adozona.hu
BH 2004.4.159
BH 2004.4.159
Ha a jogerős ítélet nem tisztázta, hogy a közalkalmazott vezetők a megbízásuk alapján mely időponttól meddig milyen vezető beosztásban dolgoztak, a megállapított beosztásuk határozott vagy határozatlan időre szólt-e, valamint annak visszavonása jogszerűen történt-e, az eljárt bíróságnak új eljárás keretében kell e lényeges kérdések tekintetében a bizonyítási eljárást lefolytatni [1992. évi XXXIII. tv. 23. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a módosított keresetlevelükben a határozott időre szóló intézményvezetői megbízásuk visszavonása jogellenességének megállapítását, és a vezetői pótlékuknak a határozott idő elteltéig számított összege megfizetését kérték.
A megyei munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperesek vezetői megbízását jogellenesen vonta vissza, és ennek alapján kötelezte az alperest az I. rendű felperes esetében a közalkalmazotti jogviszonya megszűnéséig, a II. rendű felp...
BH 2004.4.159 Ha a jogerős ítélet nem tisztázta, hogy a közalkalmazott vezetők a megbízásuk alapján mely időponttól meddig milyen vezető beosztásban dolgoztak, a megállapított beosztásuk határozott vagy határozatlan időre szólt-e, valamint annak visszavonása jogszerűen történt-e, az eljárt bíróságnak új eljárás keretében kell e lényeges kérdések tekintetében a bizonyítási eljárást lefolytatni [1992. évi XXXIII. tv. 23. §].
A felperesek a módosított keresetlevelükben a határozott időre szóló intézményvezetői megbízásuk visszavonása jogellenességének megállapítását, és a vezetői pótlékuknak a határozott idő elteltéig számított összege megfizetését kérték.A megyei munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperesek vezetői megbízását jogellenesen vonta vissza, és ennek alapján kötelezte az alperest az I. rendű felperes esetében a közalkalmazotti jogviszonya megszűnéséig, a II. rendű felperesnél a határozott idő elteltéig számított vezetői pótlék megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek igazgatóhelyettes beosztásra vonatkozó határozatlan idejű vezetői megbízását az alperes korábbi igazgatója 1999. június 18-ától határozott idejűvé módosította intézmény-egységvezető megnevezéssel. Az alperes új igazgatója 1999. november 2-án arról hozott intézkedést, hogy a felperesek határozatlan időre szóló vezetői megbízását visszavonja, és a felpereseket eredeti -gyógypedagógus - munkakörbe helyezi. Az intézkedés indokolása szerint az 1999. május 11-én elfogadott szervezeti és működési szabályzatot (SZMSZ) a tantestület valójában nem tárgyalta meg, erre vonatkozóan valótlan felterjesztés történt a fenntartóhoz, amiről a felperesek tudtak, a felettes szervet azonban nem tájékoztatták, és nem támogatták a törvényes működés helyreállítása folyamatát. Mindezek miatt megrendült az alperes új igazgatójának a felperesekbe vetett bizalma. Az SZMSZ elfogadásával kapcsolatban egyébként büntetőeljárás indult, amelyben gyanúsítottként a jegyzőkönyv aláírói - akik nem a felperesek - szerepeltek.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a módosítás folytán a felperesek vezetői megbízása határozott idejűvé vált, és csak ez volt visszavonható, ezért az alperes intézkedését eszerint minősítette. Megállapította, hogy az alperes megsértette a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 18. §-ának (4) bekezdése c) pontját, mert a visszavonásról az igazgató, és nem pedig az igazgatótanács döntött. A meghallgatott tanúk nyilatkozataira utalva a visszavonások indokát sem találta bizonyítottnak, ezért az alperest a Kjt. 23. §-ának (10) bekezdése alapján kötelezte a vezetői pótlékok megfizetésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét "a határozatlan időtartamú egységvezetői igazgatóhelyettes megbízás visszavonása tekintetében" megváltoztatta, és a felperesek erre vonatkozó keresetét elutasította. A vezetői pótlékok (az összegszerűség) tárgyában az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság a kiegészített tényállásból arra a következtetésre jutott, hogy a felpereseknek két vezetői megbízása volt, melyek közül az alperes az első - a határozatlan idejű igazgatóhelyettesi - megbízást vonta vissza, és a felperesek a keresetükben ennek a visszavonását sérelmezték. Az SZMSZ változása alapján nem találta jogsértőnek, hogy a visszavonás iránt az igazgató intézkedett, továbbá annak indokát is bizonyítottnak ítélte. A másodfokú bíróság a határozott idejű intézményvezetői megbízások érvényessége, és ezzel összefüggésben a vezetői pótlékra jogosultság megállapítása vonatkozásában az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A jogerős részítélet megváltoztatása, és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt a felperesek felülvizsgálati kérelemmel éltek. Másodlagosan a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatása elrendelését kérték. Álláspontjuk szerint iratellenes a másodfokú bíróságnak a két vezetői megbízásra vonatkozó következtetése, mert a határozott idejű intézményegységvezetői megbízással az alperes a korábbi vezetői megbízásukat egyben visszavonta. Vitatták, hogy a per tárgyát képező intézkedés indoka valós volt, mivel az új igazgató valójában ürügyet keresett az eltávolításukra. Arra is hivatkoztak, hogy a másodfokú bíróság a felperesek bizonyítási indítványait indokolatlanul elutasította, az egyes bizonyítékok elfogadásának nem adta indokát.
Az alperes a 2003. március 14-én kézhez vett felülvizsgálati kérelemre - 8 napon túl - március 26-án terjesztett elő csatlakozó felülvizsgálati kérelmet, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ellenkérelemként vette figyelembe [Pp. 274. § (3) bekezdés, 244. § (2) bekezdés]. Az alperes ebben ugyancsak vitatta a két vezetői megbízásra vonatkozó jogerős részítéleti megállapítást, egyben a felperesek felülvizsgálati kérelme elutasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. A perben a bíróságoknak - a keresetek alapján - azt kellett vizsgálniuk, hogy a felperesek a vezetői megbízásuk szerint mely időponttól milyen vezetői beosztásban dolgoztak, a megbízásuk határozott vagy határozatlan időre szólt-e és ezt a megbízást az alperes jogszerűen vonta-e vissza.
A per adatai szerint az I. rendű felperes 1994-től, a II. rendű felperes 1996-tól az intézmény akkor érvényes szervezeti és működési szabályzata (SZMSZ) szerint igazgatóhelyettes és szervezeti egységvezető beosztás ellátására kapott vezetői megbízást, amit 1999. június 18-ától az alperes akkori igazgatója - amint az az "átsorolásnak" nevezett intézkedés indokolásából egyértelműen kitűnik - az új SZMSZ és a 3/1997. (I. 15.) Korm. rendelet 12. §-ának (5) bekezdése alapján módosított. Eszerint az alperes a nevelőtestület által elfogadott, és a fenntartó által jóváhagyott SZMSZ alapján - mely szerint az alperes közös igazgatású többcélú közoktatási intézmény - a határozatlan idejű igazgatóhelyettesi megbízásokat határozott idejűvé módosította "intézmény-egységvezető" elnevezéssel. A munkaügyi bíróság ezért megalapozottan állapította meg a vezetői megbízások 1999-ben történt módosítását, nem vizsgálta azonban ennek jogszerűségét, az alperesnek a módosított vezetői megbízások érvénytelenségével kapcsolatos előadását és bizonyítékait, amely miatt a határozatlan idejű megbízások visszavonásáról intézkedett. A másodfokú bíróságnak a felperesek tekintetében két vezetői megbízásra vonatkozó következtetésének az is ellentmond, hogy a megbízás visszavonása után a felperesek gyógypedagógusként dolgoztak tovább az alperesnél.
Mindezek alapján a megismételt eljárásban a határozott idejű vezetői megbízások jogszerűsége (érvényessége) vizsgálatát követően állapítható meg, hogy a felperesek milyen vezetői megbízással rendelkeztek. Ehhez képest dönthető el, hogy a visszavonás melyikre irányult, függetlenül annak a visszavonó intézkedésben történt megnevezésétől; továbbá ezután vizsgálható az igazgató jogkörének a vezetői megbízások visszavonására vonatkozó fennállása, és a visszavonás indoka valós és okszerű volta.
A nem vitatott ítéleti tényállás szerint a felperesek vezetői megbízását az alperes 1999 őszén kinevezett új igazgatója vonta vissza, az SZMSZ korábbi elfogadásával kapcsolatos törvénysértés, a fenntartó félrevezetése miatt a felperesekkel szemben az adott esemény kapcsán kifejtett tevékenységük, mulasztásuk miatt kialakult bizalomhiányra hivatkozással.
Abban a kérdésben, hogy az alperes igazgatója rendelkezett-e hatáskörrel a vezetői megbízások visszavonására, a bíróságok egymástól eltérő álláspontra helyezkedtek, az ítéletük indokolásában azonban nem tértek ki a hatáskörre vonatkozó következtetésük alapjául vett bizonyítékokra, e körben tényállást nem állapítottak meg.
A rendelkezésre álló bizonyítékokból nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az SZMSZ elfogadásával kapcsolatos súlyos törvényességi kifogásokra figyelemmel (amelyek alapján büntetőeljárás is folyt) az alperesnél a perbeli vezetői megbízások visszavonása időszakában, működött-e a szabályszerűen elfogadott SZMSZ alapján megválasztott igazgatótanács, és így annak hatáskörébe tartozott-e a felperesek vezetői megbízásának visszavonása.
A megismételt eljárásban mindezekre vonatkozóan értékelni kell a bizonyítékokat, a felekre háruló bizonyítási teher figyelembevételével, a bizonyítás szükség szerinti kiegészítésével. A joggyakorlás tekintetében levont következtetéstől függően kerülhet sor a megbízások visszavonásának indoka - a felperesek, mint vezetők magatartása, szerepe az SZMSZ jogsértő elfogadásában, és az emiatti bizalomvesztés - valós és okszerű voltának vizsgálatára [Kjt. 23. § (4) bekezdés]. Az első- és a másodfokú bíróság ebben a kérdésben levont - egymásnak ugyancsak ellentmondó következtetését - úgyszintén nem indokolta. Az elsőfokú bíróság csupán felsorolta a kihallgatott tanúkat, a másodfokú bíróság pedig az alapul vett bizonyítékokat nem jelölte meg, azok értékelésére nem tért ki, holott a felperesek kérdéses magatartásáról a kihallgatott tanúk vallottak, és értékelhetők az 1999. szeptember 14-ei értekezlet jegyzőkönyvében szereplő adatok is. Az ítéletek ennélfogva sértik a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését és 221. §-ának (1) bekezdését.
A kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet - az elsőfokú ítéletet a meghatározott részében hatályon kívül helyező és új eljárást elrendelő rendelkezése érintetlenül hagyásával - hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275/A. § (2) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.666/2002. sz.)