adozona.hu
EH 2002.798
EH 2002.798
A szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából a Hszt. hatályba lépése előtt hivatásos szolgálati viszonyban töltött és beszámított szolgálati időt kell szolgálati viszonyban töltött időnek tekinteni [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 326. § (1) és (2) bek., 328. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1976. október 5-étől 1992. május 31-ig a V. Rt.-vel állt munkaviszonyban. 1992. június 2-tól 1993. május 1-jéig munkanélküli volt. 1993. május 1. napjától 1998. szeptember 30-ig továbbszolgáló (szerződéses) állományban teljesített katonai szolgálatot, majd a felperes a Hszt. hatályba lépését követően - a továbbszolgáló (szerződéses) állománya után - a Magyar Honvédséggel hivatásos szolgálati viszonyt létesített.
Az alperes a szolgálati nyugdíjjogosultságnál figyelembe vehető szolg...
EH 2002.798 A szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából a Hszt. hatályba lépése előtt hivatásos szolgálati viszonyban töltött és beszámított szolgálati időt kell szolgálati viszonyban töltött időnek tekinteni [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 326. § (1) és (2) bek., 328. § (1) bek.].
A felperes 1976. október 5-étől 1992. május 31-ig a V. Rt.-vel állt munkaviszonyban. 1992. június 2-tól 1993. május 1-jéig munkanélküli volt. 1993. május 1. napjától 1998. szeptember 30-ig továbbszolgáló (szerződéses) állományban teljesített katonai szolgálatot, majd a felperes a Hszt. hatályba lépését követően - a továbbszolgáló (szerződéses) állománya után - a Magyar Honvédséggel hivatásos szolgálati viszonyt létesített.Az alperes a szolgálati nyugdíjjogosultságnál figyelembe vehető szolgálati idő megállapításáról szóló határozatában a felperes szolgálati idejét 7 év 155 napban határozta meg. A határozat indokolása szerint sem az 1971. évi 10. tvr. és a végrehajtására kiadott 22/1971. (VI. 1.) Korm. rendelet, sem az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) nem adott lehetőséget a továbbszolgálói jogviszony létesítését megelőző munkaviszonyban eltöltött idő szolgálati időként történő beszámítására, mert a továbbszolgálók nem voltak szolgálati nyugdíjra jogosultak.
A felperes fellebbezése alapján hozott határozat lényegében az indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú határozatot.
A felperes a keresetében az 1971. évi 10. tvr. 33. §-ának (1) és (2) bekezdésére, a 3/1991. (V. 31.) HM rendelet 12. §-ának (2) bekezdésére, a Hszt. 326. §-ának (1) bekezdésére, valamint 328. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott, és e jogszabályok figyelembevételével kérte az alperes határozatának megváltoztatását és a szolgálati nyugdíjjogosultságát megalapozó szolgálati idejének 24 év 3 napban történő megállapítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta az alperes határozatait és megállapította, hogy a felperes szolgálati nyugdíjjogosultságát megalapozó szolgálati ideje 24 év 7 nap.
Az ítéletét a Hszt. 326. §-ának (1) bekezdésére, 211. §-ára, valamint az 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 33. §-ában és a 3/1991. (V. 31.) HM rendeletben foglaltakra alapította.
Az alperes felülvizsgálati kérelme szerint az eljárt bíróság tévesen értelmezte a Hszt. 326. §-ának (1) és (2) bekezdését, valamint 328. §-ának (1) bekezdését. Erre figyelemmel kérte a jogerős ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Hszt. 326. §-ának (2) bekezdése szerint a törvény hatálybalépése után létesített szolgálati viszony esetén a szolgálati viszonyban eltöltött időbe csak a 328. § (1) bekezdése szerint van helye beszámításnak.
A 328. §-ának (1) bekezdése tételesen sorolja fel azokat az időtartamokat, amelyeket a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött időnek kell tekinteni. Ezek a sor-, a tartalékos, a póttartalékos, a továbbszolgáló és szerződéses katonai, a fegyveres szerveknél hivatásos szolgálati, továbbá a katonai és rendvédelmi oktatási intézményeknél 1998. január hó 1-jét megelőzően hallgatói (növendéki) viszonyban töltött idők.
Az alperes e jogszabályokra figyelemmel helytállóan állapította meg a felperes szolgálati nyugdíjjogosultságát megalapozó szolgálati időt.
Az előbbieket az nem érinti, hogy a felperes szolgálati nyugdíja mértékének megállapításánál a szolgálati időbe be kell számítani a társadalombiztosítási jogszabályok szerinti szolgálati időket, tehát a munkaviszonya időtartamát is [328. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelem helyesen hivatkozott arra, hogy a munkaügyi bíróság döntése téves jogszabály értelmezésen alapul. A Hszt. 326. §-ának (1) bekezdése szerint a nyugdíjjogosultság szempontjából a törvény hatályba lépése előtt hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött és a beszámított szolgálati időt kell szolgálati viszonyban eltöltött időnek tekinteni. A törvény hatályba lépése előtt az 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 33. §-a alapján a hivatásos állományba vétel napjától számított szolgálati időbe kellett beszámítani a (2) bekezdésben meghatározott időket; szolgálati nyugdíjra csak a hivatásos állomány tagja volt jogosult, a továbbszolgáló állomány tagjai nem [hivatkozott tvr. 42. § (1) bekezdése, 3/1991. (V. 31.) HM rendelet 7. § (2) bekezdése]. A Hszt. 326. §-a (1) bekezdése alapján tehát a törvény hatályba lépése előtt - mivel akkor is csak a hivatásos állományú tag szolgálati idejébe való beszámításáról rendelkezett a jogszabály - hivatásos szolgálati viszonyban töltött és abba beszámított szolgálati időt kell figyelembe venni. Tekintettel arra, hogy a Hszt. 326. §-a a szerződéses katonai szolgálati viszonyban töltött időre vonatkozóan külön rendelkezést tartalmaz, a bíróság a Hszt. 211. §-át is tévesen értelmezte az adott esetben.
A felülvizsgálati ellenkérelemben a munkáltatói intézkedésnek minősülő parancsban foglaltakkal kapcsolatban kifejtett érvelés azért téves, mert az az alperes, mint nyugdíjmegállapító szerv törvénynek megfelelő döntési hatáskörét nem érintette. Ezért tévesen hivatkozott az ellenkérelem az adott tényállástól eltérő eseti döntésre is.
A kifejtettek szerint a munkaügyi bíróság jogszabálysértően változtatta meg az alperes határozatát.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és elutasította a felperes keresetét. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.014/2002/4. sz.)