adozona.hu
BH+ 2004.6.286
BH+ 2004.6.286
Ha a szolgálat rendje a munkaidőnek nem jelentéktelen részében tényleges munkavégzés helyett készenlétet igényelt, a munkavállaló készenléti jellegű munkakörben dolgozott, amelyben napi 8 órát meghaladó munkaidőben is megállapodhattak a felek [Mt. 117. § (1) bekezdés b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében túlóradíj, műszakpótlék és pihenőnapi pótlék megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 172 040 forint elmaradt pihenőnapi pótlék és ennek kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes személy- és vagyonőri munkakörben dolgozott az alperesnél, a munkaszerződésben havi 240 órában határozták meg a munkaidejét. Túlnyomórészt 24 órás szolgálatot teljesített,...
BH+ 2004.6.286 Ha a szolgálat rendje a munkaidőnek nem jelentéktelen részében tényleges munkavégzés helyett készenlétet igényelt, a munkavállaló készenléti jellegű munkakörben dolgozott, amelyben napi 8 órát meghaladó munkaidőben is megállapodhattak a felek [Mt. 117. § (1) bekezdés b) pont].
A felperes keresetében túlóradíj, műszakpótlék és pihenőnapi pótlék megfizetésére kérte az alperest kötelezni.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 172 040 forint elmaradt pihenőnapi pótlék és ennek kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes személy- és vagyonőri munkakörben dolgozott az alperesnél, a munkaszerződésben havi 240 órában határozták meg a munkaidejét. Túlnyomórészt 24 órás szolgálatot teljesített, reggel 7 órától másnap reggel 7 óráig terjedő munkaidőben. Ezt követően általában 48 óra - esetenként 24 óra - pihenőidőt biztosítottak a számára. A felperes feladata A. objektumok őrzése volt, ahol a hivatali idő alatt hárman teljesítettek ilyen szolgálatot. Az ügyfélszolgálati idő lejártát követően az épület passzív védelmét kellett ellátni. Óránként kellett végigjárni az objektumot, de mivel ketten teljesítettek szolgálatot, ezt felváltva végezték, tehát csak 2 óránként került sor a járőrözésre, ami mintegy félórás tevékenységet jelentett. A portásfülkében lehetett könyvet, újságot olvasni, zenét hallgatni. A ruházaton nem lehetett lazítani, a nyakkendőt és a lábbelit mindvégig viselni kellett, alvásra nem volt lehetőség.
Az előbbi tényállás alapján a munkaügyi bíróság az Mt. 117. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel a felperes munkáját részben készenléti jellegűnek tekintette, és ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy lehetőség volt havi 240 órában megállapítani a felperes munkaidejét. A bíróság a munkakört azért tekintette készenléti jellegűnek, mert a felperes munkaidejének egy részében történt csupán tényleges munkavégzés (járőrözés, szolgálati napló vezetése), egyébként lehetősége volt kikapcsolódásra. Megállapította, hogy a felperes műszakpótlékra eltérő megállapodás hiányában nem jogosult, minthogy egy-egy napon belül váltás nélkül végezte a tevékenységét.
Az alperes az Mt. 146. § (1) bekezdés alapján a felperes részére 15%-os éjszakai pótlékot fizetett, és minthogy a felperest nem folytonos munkarendben foglalkoztatták, e jogcímen ilyen mértékű pótlék illette meg őt.
A felperes pihenőnapi pótlékra vonatkozó igényét az alperes elismerte, és nem kifogásolta annak összegszerűségét sem.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - nem fellebbezett részében azt nem érintve - helybenhagyta. Megállapította, hogy ebédszünet alatt a felperes az épületet elhagyhatta, este 20-21 órát követően az épület passzív védelmét látta el, és a járőrözés alatt lehetőség volt olvasásra, beszélgetésre, zenehallgatásra. Helytállónak tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a következtetését, hogy este 20-21 órát követően - a riasztó bekapcsolására is tekintettel - nem kellett a felperesnek olyan aktív és éber őrszolgálatot teljesítenie mint napközben, nem volt ügyfélforgalom, ezért a járőrözések közti időszakban pihenésre is lehetősége volt. A felperes havi munkaidőkerete 240 óra volt, ez napi 10,9 óra munkaidőt jelentett, így az nem haladta meg a részben készenléti jellegű munkakörre megengedett napi 12 órát. Minthogy a felperes a havi 240 órás munkaidőkereten felül végzett túlmunkáért díjazásban részesült, és az éjszakai pótlékot megkapta, továbbá műszakpótlékra nem jogosult, ezért a másodfokú bíróság - fellebbezett részében - helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes annak megváltoztatását és kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte. Vitatta, hogy munkaköre részben készenléti jellegű munkakörnek minősülne. Ezzel kapcsolatban az Mt. 129. § (1) bekezdésére hivatkozott. Azzal érvelt, hogy rendszeresen járőrözni kellett, vezetnie kellett a szolgálati naplót, a ruházatán nem lehetett lazítani, az éberségét és a feladatok ellátását időnként ellenőrizték. Mindezek a megkötöttségek azt bizonyítják, hogy a teljes munkaideje alatt munkát kellett végeznie. Ezért a munkaszerződésben előírt "munkaidő-beosztást" az Mt. 117. § (1)-(2) bekezdésébe ütközően jogszabálysértőnek tartotta.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapján az eljárt bíróságok helyesen következtettek arra, hogy felperes részben készenléti jellegű munkakörben dolgozott, amelyben a perbeli időben hatályos Mt. 117. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján napi 8 órát meghaladó, hosszabb munkaidőben is megállapodhattak a felek.
A részben készenléti jellegű munkavégzésre jellemző körülmények felperes személyes nyilatkozatából kitűnnek; este 9 és fél 10 után 2 óránként fél órát tett ki a járőrözési tevékenység, az ezt meghaladó időben a pihenőhelyiségként szolgáló portásfülkében lehetőség volt a kikapcsolódásra, olvasásra, beszélgetésre, esetenként zenehallgatásra. Így az őrzési szolgálat rendje a munkaidőnek ebben a nem jelentéktelen részében tényleges munkavégzés helyett készenlétet igényelt.
Minthogy erre a munkaszerződésben meghatározott munkaidőn belül, a munkaidő-beosztásnak megfelelő munkavégzés keretében került sor, a felülvizsgálati kérelem az Mt. 129. §-a (1) bekezdésére hivatkozással téves érveléssel vitatta a helyes ítéleti következtetéseket.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.155/2002.sz.)