adozona.hu
BH+ 2004.4.186
BH+ 2004.4.186
Az özvegyi nyugdíjra jogosultság nem állapítható meg, ha az igénylő az igény benyújtása időpontjáig nem érte el a rá irányadó nyugdíjkorhatárt [1997. évi LXXXI. tv. 47. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1944-ben született felperes 1999. április 29-én özvegyi nyugdíj megállapítását kérte az alperestől 1990. május 27-én elhunyt elvált házastársa, később élettársa jogán. Az alperes az első- és másodfokú határozatával elutasította az igényt.
A társadalombiztosítási határozatok megváltoztatása iránt a felperes keresetet terjesztett elő. Az első fokú bíróság az ítéletével elutasította a keresetét.
A bíróság álláspontja szerint az 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 7. §-a (4) bekezd...
BH+ 2004.4.186 Az özvegyi nyugdíjra jogosultság nem állapítható meg, ha az igénylő az igény benyújtása időpontjáig nem érte el a rá irányadó nyugdíjkorhatárt [1997. évi LXXXI. tv. 47. §].
Az 1944-ben született felperes 1999. április 29-én özvegyi nyugdíj megállapítását kérte az alperestől 1990. május 27-én elhunyt elvált házastársa, később élettársa jogán. Az alperes az első- és másodfokú határozatával elutasította az igényt.A társadalombiztosítási határozatok megváltoztatása iránt a felperes keresetet terjesztett elő. Az első fokú bíróság az ítéletével elutasította a keresetét.
A bíróság álláspontja szerint az 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 7. §-a (4) bekezdésének f) pontja értelmében az 1944-ben született nő öregségi nyugdíj korhatára a betöltött 59. év. Ezért a felperes nem felel meg a Tny. 47. §-ának (2) bekezdése a) pontjában foglalt annak a feltételnek, hogy a "reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte". Mindezt - a felperesi állásponttal ellentétben - nem befolyásolja az a tény, hogy az 1997. február 10-én kelt, részére korengedményes nyugdíjat megállapító határozat szerint az abban megállapított korengedményes nyugdíjat a felperes 55. életévétől öregségi nyugdíjként folyósították. Az akkor hatályban volt 1975. évi II. törvény szerint ugyanis 55 év volt a nők öregségi nyugdíjkorhatára.
A jogerős ítélet megváltoztatása iránt a felperes jogszabálysértést sérelmezve, felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
Érvelése szerint a korengedményes nyugdíjat megállapító határozat értelmében az 1975. évi II. törvény alapján 1999. március 19. óta öregségi nyugdíjra jogosult, amely szerzett jog lévén nem vizsgálható felül. Mivel öregségi nyugdíjas és részére öregségi nyugdíjat folyósítanak, ezért jogsértő az a megállapítás, hogy a "reá irányadó" öregségi nyugdíjkorhatár 59. év. Ezzel a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet az 1975. évi II. törvény és a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet által biztosított jogosultságait korlátozta, illetve megszüntette. A felperes hivatkozott arra is, hogy a Tny. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságot megszüntetni, illetve korlátozni nem lehet. Ezért a hatályos törvény rendelkezései alapján is jogosult özvegyi nyugdíjra.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben azt kellett eldönteni, hogy a felperes az általa sérelmezett társadalombiztosítási határozatok meghozatalának időpontjában hatályos törvényi rendelkezések szerint megfelelt-e az özvegyi nyugdíjra való jogosultság feltételeinek.
Helytállóan hivatkozott a bíróság arra, hogy a Tny. 47. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint az özvegyi nyugdíj megállapíthatóságának feltétele - egyebek mellett -, hogy az igénylő a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltse. Ezt a korhatárt a Tny. 7. §-a állapítja meg.
Téves a felülvizsgálati kérelemnek a Tny. 3. §-a (1) bekezdésére való hivatkozása, mert az özvegyi nyugdíj iránti igény elutasítása az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett öregségi nyugdíjra való jogosultságot nem szüntette meg. Abból a körülményből, hogy a felperes a korábban hatályban volt jogszabályok alapján a korkedvezményes nyugdíjazása folytán öregségi nyugdíjat kap, nem következik, hogy az öregségi nyugdíjra jogosító életkort be is töltötte. Ezért a felperes nem jogosult a Tny. 47. §-ának (3) bekezdése alapján özvegyi nyugdíjra, mert az öregségi nyugdíjkorhatárt az igény benyújtásáig nem érte el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. (1) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv.I.10.924/2002.)