adozona.hu
BH 2004.6.251
BH 2004.6.251
Rendkívüli felmondás esetében a világos indokolás követelményének megfelel a munkavállaló által ismert jegyzőkönyvre való hivatkozás [Mt. 89. § (2) bekezdés, 96. § (2) bekezdés; MK. 95. számú állásfoglalás].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes 2001, október 29-én kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, az eredeti munkakörbe való visszahelyezése mellőzésével az alperes elmaradt munkabérben és a jogellenesség szankciójaként kéthavi átlagkeresetében való marasztalását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, az alperest a kereset szerint kötelezte elmaradt munkabér és kéthavi átlagkereset megfizetésére.
A munkaügyi bíróság megá...
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, az alperest a kereset szerint kötelezte elmaradt munkabér és kéthavi átlagkereset megfizetésére.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint az alperes a rendkívüli felmondást azzal indokolta, hogy a munkáltató a 2001. október 26-án, illetve 2001. október 29-én kelt jegyzőkönyvekben foglaltak miatt a munkaviszonyt nem tudja tovább fenntartani. A 2001. október 26-ai - a felperes által aláírt jegyzőkönyv - azt rögzítette, hogy az egyik munkavállaló egy éjszakai műszakban jelezte a műszakvezetőjének, hogy a szenzorokból valakik elvettek, őket a biztonsági őröknek megmutatta. A két felismert technikus a felperes és K. Z. voltak, akiknél a szenzort szétszedett állapotban megtalálták.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a rendkívüli felmondás indokolása nem felelt meg az Mt. 89. § (2) és (6) bekezdésében foglalt követelményeknek, mert abból a munkaviszony megszüntetés oka nem tűnt ki világosan. A jognyilatkozat ellentétes továbbá a Legfelsőbb Bíróság MK. 95. számú állásfoglalásával is, mert a jegyzőkönyvek tartalma nem alkalmas a "lopás bűncselekmény igazolására". Utalt arra is, hogy a szenzor egyébként sem került ki a munkáltató birtokából, így "legfeljebb kísérletről" lehet szó.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a helyesen feltárt tényállásból levont elsőfokú ítéleti jogi következtetéssel egyetértett. Kifejtette, hogy a felperes a cselekményét nem ismerte el, mivel még a 2001. október 26-ai jegyzőkönyv felvétele után levelet írt az igazgatónak, és vitatta a "lopást". A másodfokú bíróság szerint a felperes annyiban megszegte munkaköri kötelezettségét, hogy elhagyta a munkaterületét, munkaidejében munkakörébe nem tartozó tevékenységet kívánt végezni, amikor a dióda teljesítményét a kollegájával meg kívánta mérni. Mindez azonban súlyát tekintve a rendkívüli felmondást nem alapozta meg.
Az alperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élt, és ebben a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára hivatkozással annak hatályon kívül helyezésével a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Érvelése szerint a felperes részvételével felvett és általa aláírt jegyzőkönyvekre hivatkozó rendkívüli felmondásból a felperes számára egyértelmű és világos volt annak összefoglaló indoka, ezért a jogerős ítélet az Mt. 96. § (2) bekezdésébe és a 89. § (2) bekezdésébe, valamint az MK. 95. számú állásfoglalásba ütközik. A jegyzőkönyvek aláírására tekintettel vitatta a felperes elismerésének hiányára levont következtetést is. A felperes szabálysértési eljárásban történt elmarasztalására - melyre vonatkozóan a lopás szabálysértés miatt a felperest és K. Z.-t figyelmeztetésben részesítő határozatot csatolta - figyelemmel sérelmezte a másodfokú bíróság megalapozatlan állításait.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást - a felülvizsgálati kérelemben előadottak alapján - a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján rendelte el.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Csatolta a városi bíróság szabálysértési eljárást arra tekintettel megszüntető végzését, hogy a szabálysértési hatóság a lényeges körülményeket nem tisztázta, a tényállás megállapítása érdekében bizonyítást nem folytatott le.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján bizonyítás felvételének helye nincs, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, ezért a felek által a szabálysértés elbírálásával kapcsolatosan becsatolt iratok nem voltak figyelembe vehetők.
Az alperes helytállóan fejtette ki felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes által ismert tartalmú, általa aláírt, dátum szerint pontosan megjelölt jegyzőkönyvekre hivatkozással az alperes összefoglalóan megjelölte a rendkívüli felmondás indokát, és ebből a felperes számára egyértelmű és világos volt a munkaviszony ily módon való megszüntetésének pontos oka. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperessel felvett jegyzőkönyv és a rendkívüli felmondás kiadásának napja megegyezik. Ezért a felülvizsgálati kérelem ezzel összefüggésben megalapozottan hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet az Mt. 96. § (2) bekezdésébe, az Mt. 89. § (2) bekezdésébe és az MK. 95. számú állásfoglalásába ütközően hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak a nem világos indokolás miatt az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rendkívüli felmondást jogellenesnek minősítő ítéletét.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság téves jogi következtetését elfogadta, azonban a bizonyítékok értékelése, a tényállás feltárása hiányában mégis értékelte a felperes cselekményét, és - a per adataiból következően - csupán a felperes előadásából vont le következtetéseket a kérdéses szenzor rendeltetési helyéről elvitelének és szétszerelésének szándékára, és a cselekmény súlyára.
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő és megalapozatlan jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].
Az új eljárásban az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjára alapított rendkívüli felmondás tekintetében le kell folytatni a bizonyítást, az alperesre háruló bizonyítási teher figyelembevételével értékelni kell a bizonyítékokat. Az okszerűség, a logika, valamint az életszerűség követelménye alkalmazásával vonható le megalapozott következtetés arról, hogy a felperes a rendkívüli felmondás okaként megjelölt cselekményt - mely szerint munkatársával munkaidőben a rendeltetési helyéről vezetői tudta nélkül elvitt egy diódát, amit szétszerelve találtak meg náluk - elkövette-e, és amennyiben a munkaköri kötelezettségszegés megállapítható, ennek súlya - figyelemmel az alperes sajátos tevékenységére, a felperes munkakörére is - megalapozza-e a rendkívüli felmondást. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.603/2002. sz.)