adozona.hu
BH+ 2004.5.232
BH+ 2004.5.232
A jogerős ítélet alapján a munkavállalónak kifizetett összeget a munkáltató tartozás címén az általános elévülési időn belül visszakövetelheti, ha a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte [Mt. 11. §, 162. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes fizetési felszólításának hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a korábbi perben javára megállapított veszélyességi pótlék, kamat és perköltség kifizetésére jogerős ítélet alapján került sor, annak felvétele neki nem róható fel; másrészt az alperes a fizetési felhívásában érvényesített 534 821 forinttal szemben ténylegesen 251 597 forintot fizetett ki a számára.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes írásbeli felszólítását hatályon kívül ...
BH+ 2004.5.232 A jogerős ítélet alapján a munkavállalónak kifizetett összeget a munkáltató tartozás címén az általános elévülési időn belül visszakövetelheti, ha a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte [Mt. 11. §, 162. § (3) bekezdés].
A felperes keresetében az alperes fizetési felszólításának hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a korábbi perben javára megállapított veszélyességi pótlék, kamat és perköltség kifizetésére jogerős ítélet alapján került sor, annak felvétele neki nem róható fel; másrészt az alperes a fizetési felhívásában érvényesített 534 821 forinttal szemben ténylegesen 251 597 forintot fizetett ki a számára.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes írásbeli felszólítását hatályon kívül helyezte.
Tényként állapította meg, hogy a munkaügyi bíróság - veszélyességi pótlék címén 277 560 forint, valamint törvényes mértékű kamata és perköltség megfizetésére kötelező - ítéletét a megyei bíróság az 1999. április 27-én kelt ítéletével helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a 2000. május 3-án kelt ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetet elutasította.
Az alperes 2000. július 17-én írásbeli fizetési felszólítást bocsátott ki, amelyben az utóbb hatályon kívül helyezett jogerős ítélet alapján 1999. május 21-én a felperesnek - veszélyességi pótlék és ennek kamata - teljesített 534 821 forintot visszakövetelte.
A munkaügyi bíróság a keresetnek helyt adó döntését azzal indokolta, hogy az Mt. 162. §-ának (2) bekezdése szerint a jogalap nélkül kifizetett munkabér általános elévülési időn belüli visszakövetelésének feltételei nem álltak fenn.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta: mellőzte az írásbeli felszólításnak 93 647 forint kamat és 20 000 forint perköltség visszafizetésére vonatkozó része hatályon kívül helyezését. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint a fizetési felszólításban megjelölt 93 647 forint kamat és 20 000 forint perköltség nem tartozik az Mt. 162. § (1) bekezdése szerinti speciális rendelkezés alá, olyan munkaviszonnyal kapcsolatos igénynek minősül, amely az általános elévülési idő alatt követelhető vissza. Ezzel szemben a kifizetett 137 950 forint nettó munkabért csak az Mt. 162. § (1) bekezdése szerinti 60 napos határidő alatt lehetett volna visszakövetelni, amely az igényérvényesítés időpontjában már letelt.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes lényegében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte az Mt. 162. §-ába ütköző jogszabálysértés miatt. A bírói gyakorlatra hivatkozva hangsúlyozta, hogy a felperes a többletmunkabérhez (veszélyességi pótlékhoz) a korábbi bírósági ítélet alapján jutott, őt azonban a többletmunkabér a Legfelsőbb Bíróság ítéletét követően már nem illette meg. Ez nem minősül tévesen kifizetett munkabérnek, hanem tartozásnak, amelyet az alperes az elévülési időn belül visszakövetelhet.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét a másodfokú ítéletnek a 93 647 forint kamat visszafizetésére vonatkozó része hatályon kívül helyezését és e vonatkozásban az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek [Ptk. 324. § (2) bekezdése]. Minthogy álláspontja szerint a jogalap nélkül felvett munkabér visszakövetelése iránti jog "elévült", elévültek az ettől függő kamatigények is.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos, míg a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperes részére a jogerős ítélet alapján kifizetett veszélyességi pótlék és kamata nem minősül tévesen kifizetett munkabérnek, hiszen annak kifizetésére a munkáltatót jogerősen marasztaló ítélet alapján került sor. Tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság az előzőek kifizetésére kötelező ítéletet hatályon kívül helyezte, a felperes által felvett összeg tartozássá vált. Ennek visszakövetelésére tehát nem alkalmazható az Mt. 162. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 60 napos határidő. A tartozást a munkáltató az Mt. 11. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az általános elévülési időn belül visszakövetelheti.
A jogerős ítélet ettől eltérő téves jogi álláspontját a felülvizsgálati kérelem helytállóan vitatta. A főkövetelés elévülésére alapított csatlakozó felülvizsgálati kérelem viszont alaptalannak bizonyult.
Tekintettel arra, hogy felperes a keresetében vitatta a fizetési felszólításban megjelölt összeget is a nettó összegű kifizetésre hivatkozva, az összegszerűség elbírálásához szükséges a tényállás megállapítása arra nézve is, hogy adott esetben a levont személyi jövedelemadót a munkáltató, vagy a felperes igényelheti-e vissza.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a visszafizetésre köteles munkavállaló a nettó összeggel tartozik, ha az adót a saját nyilatkozata alapján a munkáltató állapította meg; ilyen esetben a levont adót a munkáltató igényelheti vissza. Ha viszont az adó megállapításáról a munkavállaló intézkedett, a visszatérítésben marasztalás bruttó összegben történik, és az adót a munkavállaló igényelheti vissza. E körben a tényállást az eljárt bíróságok - téves jogi álláspontjuknál fogva - nem tisztázták, ez a felülvizsgálati eljárásban nem pótolható [Pp. 275. § (1) bekezdés].
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel sikerrel támadott részében hatályon kívül helyezte - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - és a jogalap kérdésében közbenső ítélettel döntött, megállapítva a fizetési felszólítás alapján a felperes megtérítési kötelezettségét; ennek összegszerűsége megállapítása érdekében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a felperes által megtérítendő összeg megállapításánál a jogerős ítélet nem érintett rendelkezése alapján a felperest terhelő marasztalás összegét figyelembe kell venni. (Legf.Bír. Mfv.II.10.038/2002.sz.)