adozona.hu
BH 2004.7.295
BH 2004.7.295
I. Az üzemi tanácsot kifogásolási jog nem illeti meg [Mt. 62. § (3) bekezdés]. II. A munkáltatónak a szakszervezeti tisztségviselő munkaszerződése módosítására tett ajánlata nem minősül a szakszervezet számára kifogásolási jogot keletkeztető intézkedésként [Mt. 28. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérelmező szakszervezet és üzemi tanács kérelmükben a kérelmezett munkáltatóhoz benyújtott kifogásuk jogszerűségének megállapítását, és ezzel összefüggésben a szakszervezet választott tisztségviselője és egyben az üzemi tanács tagja munkaköre megszüntetésére vonatkozó munkáltatói intézkedés hatályon kívül helyezését, és annak kimondását kérték, hogy a szakszervezet tisztségviselője részére járó munkaidő-kedvezmény összevontan, a teljes munkaidőnek megfelelő időtartamban igénybe vehető.
A m...
BH 2004.7.295 I. Az üzemi tanácsot kifogásolási jog nem illeti meg [Mt. 62. § (3) bekezdés].
II. A munkáltatónak a szakszervezeti tisztségviselő munkaszerződése módosítására tett ajánlata nem minősül a szakszervezet számára kifogásolási jogot keletkeztető intézkedésként [Mt. 28. §].
A kérelmező szakszervezet és üzemi tanács kérelmükben a kérelmezett munkáltatóhoz benyújtott kifogásuk jogszerűségének megállapítását, és ezzel összefüggésben a szakszervezet választott tisztségviselője és egyben az üzemi tanács tagja munkaköre megszüntetésére vonatkozó munkáltatói intézkedés hatályon kívül helyezését, és annak kimondását kérték, hogy a szakszervezet tisztségviselője részére járó munkaidő-kedvezmény összevontan, a teljes munkaidőnek megfelelő időtartamban igénybe vehető.A munkaügyi bíróság végzésével a kifogást elutasította.
A megállapított tényállás szerint a kérelmezett munkáltató átszervezést hajtott végre, és más munkakörökkel együtt a kérelmező szakszervezet szakszervezeti titkárának munkakörét is megszüntette. A munkáltató a szakszervezeti titkár munkaviszonya megszüntetése tekintetében nem intézkedett, a felek ugyanis másik munkakörről egyeztettek, ennek során abban állapodtak meg, hogy K. A. szakszervezeti titkár 2001. június 20-a óta fennálló állásidejét teljes egészében szakszervezeti munkaidő-kedvezményként számolják el.
A kérelmezők a kifogásukat arra alapozták, hogy a munkáltató a szakszervezeti titkárnak, aki egyben az üzemi tanácsnak is tagja, munkaköre megszüntetéséhez nem kérte ki a szakszervezet és az üzemi tanács előzetes egyetértését, amivel megszegte az Mt. 28. § (1) bekezdésében és az Mt. 62. § (3) bekezdésében előírtakat. Álláspontjuk szerint a "munkakör tényleges betöltésére gyakorlatilag nem is lesz szükség", mivel K. A. teljes munkaideje tekintetében igénybe kívánják venni az őt mint szakszervezeti tisztségviselőt és üzemi tanács tagját megillető munkaidő-kedvezményt. Ezt a megoldást a munkáltató jogellenesen utasította el.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint az Mt. 23. § (3) bekezdése alapján nem volt helye kifogásnak, mert a más munkahelyre beosztás nem valósult meg, és az átszervezés jogszerűsége az adott eljárásban nem volt vizsgálható.
A munkaidő-kedvezményre, illetve a szakszervezeti tisztségviselő "függetlenítettként" való foglalkoztatására vonatkozó kérelmet illetően rámutatott, hogy erről a felek megállapodhatnak, a munkáltató kötelezésére azonban nincs jogi alap.
A kérelmezők fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a tisztségviselő védelmére a szakszervezetet általános vétójog (Mt. 23. §, 28. §), az üzemi tanácstag védelmére az üzemi tanácsot korlátozott vétójog illeti (Mt. 28. §, 62. §). Az adott esetben a jog gyakorlásának törvényi feltételei egyike - nevezetesen K. A. szakszervezeti titkár és üzemi tanácstag munkaviszonyának rendes felmondással való megszüntetése - hiányzott, a kérelmezett munkáltató ilyen jognyilatkozatot nem tett. A tilos kifogás ezért érdemben nem volt vizsgálható. A munkaidő-kedvezmény, illetve a "függetlenített" szakszervezeti tisztségviselő javadalmazása tekintetében utalt arra, hogy ez a kérdés a kifogásnak nem volt tárgya, ezért az Mt. 23. § (4) bekezdése szerinti eljárásban nem vizsgálható.
A jogerős végzés hatályon kívül helyezése és a kifogásban foglaltaknak megfelelő határozat hozatala iránt a kérelmezők felülvizsgálati kérelemmel éltek, mert álláspontjuk szerint a munkáltató az előzetes hozzájárulásukat a tisztségviselővel szemben tett intézkedéséhez nem kérte ki, és ezzel megsértette az Mt. 28. § (1) bekezdésében és a 62. § (3) bekezdésében előírtakat. Intézkedése továbbá az Mt. 3. § (1)-(3) bekezdéseibe és a 4. §-ába is ütközött, mivel a munkáltató a tisztségviselő munkakörét megszüntető intézkedéssel a jogát rendeltetésellenesen gyakorolta. Azzal is érveltek, hogy a sérelmezett munkáltatói intézkedések miatt az érdekképviseletet sérelem érte, a működése veszélyeztetetté vált, ami a munkavállalók szélesebb csoportját érintette. A kifogás tehát csak közvetve irányult a tisztségviselő védelmére, valójában azonban az érdekképviseletet ellehetetlenítő munkáltatói magatartást támadta. Téves ezért a jogerős végzés következtetése.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a kérelmezők az Mt. 23. § (4) bekezdése alapján a kérelmezett munkáltatóhoz benyújtott kifogásuk elutasítása miatt fordultak a munkaügyi bírósághoz, amely a kifogások tekintetében nemperes eljárásban döntött [Mt. 23. § (4) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, a másodfokú bíróság pedig téves jogi álláspontjánál fogva elfogadta a II. rendű kérelmező üzemi tanácsnak a nemperes eljárás megindítására való jogosultságát az általa benyújtott kifogás tekintetében.
Az Mt. 62. § (3) bekezdésében szabályozott, az üzemi tanács tagjának a szakszervezeti tisztségviselővel - az Mt. 28. §-ában meghatározottakkal szerint - azonos munkajogi védelmére vonatkozó rendelkezéséből nem következik, hogy az üzemi tanácsot az ezzel kapcsolatos jogsértőnek tartott munkáltatói intézkedésre hivatkozással kifogásolási jog illeti. Az üzemi tanácsnak a tagja védelme tekintetében érvényesíthető "korlátozott vétójogára" vonatkozó következtetés ezért téves. A kifogás benyújtására vonatkozó jogi lehetőség hiányában az üzemi tanács az adott igény érvényesítésére nem volt jogosult. Tekintettel arra, hogy a nemperes eljárásokra vonatkozó 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdése alapján az adott eljárásban a Pp. szabályait kellett megfelelően alkalmazni, az elsőfokú bíróságnak az üzemi tanács kifogása elutasítására vonatkozó végzését ebben a részében helybenhagyó jogerős végzés érdemben helytálló.
A kérelmező szakszervezet a kifogást egy megnevezett tisztségviselője munkakörének megszüntetésére, és más munkakörre vonatkozóan a munkaszerződés módosítására tett munkáltatói ajánlatra alapította, azt sérelmezve, hogy ezekhez a kérelmezett nem kérte ki a szakszervezet előzetes egyetértését. Ezért az eljárásban a kifogást ezzel a tartalommal kellett elbírálni.
Valamely munkakör megszüntetése a munkáltatónak a szervezete kialakítása körében a mérlegelési jogkörébe tartozó olyan döntése, amelyhez jogszabály nem írja elő a szakszervezet előzetes egyetértését. Ennek elmulasztására a kérelmező szakszervezet a kifogásában ezért alap nélkül hivatkozott.
Ugyancsak nem keletkezik kifogásolási joga a szakszervezetnek akkor, ha a munkáltató a szakszervezeti tisztségviselőnek a munkaszerződése módosítására tesz ajánlatot. Az adott esetben az eljárás adatai szerint nem került sor a szakszervezeti tisztségviselő más munkahelyre való beosztására, illetve a munkaviszonya rendes felmondással való megszüntetésére, következésképpen a kérelmező szakszervezet az Mt. 28. §-ának (1) bekezdése megsértésére a vizsgált munkáltatói intézkedések miatt alaptalanul hivatkozott.
A munkaidő-kedvezménnyel és a függetlenített szakszervezeti tisztségviselő foglalkoztatásával kapcsolatosan a jogerős végzésben kifejtetteket a felülvizsgálati kérelem nem támadta, ezért annak vizsgálata kizárt volt [Pp. 275. § (2) bekezdés]. Az Mt. 3. § és 4. § megsértése a nemperes eljárásnak nem képezte tárgyát, következésképpen az ezzel összefüggésben előadottak a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatók, mert a jogerős végzés felülvizsgálattal csak az eljárás tárgyát képező kérdésben támadható [Pp. 270. § (1) bekezdés, 275. § (1) bekezdés, BH 2002/ 283., 2001/222., 1998/288.].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az adott ügyben még irányadó Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján - az indokolás módosításával - a jogerős végzést hatályában fenntartotta, és a kérelmezőket kötelezte a kérelmezett felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.031/2002. sz.)