek a pernek a tárgya, hanem a munkaviszony körében vizsgálható, amelynek alanyai a munkáltató és a munkavállaló. A felülvizsgálati kérelemben idézett munkajogi rendelkezés a munkaviszony keretein belül rendezi a kártérítő felelősséget, és nem alkalmazható a harmadik személynek okozott kárért való felelősség elbírálásánál.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Pfv.III.21.373/2000.)