adozona.hu
BH+ 2004.6.289
BH+ 2004.6.289
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) hatályba lépése (1996. szeptember 1.) után létesített hivatásos szolgálati viszony esetén a szolgálati viszonyban eltöltött időbe nem számítható be a továbbszolgálói szolgálati viszonyt megelőzően munkaviszonyban töltött idő [Hszt. 326. § (2) bekezdés, 328. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében az alperes jogerős határozata megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a szolgálati nyugdíjjogosultságát megalapozó szolgálati ideje 17 év 242 nap helyett 24 év és 280 nap.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott, az alperes határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes szolgálati nyugdíjra jogosító szolgálati ideje 24 év 280 nap. A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes 1971. ...
BH+ 2004.6.289 A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) hatályba lépése (1996. szeptember 1.) után létesített hivatásos szolgálati viszony esetén a szolgálati viszonyban eltöltött időbe nem számítható be a továbbszolgálói szolgálati viszonyt megelőzően munkaviszonyban töltött idő [Hszt. 326. § (2) bekezdés, 328. § (1) bekezdés].
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében az alperes jogerős határozata megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a szolgálati nyugdíjjogosultságát megalapozó szolgálati ideje 17 év 242 nap helyett 24 év és 280 nap.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott, az alperes határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes szolgálati nyugdíjra jogosító szolgálati ideje 24 év 280 nap. A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes 1971. augusztus 17-étől 1984. április 30-áig munkaviszonyban állt. Ezt követően a Magyar Honvédségnél 1984. május 1-jétől 1991. szeptember 30-áig továbbszolgálói jogviszonyban katonai szolgálatot teljesített, 1991. október 1-jétől 1997. április 30-áig pedig közalkalmazotti jogviszonyban közalkalmazottként dolgozott. A felperest 1997. május 1-jétől főtörzsőrmesteri rendfokozatban hivatásos tiszthelyettesi állományba vették. A H. V. H. F. parancsában a felperes kérelmére a szolgálati ideje kezdő napját 1971. augusztus 18. napjában állapította meg, ezzel a továbbszolgálói jogviszony létesítését megelőző munkaviszony időtartamát is szolgálati időnek ismerte el. A bíróság álláspontja szerint a parancs megtámadás hiányában joghatályos, a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe tartozó másik szerv részéről történő megváltoztatása vagy felülbírálata indokolatlan, ezért a szolgálati idő kezdő napjaként a parancsban megállapított időpontot vette figyelembe.
A jogerős ítélet ellen az alperes a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára hivatkozással felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Az ítéletet a Hszt. 326. §-ának (2) bek. és 328. §-ának (1) bekezdésében foglaltak figyelmen kívül hagyása miatt tartotta jogszabálysértőnek. A továbbszolgáló tiszt és tiszthelyettes a korábbi jogszabályok alapján sem volt szolgálati nyugdíjra jogosult, és a Hszt. alapján járó nyugellátások megállapításáról a Hszt. 191. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel kizárólag a miniszter által kijelölt szerv dönthet.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást abban a jogkérdésben rendelte el, hogy a szolgálati nyugdíjra való jogosultság szempontjából a szolgálati időbe beszámítható-e a korábbi munkaviszony időtartama, ha a hivatásos szolgálati viszony a Hszt. hatálybalépése után létesült.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perben nem vitatott tényállás szerint a felperest az alperes 1997. május 1-jén, tehát a Hszt. hatálybalépését követően vette fel a hivatásos állomány tagjai sorába.
A Hszt. 326. §-ának (2) bekezdése alapján a törvény hatálybalépése után létesített szolgálati viszony esetén a szolgálati viszonyban eltöltött időbe csak a Hszt. 328. § (1) bekezdése szerint van helye beszámításnak.
A Hszt. 328. §-ának (1) bekezdése tételesen sorolja fel azokat az időtartamokat, amelyeket a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött időnek kell tekinteni. Ezek: a sor-, a tartalékos, a póttartalékos, a továbbszolgáló és szerződéses katonai, a fegyveres szerveknél hivatásos szolgálati, továbbá a katonai és rendvédelmi oktatási intézményekben 1998. január hó 1-jét megelőzően hallgatói (növendéki) viszonyban töltött idők.
A Hszt. 328. §-ának (1) bekezdése a továbbszolgáló és a szerződéses katonai szolgálati időbe beszámított időkről - a Hszt. hatálybalépése előtt is hivatásos szolgálati viszonyban állókra vonatkozó Hszt. 326. § (1) bekezdésében foglaltakkal szemben - nem rendelkezik, ezért a továbbszolgálói időt megelőzően munkaviszonyban töltött idő beszámítására - erre vonatkozó jogi szabályozás hiányában - lehetőség nincs.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott arra, hogy a hivatásos állomány szolgálati nyugdíjának megállapításáról a Hszt. 191. §-ának (1) bekezdése szerint mint nyugdíjmegállapító szerv, nem mint munkáltató határozott. Ebből következően téves a munkaügyi bíróságnak az ítélet indokolásában kifejtett okfejtése, miszerint a szolgálati idő kezdő napját megállapító munkáltatói intézkedés (parancs), a per tárgyát képező eljárásban kötelező erővel bírt. A nyugdíjmegállapító szervnek a szolgálati nyugdíjra való jogosultság megállapítása során a döntési hatáskörét a szolgálati időre vonatkozó parancsban foglaltak nem érintették. A nyugdíjmegállapító szerv az elsőfokú határozatát a vonatkozó jogszabályok betartásával hozta meg, ezért az azt helybenhagyó másodfokú határozat nem jogszabálysértő.
Fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és elutasította a felperes keresetét [Pp. 275. § (4) bekezdés]. (Legf.Bír. Mfv.II.10.780/2003.sz.)