adozona.hu
BH 2004.6.253
BH 2004.6.253
Jogosultságot kizáró módosító jogszabályt a jogbiztonság követelményének megfelelően kell alkalmazni [2000. évi XXXIII. törvény 5. §-ával módosított Mt. 95. § (2) bekezdése; 1999. évi LVI. törvény 10. § (1) bekezdés, 38. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében öt havi átlagkeresetének megfelelő összegű végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes jogellenesen járt el, amikor az előrehozott öregségi nyugdíjára hivatkozással végkielégítés fizetése nélkül szüntette meg rendes felmondással a munkaviszonyát.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A tényállás szerint a felperes részére 1997. december 18-ától előrehozott öregségi nyugdíjat állapítottak meg. A...
BH 2004.6.253 Jogosultságot kizáró módosító jogszabályt a jogbiztonság követelményének megfelelően kell alkalmazni [2000. évi XXXIII. törvény 5. §-ával módosított Mt. 95. § (2) bekezdése; 1999. évi LVI. törvény 10. § (1) bekezdés, 38. § (3) bekezdés].
A felperes keresetében öt havi átlagkeresetének megfelelő összegű végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes jogellenesen járt el, amikor az előrehozott öregségi nyugdíjára hivatkozással végkielégítés fizetése nélkül szüntette meg rendes felmondással a munkaviszonyát.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A tényállás szerint a felperes részére 1997. december 18-ától előrehozott öregségi nyugdíjat állapítottak meg. Az alperes a továbbdolgozó felperes munkaviszonyát 2000. október 12-én rendes felmondással megszüntette. Végkielégítést amiatt nem fizetett, mert álláspontja szerint ez nem illeti meg a felperest az előrehozott öregségi nyugdíjra tekintettel.
A munkaügyi bíróság e tényállásból az 1999. évi LVI. törvény 10. § (1) és (2) bekezdésével megállapított Mt. 95. § (2) és (5) bekezdése, az 1999. évi LVI. törvény 38. § (3) bekezdése, továbbá a 2000. évi XXXIII. törvény 5. §-ával ismét módosított Mt. 95. § (2) bekezdése egybevetése alapján arra következtetett, hogy a felperes részére a végkielégítés nem jár. A 2000. évi XXXIII. törvény ugyan nem helyezte hatályon kívül az előrehozott öregségi nyugdíjasokra vonatkozó átmeneti szabályt megfogalmazó 1999. évi LVI. törvény 38. § (3) bekezdését, a 2000. évi XXXIII. törvénynek a nyugdíjasnak minősülőkre vonatkozó új szabályaiból azonban a korábbi szabályok "alkalmazhatatlansága" következik.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a munkaügyi bíróság jogi indokolásával egyetértett.
A felperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében annak hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte.
Álláspontja szerint az ítéletek az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértők, mert tévesen értelmezték az 1999. évi LVI. törvény 38. § (3) bekezdésében és a 2000.
évi XXXIII. törvény 23. §-ában foglalt rendelkezéseket. A korábbi, az előrehozott öregségi nyugdíjasokra vonatkozó átmeneti szabályt - amelynek alapján az ilyen munkavállalót a végkielégítés megilleti - a későbbi jogszabály nem helyezte hatályon kívül. Az 1999. évi LVI. törvény 38. § (3) bekezdése átmeneti szabályát tehát a későbbi törvények tekintetében is alkalmazni kell. Mindezek elvi jellegű jogkérdésként indokolják a felülvizsgálat elrendelését.
A felperes felülvizsgálati kérelmében előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint felülvizsgálati eljárást rendelt el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes az Mt.-t módosító 1999. évi LVI. törvény 1999. augusztus 17-én történt hatálybalépése előtt előrehozott öregségi nyugdíjassá vált a munkaviszonya fenntartása mellett. Az 1999. évi LVI. törvény 38. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezett, hogy a végkielégítésre jogosultságot kizáró Mt. 95. § (2) bekezdése azon munkavállalók tekintetében alkalmazható, akik az előrehozott öregségi nyugellátást e törvény hatálybalépését követően igényelték. A 2000. május 25-én hatályba lépett 2000. évi XXXIII. törvény újra szabályozta a nyugdíjasnak minősülők körét, kimondva, hogy ide tartoznak az előrehozott öregségi nyugdíjban részesülők is, akik e minőségük miatt - egyebek között - végkielégítésre nem jogosultak.
A felülvizsgálati kérelem helytállóan kifejtette ki, hogy az utóbbi, a 2000. május 25-én hatályba lépett törvénymódosítás az 1999. évi LVI. törvény 38. § (3) bekezdését nem érintette. Következésképpen a 2000. évi XXXIII. törvénnyel megállapított szigorúbb rendelkezéseket nem lehetséges visszamenő hatállyal alkalmazni azon munkavállalók tekintetében, akik az előrehozott öregségi nyugdíjat - amint arról az 1999. évi LVI. törvény 38. § (3) bekezdése rendelkezett - 1999. augusztus 17-e előtt igényelték. Ezt az értelmezést követeli meg a jogbiztonság, mivel az ezen időpont előtti előrehozott öregségi nyugdíjat igénylők ezt a nyugellátást annak tudatában kérték, hogy a végkielégítésre jogosultságukat mindez nem érinti.
A bíróságok eszerint a jogszabályok téves értelmezésével következtettek a felperes végkielégítésre való jogosultságának hiányára.
A perben a felek között vita volt az összegszerűség tekintetében is, ezért a kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletével a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, az alperes rendes felmondása alapján a felperes végkielégítésre jogosultságát megállapította, és a munkaügyi bíróságot a végkielégítés mértéke, az összegszerűség tisztázása végett új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275/A. § (3) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.604/2002. sz.)