adozona.hu
BH+ 2004.4.185
BH+ 2004.4.185
Ha az idegenrendészeti előadó a kapott utasítást megszegve, egy külföldi állampolgárral szemben kiutasítás helyett az ország elhagyásának kötelezettségét előíró rendelkezést hozott, fegyelmi vétséget követett el és azzal a feddés büntetés arányban áll [1996. évi XLIII. tv. 123. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes Igazgatásrendészeti Osztály Idegenrendészeti Alosztályán idegenrendészeti előadó beosztásban szolgálatot teljesítő rendőrhadnagy rendfokozatú felperest az alperes vezetője a határozatában "a rendőri feladatok ellátásának és utasítások teljesítésének kötelezettségszegése fegyelemsértés" elkövetése miatt a Hszt. 123. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feddés fenyítéssel sújtotta. Az indokolás szerint a felperes 2000. szeptember 11-én 16 órától kiutasítási ügyeletesi szolgálato...
BH+ 2004.4.185 Ha az idegenrendészeti előadó a kapott utasítást megszegve, egy külföldi állampolgárral szemben kiutasítás helyett az ország elhagyásának kötelezettségét előíró rendelkezést hozott, fegyelmi vétséget követett el és azzal a feddés büntetés arányban áll [1996. évi XLIII. tv. 123. §].
Az alperes Igazgatásrendészeti Osztály Idegenrendészeti Alosztályán idegenrendészeti előadó beosztásban szolgálatot teljesítő rendőrhadnagy rendfokozatú felperest az alperes vezetője a határozatában "a rendőri feladatok ellátásának és utasítások teljesítésének kötelezettségszegése fegyelemsértés" elkövetése miatt a Hszt. 123. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feddés fenyítéssel sújtotta. Az indokolás szerint a felperes 2000. szeptember 11-én 16 órától kiutasítási ügyeletesi szolgálatot látott el, amelynek során az elöljárójától kapott utasítást megszegve, egy macedón állampolgárral szemben kiutasítás helyett az ország elhagyásának kötelezettségét előíró rendelkezést hozott. Ezzel megsértette a Hszt. 69. §-a (2) bekezdésében foglaltakat.A szolgálati panaszának elutasítását követően a felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a fenyítést kiszabó határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkaidő alatt az osztály vezetőjétől az alosztályvezetője útján kapott utasítás ellentétben állt a Belügyminisztérium ilyen ügyekre vonatkozó állásfoglalásával. Miután az alosztályvezetőt nem sikerült elérnie, saját hatáskörében a jogszabályoknak megfelelően hozta meg a döntését.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes fegyelmi határozatát megváltoztatta, és a felperest mentesítette a kiszabott fegyelmi büntetés alól. Az ítélet indokolása tényként állapította meg, hogy a felperes a szolgálati felettese utasítását nem hajtotta végre és a kiutasító határozat helyett az ország elhagyására kötelező határozatot hozott. Az utasítás jogellenességének felismerését követően telefonon megkísérelte az elöljáró figyelmét erre felhívni, de nem tudott vele kapcsolatba lépni, ezért nem volt lehetősége tisztázni, hogy az utasítást adó a jogellenes utasítást fenntartja-e. Miután a felperesnek a döntést ennek ellenére haladéktalanul meg kellett hoznia, az adott körülmények között a leghelyesebb megoldást választotta, ezért a fegyelemsértése olyan csekély súlyú, hogy vele szemben a legenyhébb fegyelmi büntetés kiszabása sem volt indokolt.
Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság az ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság megállapította, hogy felperes a Hszt. 69. §-a (1) és (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét vétkesen megszegte, a jogszabályban előírt eljárási rendet nem tartotta be. Az utasítást adó Dr. F. Z. osztályvezetőt meg sem kísérelte tájékoztatni az utasítás jogellenességéről. Az alperes nem vitatta, hogy a felperes jogilag helyes döntést hozott, és ezt a körülményt enyhítő körülményként értékelte. Függetlenül azonban attól, hogy az érdemi döntés megfelelt-e a jogszabályi előírásoknak vagy sem, a felperes részéről a helytálló eljárás az lett volna, ha a kapott utasítás jogellenességéről az azt kiadó osztályvezetőjét megkísérli tájékoztatni és ennek sikertelensége esetén az utasítás szerint jár el.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hivatkozott az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény 26. §-ának (1) bekezdésére, amely a közigazgatási szerv kötelezettségévé teszi a határozathozatalhoz szükséges tényállás tisztázását. A tényállás ismerete nélkül a döntés mikéntjére vonatkozó elöljárói utasítás nem tekinthető a Hszt. és a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 11. §-a (1) bekezdésében foglalt utasításnak, vagy parancsnak. Ennek hiányában pedig fegyelmi felelőssége fogalmilag kizárt. Sérelmezte: a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a hatósági jogkör gyakorlása tekintetében a felperes jogállása eltérően alakul a hivatali idő alatt, illetőleg az ügyeleti szolgálata során, amikor önálló hatósági jogkör gyakorlóként, érdemi döntésre jogosult és kötelezett. A felperes a kapott utasítás jogellenességét mint a hatósági jogkör gyakorlója észlelte, és ha annak eleget tett volna, a Btk. 225. §-ába ütköző hivatali visszaélést követett volna el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a szolgálati jogviszonya keretében látta el az ügyeleti szolgálatot, ezért - függetlenül attól, hogy hatósági jogkört gyakorolt, amelyre az államigazgatási eljárás szabályai is irányadók - a terhére rótt magatartás elbírálásánál a Hszt. vonatkozó rendelkezései, adott esetben a 69. § (1), illetőleg (2) bekezdésében foglaltak az irányadók. V. M. rendőr-főhadnagynak a fegyelmi eljárás során tett és meg nem cáfolt tanúvallomása szerint a külföldi állampolgár ügyének eldöntésére vonatkozóan Dr. F. Z. rendőr-őrnagy osztályvezető határozott utasítást adott, amelyet a felperessel V. M. rendőr-főhadnagy közölt. Ezt a tényt egyébként a felperes az eseményekhez közeli, 2000. szeptember 14-én kelt jelentésében elismerte. A perben az sem volt vitás, hogy a felperes Dr. F. Z. osztályvezetőt nem kísérelte meg tájékoztatni az utasítás jogellenességéről.
Az előbbiekre tekintettel a felperes az utasíthatóságát és az utasítás tényét érintő felülvizsgálati érveléssel a fegyelemsértés megállapítását sikertelenül támadta.
A Pp. 270. §-ának - az ügyben irányadó időpontban hatályos - (1) bekezdése értelmében felülvizsgálati kérelem jogszabálysértésre hivatkozással terjeszthető elő. Ebből következik, hogy a felülvizsgálat alapjául csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat, amely az eljárás korábbi szakaszában is a per tárgya volt. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, ezzel kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el. A felperes a perben nem hivatkozott arra, hogy az utasítás végrehajtásával a Btk. 225. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettét valósította volna meg. Ennél fogva az erre vonatkozó támadás a jogerős ítélet felülvizsgálatát nem alapozta meg.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperesnek a Hszt. 69. §-a (1) és (2) bekezdésében foglaltakat kellett volna követnie, ezért függetlenül attól, hogy a hatósági jogkörben meghozott döntése jogszerű volt, a Hszt. 119. §-ának (1) bekezdése szerinti fegyelemsértést elkövetette, amellyel a legenyhébb fenyítés arányban áll.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárási költségről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, a felülvizsgálati eljárási illetékről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése és 14. §-a alapján rendelkezett. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.932/2001.)