adozona.hu
EH 2002.797
EH 2002.797
A Hszt. 107. §-a (2) bekezdése alkalmazása szempontjából felmentésnek kell tekinteni a nyomozás bizonyítottság hiányában való megszüntetését [1996. évi XLIII. tv. 107. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a 2000. február 15. és november 7. között visszatartott távolléti díjának megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletében az alperest elmaradt távolléti díj címén 521 283 forint, annak késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kötelezte.
A tényállás szerint a hivatásos állományú tiszt felperest az ellene indult büntetőeljárás miatt az alperes 2000. február 15-ei hatállyal a Hszt. 149. §-a alapján a beosztásából felfüggesztette és a felfü...
EH 2002.797 A Hszt. 107. §-a (2) bekezdése alkalmazása szempontjából felmentésnek kell tekinteni a nyomozás bizonyítottság hiányában való megszüntetését [1996. évi XLIII. tv. 107. §].
A felperes a keresetében a 2000. február 15. és november 7. között visszatartott távolléti díjának megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletében az alperest elmaradt távolléti díj címén 521 283 forint, annak késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kötelezte.
A tényállás szerint a hivatásos állományú tiszt felperest az ellene indult büntetőeljárás miatt az alperes 2000. február 15-ei hatállyal a Hszt. 149. §-a alapján a beosztásából felfüggesztette és a felfüggesztés ideje alatt a távolléti díjának 50%-át folyósította részére. A megyei nyomozóhivatal a felperes ellen indult nyomozást a Be. 139. §-a (1) bekezdés b) pontjának harmadik fordulata alapján, bizonyítottság hiánya miatt megszüntette. Ezt követően az alperes a beosztásból való felfüggesztést megszüntette, a visszatartott illetmény kifizetését azonban nem rendelte el.
A bíróság álláspontja szerint a Hszt. 107. §-ának (2) bekezdése helyes értelmezésével a visszatartott távolléti díjat utólag akkor kell kifizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárásban a hivatásos állomány tagja fegyelmi, illetőleg büntetőjogi felelősségét nem állapították meg.
Az ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság megalapozatlannak találta és ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint a Hszt. 107. § (2) bekezdésének a "fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárul" kitétele nem korlátozódik arra az esetre, amikor a fegyelmi ügyben "felmentő határozatot", vagy a büntetőeljárásban felmentő ítéletet hoznak. Helyes jogértelmezés szerint nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe az a gyanúsított, akivel szemben már a nyomozást megszüntették azért, mert - bizonyítékok hiányában - nem lehetett megállapítani, hogy ő követte el a bűncselekményt. Ugyanerre a következtetésre kell jutni a fegyelmi eljárás esetében is, miután a Hszt. 128-141. §-ai "felmentő" fegyelmi határozatot nem tartalmaznak.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. A bíróságok jogértelmezésével szemben a Hszt. 132. §-a (5) bekezdésében foglaltakra hivatkozott, melyből arra következtetett, hogy csak a bűncselekmény hiánya miatti befejezés esetén kell a visszatartott illetményt kifizetni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Hszt. 107. §-ának (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány beosztásából felfüggesztett, előzetes letartóztatásban lévő, vagy szabadságvesztés büntetését katonai fogdában töltő tagjának távolléti díj jár, amelyet a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró legfeljebb 50%-kal csökkenthet. A (2) bekezdés alapján a beosztásból való felfüggesztés, vagy előzetes letartóztatás miatt visszatartott illetményt a kamataival utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárul.
Helyesen indultak ki az eljárt bíróságok abból, hogy mivel a hivatkozott rendelkezés nem a büntetőeljárási szabályoknak megfelelő, hanem összefoglaló megjelölést használ ("felmentés"), e feltétel nem csupán a felmentő ítéletet [Be. 214. § (3) bekezdés] jelenti.
A Hszt. 107. §-ának (2) bekezdése ugyanis azt nem tartalmazza, hogy a megindult eljárásnak érdemben befejező ítélettel kell zárulnia.
A bebizonyítottság hiánya alapul szolgál a vád alóli felmentő ítélet meghozatalára [Be. 214. § (3) bekezdés b) pont]. Ebből következően nem tekinthető tévesnek a másodfokú bíróság jogértelmezése, amely szerint a büntetőeljárás korábbi szakaszában a nyomozásnak bizonyítottság hiányában való megszüntetését [Be. 139. § (1) bek. b) pont] is a Hszt. 107. §-a (2) bekezdése alkalmazása szempontjából felmentésnek kell tekinteni.
Az előbbieket támasztják alá - a joghasonlatosságra figyelemmel - a köztisztviselők, közalkalmazottak állásból való felfüggesztésére vonatkozó szabályok is (Ktv. 52. §, Kjt. 48. §). Ezek szerint a felfüggesztés idejére visszatartott illetményt csak akkor nem kell utóbb kifizetni, ha az eljárás a jogviszonyt megszüntető elmarasztaló határozattal (hivatalvesztés, elbocsátás) zárul. Ennek megfelelően helyes az az elsőfokú ítéleti következtetés, hogy a visszatartott távolléti díj megilleti a hivatásos állomány tagját, ha a büntetőeljárásban nem állapították meg a büntetőjogi felelősségét.
A másodfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a Hszt. a fegyelmi felelősségre vonás szabályainál sem ismer "felmentő határozatot". Ezt a Hszt. 132. § (5) bekezdésével kapcsolatos felülvizsgálati okfejtés nem cáfolta.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 11.024/2001/5. sz.)