adozona.hu
BH 2004.5.208
BH 2004.5.208
A munkaköri feladat elmulasztásával indokolt munkáltatói rendkívüli felmondás esetén a bizonyított indokkal szemben a munkavállalót terheli a kötelezettség teljesítésének bizonyítása [Mt. 89. § (2) bekezdés, 96. § (2) bekezdés, Pp. 164. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek az alperes 2001. november 21-én kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és az Mt. 100. §-ában szabályozott jogkövetkezmények alkalmazását kérték a munkaviszonyuk helyreállítása mellőzésével. I. r. felperes prémiumot is követelt.
A munkaügyi bíróság részítéletével az I. r. felperesnek a rendkívüli felmondás jogellenességével összefüggő, továbbá a II. r. felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által feltárt tényállás szerint a felperesek ügyintéz...
BH 2004.5.208 A munkaköri feladat elmulasztásával indokolt munkáltatói rendkívüli felmondás esetén a bizonyított indokkal szemben a munkavállalót terheli a kötelezettség teljesítésének bizonyítása [Mt. 89. § (2) bekezdés, 96. § (2) bekezdés, Pp. 164. § (1) bekezdés].
A felperesek az alperes 2001. november 21-én kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és az Mt. 100. §-ában szabályozott jogkövetkezmények alkalmazását kérték a munkaviszonyuk helyreállítása mellőzésével. I. r. felperes prémiumot is követelt.A munkaügyi bíróság részítéletével az I. r. felperesnek a rendkívüli felmondás jogellenességével összefüggő, továbbá a II. r. felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által feltárt tényállás szerint a felperesek ügyintéző-pénztáros munkakörben dolgoztak az alperesnél. A munkáltatói rendkívüli felmondások indoka szerint az I. r. felperes mint a pénzügyi művelet ellenőre, a II. r. felperes pedig mint az ügyintézője súlyosan megsértették a munkakörükre vonatkozó banki előírásokat, amikor egy hamis okmánnyal nyitott folyószámláról (amelyre nem valódi átutalást eszközöltek) egy hónapon belüli nagyobb összegű készpénz kifizetéskor nem végezték el az előírt szigorúbb ellenőrzéseket, így a számláról jogtalanul átutalt összegből 3 600 000 forint készpénz kifizetésre került.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján úgy ítélte meg, hogy az alperes határidőben élt a rendkívüli felmondás jogával, és a perben bizonyította a felrótt súlyos mulasztásokat, míg a felperesek az állított vétlenségüket nem tudták bizonyítani.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatta, a rendkívüli felmondásokat hatályon kívül helyezte, és megállapította a felperesek munkaviszonya megszűnésének időpontját.
A másodfokú bíróság a tényállást módosította. A felperesek igazoló jelentése és a perben tett nyilatkozatai alapján tévesnek találta azt a megállapítást, hogy a felperesek elismerték a személyi igazolványon kívül más azonosító okmány bekérése elmulasztására vonatkozó kötelezettségüket. Az 500 000 forint feletti készpénz felvétel esetén megkívánt szigorúbb ellenőrzés elmaradása tehát nem bizonyított. A felperesek állításuk szerint a teljeskörű ellenőrzést elvégezték, ennek ellenkezőjét az alperes nem bizonyította. A másodfokú bíróság szerint alaptalan az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása is, hogy a felpereseknek a kifizetést meg kellett volna tagadniuk. Mindezek alapján a felperesek kötelezettségszegését csupán az általuk elvégzett ellenőrzés dokumentálásának elmulasztásában állapította meg, és e mulasztást nem ítélte olyan súlyúnak, ami a rendkívüli felmondásokat megalapozta volna.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára hivatkozással kérte a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását. A Pp. 164. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott.
Elvi jelentőségű jogkérdésként jelölte meg a bizonyítási teher meghatározását mulasztásban megnyilvánuló kötelezettségszegéssel kapcsolatos munkáltatói intézkedés esetén. Érvelése szerint a bizonyításra vonatkozó rendelkezések helyes értelmezése alapján a bizonyított tényekkel szemben a felpereseknek mint banki ügyintézőnek és ellenőrnek kell bizonyítaniuk, hogy eleget tettek a kötelezettségeiknek. Amennyiben a kifizetést eszközölték, a szabályzatban előírtak teljesítését a bizonylatokon nem dokumentálták, a kötelezettségszegés - az előírt szigorúbb ellenőrzés elmulasztása - megállapítható, és mindez alátámasztja a rendkívüli felmondást. Az alperes utalt arra, hogy a felperesek munkakörébe a fokozott gondosságot igénylő pénzügyi tevékenység ellátása tartozott, a cselekményük súlyát, vétkességüket eszerint kell megítélni.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontja alapján a felülvizsgálatot elrendelte.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérték. Álláspontjuk szerint a felülvizsgálati kérelemben felvetettek nem minősülnek elvi jelentőségű kérdésnek, mivel a bizonyítási teher tekintetében az Mt. 89. § (2) bekezdése egyértelműen rendelkezik: eszerint a rendkívüli felmondás indokát, annak valós és okszerű voltát mindig a munkáltatónak kell bizonyítania. Álláspontjuk szerint a perben igazolódott, hogy a rendkívüli felmondás indokául nem szolgáló dokumentálás elmulasztásán kívül minden, az ellenőrzéssel és a kifizetéssel kapcsolatos kötelezettségüknek eleget tettek.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A bizonyítási teher szabályai - azaz, hogy a konkrét ügyben melyik félnek mit kell bizonyítania, a sikertelen bizonyítás következménye melyik fél terhére esik - az ügyben alkalmazandó anyagi jogszabályból és az eset összes körülményeiből állapíthatók meg. A felperesek helytállóan hivatkoztak az Mt. 96. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 89. § (2) bekezdésére, amely szerint a munkáltatói rendkívüli felmondás indokát - azonosan a rendes felmondás indokával - a munkáltatónak kell bizonyítania.
A munkaügyi bíróság e szabályok sérelme nélkül állapította meg a perbeli bizonyítékok egybevetése alapján, hogy a felperesek a rendkívüli felmondás döntő indokának megjelölt szigorúbb ellenőrzési kötelezettségüknek nem tettek eleget. Erre a dokumentálás hiányából és abból következtetett, hogy a szigorúbb ellenőrzésre vonatkozó utasításban előírtak teljesítése esetén a kifizetésre nem kerülhetett volna sor.
Az alperes ügyviteli szabályzata előírásait a felperesek ismerték. A szabályzat előírja a szigorúbb ellenőrzést igénylő ügyfélazonosítást készpénzfelvét esetén: 500 000 forint összeghatár felett az igazolvány mellett egyéb személyi azonosításra szolgáló okmányt is el kell kérni; szigorúbb ellenőrzést kell végezni, ha az ügyfél nem rendelkezik bankkártyával, továbbá különös gondossággal kell eljárni, ha a számlanyitás dátuma közeli (1 hónapon belüli) időpontra esik. Ilyen esetben további ellenőrzést kell végezni.
A tényállás szerint az alperes egyik bankfiókjában hamis okmányok alapján átutalási számlát nyitottak, és a számlára a hamis aláírásokkal 3 667 850 forint került átutalásra, amely összegből a 2000. szeptember 24-én számlát nyitó személy a 25-ei átutalást követően szeptember 26-án 3 600 000 forintot készpénzben felvett. A kifizetés ügyintézője az I. r. felperes, ellenőre a II. r. felperes volt. A felperesek előadásuk szerint a szigorúbb ellenőrzést elvégezték, de az ügyfélnél nem volt más személyi azonosító okmány, csak a (hamis) személyi igazolványa és az ezzel nyitott bankszámlaszerződés.
Mindezek, valamint a szabályzat egybevetéséből a munkaügyi bíróság megalapozottan állapította meg a szigorúbb ellenőrzésre vonatkozó előírások megszegését. Amennyiben ugyanis a felperesek - amint azt állították -teljesítették volna a szabályzatban az ilyen kifizetésre vonatkozóan előírtakat (másik azonosító okmány megkövetelése, különösen körültekintő ügyintézés), a kifizetésre nem kerülhetett volna sor. Az a körülmény tehát, hogy a szigorúbb ellenőrzéseket nem dokumentálták, ugyanakkor a kifizetést a hamis okmánnyal rendelkező számlatulajdonosnak a nyitástól és átutalástól számított két napon belül kifizették a gyanús körülmények ellenére azt jelenti, hogy az előírt fokozott gondosságot nem tanúsították. Mindezek alkalmasak a rendkívüli felmondás valós és okszerű indoka bizonyítására. A munkaügyi bíróság helyesen értékelte a felperesek kötelezettségszegését a munkakörükhöz kapcsolódó fokozott felelősségük és az eset sajátos körülményei alapján lényegesnek, a gondatlanságukat súlyosnak.
A másodfokú bíróság mindezekkel szemben tévesen, a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok [Mt. 89. § (2) bekezdés, Pp. 164. § (1) bekezdés] nem megfelelő értelmezésével fogadta e1 a felperesek egyoldalú, a bizonyított tényekkel ellentétes állításait a szigorú ellenőrzés elvégzéséről. A felpereseknek az az előadása ugyanis, mely szerint az ügyféltől kértek további személyi okmányt, ilyen azonban nem volt nála, és csupán a számlaszerződést mutatta be, amelynek számát az I. r. felperes elmulasztotta feltüntetni a kifizetési bizonylaton, a II. r. felperes pedig nem ellenőrizte, éppen a kötelezettségszegések elkövetését támasztja alá. A munkaügyi bíróság ezzel összefüggésben helytállóan állapította meg, hogy a szigorú ellenőrzés elmulasztása bizonyítottságával szemben tett állításokat a felpereseknek kellett volna bizonyítaniuk. Kizárólag a felperesek nyilatkozata a bizonyítékok cáfolására nem alkalmas.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság részítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Mfv. I.10.721/2003. sz.)