adozona.hu
EH 2002.791
EH 2002.791
A munkáltatót a munkakör-felajánlási kötelezettség alól nem mentesíti, ha a felajánlható munkakör határozott idejű helyettesítésre tölthető be [Kjt. 30. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a 2000. december 29-én kelt és 2001. január 3-án közölt felmentés jogellenességének megállapítását, és a közalkalmazotti jogviszonya helyreállítása mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményének alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes óvónő munkakörben állt az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban. Az önkormányzat képviselő-testülete a 2000. december 21-én hozott határo...
EH 2002.791 A munkáltatót a munkakör-felajánlási kötelezettség alól nem mentesíti, ha a felajánlható munkakör határozott idejű helyettesítésre tölthető be [Kjt. 30. § (3) bek.]
A felperes keresetében a 2000. december 29-én kelt és 2001. január 3-án közölt felmentés jogellenességének megállapítását, és a közalkalmazotti jogviszonya helyreállítása mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményének alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes óvónő munkakörben állt az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban. Az önkormányzat képviselő-testülete a 2000. december 21-én hozott határozatával az alperesnél a létszámot 48 főben állapította meg. Az alperes a képviselő-testület határozatára hivatkozással a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján hozott felmentő intézkedésével megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát utalva arra, hogy a szakmai szempontok figyelembevétele mellett (csoportonként 2 fő óvodapedagógus, 1 fő dajka) 1 fő óvodapedagógus létszámfelettinek bizonyult, és a felperes munkavégzési helyén, az 5. számú óvoda létszámában mutatkozott felesleg.
A munkaügyi bíróság a felmentést jogszerűnek találta, mivel a felperes a létszámcsökkentés tényét nem vitatta. A másik munkakör felajánlása elmulasztását az elsőfokú bíróság azért nem látta megállapíthatónak, mert álláspontja szerint az alperesnek ilyen kötelezettsége nem állt fenn.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felmentés jogellenes. Kötelezte az alperest elmaradt illetmény és a jogellenesség szankciójaként kéthavi átlagilletmény megfizetésére.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette annak megállapításával, hogy a képviselő-testület a korábban 51 főben meghatározott alperesi létszámot a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben meghatározott szakmai előírások figyelembevételével írta elő 48 főben. A felperes munkahelyén, az intézmény 5. számú óvodájában lévő két csoport négy óvodapedagógust és két "technikai dolgozót" igényelt, ez a létszám az állományban lévő alkalmazottakat figyelembe véve a felperesen kívül is rendelkezésre állt. A GYES-en, valamint a GYET-en lévők helyettesítésére az alperes határozott időre vett fel alkalmazottakat.
A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján arra következtetett, hogy az alperes belső átszervezéssel, célszerűbb döntésekkel elkerülhette volna a felperes felmentését, mert a felmentési tilalom hiányában védelmet nem élvező GYET-en lévő D. Gy.-né közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésével elérhető lett volna a helyettesítésére határozott időre alkalmazás helyett a szakképzett, hosszú ideje alperesi alkalmazásban álló felperes továbbfoglalkoztatása. Az alperes ezeket a körülményeket nem vette számba, ezért "helyes joggyakorlására" alaptalanul hivatkozott.
A másodfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a helyettesítésre 2000. december 31-éig határozott időre alkalmazott A. K.-néval az alperes 2001. január 8-ától újabb határozott időre "szerződést" kötött, ezért a felmentést a felajánlható munkakörre is tekintettel jogellenesnek találta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú, a felperes keresetét elutasító ítélet helyben hagyását kérte.
Álláspontja szerint a megyei bíróság a hatáskörén túlterjeszkedve állapította meg, hogy az alperesnek kinek a jogviszonyát kellett volna megszüntetni és a felperest milyen jogviszonyban kellett volna alkalmazni. Utalt arra, hogy a képviselő-testület a létszámcsökkentés határidejét 2001. január 1. napjában határozta meg és a felperes felmentése keltének időpontjában (2000. december 29.) valamennyi határozott idejű közalkalmazott jogviszonya fennállt. Érvelése szerint a felperes 2000. december 29-ei felmentése folytán a fenntartói döntést végrehajtották, és csak az ünnepek miatt került sor annak későbbi - 2001. január 3-i - átadására.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság a felperes perbeli nyilatkozata és a per egyéb adatai alapján megalapozottan állapította meg, hogy a képviselő-testületnek az intézmény létszámát a korábbihoz képest alacsonyabb mértékben megállapító határozata alapján az alperesnek létszámcsökkentést kellett végrehajtania, és a felperes jogviszonyának megszüntetésével 48 fő közalkalmazott maradt az alperesnél (3. sorszámú jegyzőkönyv 3. oldal 4. bekezdés). A felmentés eszerint megfelelt a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjában szabályozottaknak.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felmentés tekintetében az indok jogszerűségén túlmentően vizsgálni kell a Kjt. 30. § (3) bekezdésében előírt másik munkakör felajánlására vonatkozó munkáltatói kötelezettség teljesítését.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint az alperes a felperes 2001. január 3-án közölt felmentése után 2001. január 8-án kelt kinevezéssel 2001. november 30-áig tartó határozott időre egy GYES-en lévő óvodapedagógus helyettesítésére alkalmazta A. K.-nét gondozónő munkakörbe gyógypedagógiai asszisztensi képzettséggel. Az alperes nem vitatottan ezt a munkakört a felperesnek nem ajánlotta fel.
A Kjt. 30. § (3) bekezdésben szabályozott munkáltatói kötelezettség tekintetében irányadó bírói gyakorlat szerint a közalkalmazott felmentését megelőzően a munkáltatónak fel kell ajánlania a gyermek gondozása miatt távollévő személy betöltetlen munkakörét, ha azt helyettesítésre határozott idejű kinevezéssel mással kívánja betölteni. Az alperest tehát nem mentesíti a felajánlási kötelezettsége alól az a körülmény, hogy a másik munkakör határozott időre helyettesítésre volt betölthető. A másik munkakör felajánlása során ugyanis az érintett közalkalmazott eldöntheti, hogy az adott munkakörre fennálló határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonya helyett elfogadja-e a gyermek gondozása miatti fizetés nélküli szabadság idejére a helyettesítésre vonatkozó határozott idejű jogviszonyban a felajánlott munkakört és a kinevezés ennek megfelelő módosítását. Az adott esetben az alperes egy GYES-en lévő óvodapedagógus helyettesítésére alkalmazta A. K.-nét, ezért a jogerős ítélet megalapozottan állapította meg a felmentés jogellenességét a Kjt. 30. § (3) bekezdésében előírtak megsértése miatt. Mindezt nem érinti, hogy az óvodapedagógus helyettesítésére alkalmazott személynek a munkakörre előírt iskolai végzettsége hiánya miatt a munkakörét gondozónőként jelölte meg.
Mindezekre tekintettel a munkaügyi bíróság ezzel ellentétes, a másik munkakör felajánlására vonatkozó jogszabályi kötelezettsége hiányára vonatkozó következtetése megalapozott voltára a felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy az irányadó bírói gyakorlat szerint a felsőbb döntésből eredő létszámcsökkentés végrehajtása során az érintett közalkalmazott kiválasztása a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, továbbá nem képezheti munkaügyi jogvita tárgyát a létszámcsökkentéssel összefüggő átszervezés célszerűségének vizsgálata akkor sem, ha annak mérlegelési szempontjaira a munkáltató a felmentés indokolásában utalt. Ezért a jogerős ítélet ezzel összefüggő érvelését a Legfelsőbb Bíróság mellőzi. Utal továbbá arra, hogy a felperes felmentésekor D. Gy.-né a harmadik gyermeke 1998. június 13-án történt születésére tekintettel felmentési tilalom alatt állt, ezért a másodfokú bíróságnak a kifejtetteken túlmenően ezért is téves a felperes helyett a nevezett közalkalmazott felmentésére vonatkozó érvelése.
A részletezettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a kifejtett módosított indokolással - a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.368/2001/2. sz.)