adozona.hu
BH+ 2004.5.233
BH+ 2004.5.233
A munkavállalók az együttesen okozott kárért - a munkáltatóval szemben - szándékosság esetén felelnek egyetemlegesen. Ettől a kollektív szerződés, vagy a felek megállapodása nem térhet el a munkavállaló hátrányára [Mt. 13. § (3) bekezdés, 171. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alpereseket értéktári hiány egyetemleges megtérítésére kérte kötelezni. Keresetét arra alapította, hogy az I. r. alperes az értéktárból a hiánnyal egyező összeget 2000. május 29-én elvitt, a II. r. alperes pedig a felperes belső utasításainak sorozatos megsértésével közrehatott a kár bekövetkeztében.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. Az I. r. és a II. r. alperest az értéktári hiány megfizetésére kötelezte átlagkeresetük arány...
BH+ 2004.5.233 A munkavállalók az együttesen okozott kárért - a munkáltatóval szemben - szándékosság esetén felelnek egyetemlegesen. Ettől a kollektív szerződés, vagy a felek megállapodása nem térhet el a munkavállaló hátrányára [Mt. 13. § (3) bekezdés, 171. § (2) bekezdés].
A felperes keresetében az alpereseket értéktári hiány egyetemleges megtérítésére kérte kötelezni. Keresetét arra alapította, hogy az I. r. alperes az értéktárból a hiánnyal egyező összeget 2000. május 29-én elvitt, a II. r. alperes pedig a felperes belső utasításainak sorozatos megsértésével közrehatott a kár bekövetkeztében.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. Az I. r. és a II. r. alperest az értéktári hiány megfizetésére kötelezte átlagkeresetük arányában. Ezt meghaladóan - az egyetemleges marasztalás tekintetében - a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az alperesek értéktáros munkakörben dolgoztak a felperesnél. A munkaköri leírásuk szerint egyetemleges kártérítési felelősség terhelte az értéktáros társával átvett bankjegyek, érmék és egyéb értékek tekintetében. 2000. május 29-én az alperesek elmulasztották a munkanap végén az állomány ellenőrzését. A II. r. alperes a rácsajtót figyelmetlenségből, az I. r. alperes sürgetésének hatására nem zárta be. Az I. r. alperes ugyanezen a napon jelentkezett a rendőrségen és közölte, hogy a felperes trezorjából aznap meghatározott összeget elvitt. A 2000. május 30-án a felperes által lefolytatott ellenőrzés eredményeként megállapították, hogy azonos összegű hiány mutatkozott az értéktárban.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperesek az Mt. 169. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján mint pénz- értékpapír és értéktárgy kezelők objektív felelősséggel tartoznak és a teljes kárt kötelesek megtéríteni a felperes számára. Megalapozatlannak találta a felperesnek az alperesek egyetemleges kötelezésére irányuló kérelmét. A perben nem volt vitás, hogy az I. r. alperes a kárt szándékosan okozta, ugyanakkor az Mt. 171. §-ának (2) bekezdése egyetemleges kötelezésre csak abban az esetben biztosít lehetőséget, ha a kárt többen szándékosan okozták. A II. r. alperest szándékosság nem terheli, a felperes is csupán arra hivatkozott, hogy a II. r. alperes súlyos gondatlansággal elkövetett szabályszegésekkel hatott közre a kár bekövetkeztében. Erre figyelemmel a bíróság az alpereseket az Mt. 171. § (1) bekezdése alapján átlagkeresetük arányában kötelezte a kár megtérítésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az egyetemleges marasztalásra irányuló kereseti kérelme elutasítását helybenhagyó jogerős ítélet megváltoztatását, a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes kollektív szerződése, valamint az alperesek munkaköri leírásai is azt tartalmazzák, hogy értéktáros társukkal egyetemleges kártérítési felelősség terheli őket. Álláspontja szerint a kollektív szerződés lehetőséget adott az Mt. 171. §-a rendelkezésétől eltérve az alperesek egyetemleges marasztalására.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. §. (2) bekezdése]. Ennélfogva a jogerős ítélet jogszerűsége csupán a tekintetben volt vizsgálható, hogy volt-e helye az alperesek egyetemleges marasztalásának.
A periratokhoz a kereset mellékleteként csatolt felperesi kollektív szerződés-kivonatból és az alperesek munkaköri leírásából megállapítható, hogy ezek az értéktár-kezelők egyetemleges felelősségét írták elő.
Az Mt. 13. §-ának (3) bekezdése arra ad lehetőséget, hogy a kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása a törvény harmadik részében meghatározott szabályoktól eltérve a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapítson meg, ha a törvény azt nem zárja ki.
Az Mt. 171. §-ának (2) bekezdése szerint együttes károkozás esetén a munkavállalók - a munkáltatóhoz való viszonyukban - akkor felelnek egyetemlegesen a kárért, ha szándékosan okozták.
A felperes kollektív szerződése, illetve a felek megállapodása az egyetemleges felelősséget szándékos károkozás hiányában írta elő. Nyilvánvaló, hogy a vétkesség enyhébb foka, azaz gondatlan károkozás, vagy a vétkesség nélküli kárfelelősség esetére az egyetemlegesség kiterjesztése a munkavállaló számára nem kedvező, hanem hátrányos eltérést jelent a törvény szabályától. Ezért a kollektív szerződés érintett rendelkezése, illetve a felek erre vonatkozó megállapodása az Mt. 13. §-ának (2)-(3) bekezdésébe ütközik, tehát semmis.
Ebből következően a felülvizsgálati kérelem a kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása semmis rendelkezésére hivatkozva tévesen, jogszabálysértés hiányában alaptalanul támadta a jogerős ítéletet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a támadott részében hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.092/2002.sz.)