EH 2002.640

A volt betéti társaság tagjaival szemben versenytárs a Bt. által tanúsított tisztességtelen piaci magatartás miatt objektív szankciók érvényesítésére nem jogosult. Kártérítést azonban a beltaggal szemben érvényesíthet, ha annak a feltételei fennállnak [1990. évi LXXXVI. tv. 5. §, 29. §, 1997. évi CXLIV. tv. 101. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperesek tisztességtelen piaci magatartást tanúsítottak, és amelyben az alperesek eltiltását kérte a további jogsértéstől, illetve kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket összesen 841 307 forint kártérítés és járulékai megfizetésére, elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes nyomdaipari termékek gyártásával, papír, írószer, valamint nyomdaipari termékek kere...

EH 2002.640 A volt betéti társaság tagjaival szemben versenytárs a Bt. által tanúsított tisztességtelen piaci magatartás miatt objektív szankciók érvényesítésére nem jogosult. Kártérítést azonban a beltaggal szemben érvényesíthet, ha annak a feltételei fennállnak [1990. évi LXXXVI. tv. 5. §, 29. §, 1997. évi CXLIV. tv. 101. §]
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperesek tisztességtelen piaci magatartást tanúsítottak, és amelyben az alperesek eltiltását kérte a további jogsértéstől, illetve kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket összesen 841 307 forint kártérítés és járulékai megfizetésére, elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes nyomdaipari termékek gyártásával, papír, írószer, valamint nyomdaipari termékek kereskedelmével foglalkozó cég. Az alperesek különböző időpontoktól kezdődően 1996. május-júniusáig a felperes alkalmazásában álltak és az áruk értékesítésének lebonyolítását végezték. A III. r. alperes kivételével valamennyi alperes olyan munkaszerződést kötött a felperessel, amelyben vállalta, hogy a munkaviszonya megszűnését követően egy évig olyan tevékenységet semmilyen formában nem végez, mint amit a felperesnél végzett. Ennek megszegése esetére az I. r. alperes 150 000 forint, a II. r. és a IV. r. alperes 200 000-200 000 forint kártérítés megfizetését vállalta.
Az alperesek az 1996. május 21-én kelt társasági szerződéssel létrehozták a P.-P. Betéti Társaságot, amelyben a II. r. alperes beltagként, míg a többi alperes kültagként vett részt. A betéti társaság a felperes tevékenységéhez hasonló, illetve azzal részben azonos gazdasági tevékenységet folytatott.
Már a jelen per megindulása alatt a betéti társaság 1998. november 1-jén végelszámolással megszűnt, amelyre tekintettel az elsőfokú bíróság a pert a betéti társasággal szemben megszüntette.
A felperes kereseti tényállítása szerint az alperesek a felperessel fennállott munkaviszonyuk alatt tudomásukra jutott és üzleti titoknak minősülő információkat megszerezve folytatták a betéti társaság keretein belül gazdasági tevékenységüket. Ezen belül munkájuk során felhasználták a felperes árképzését, illetve a felperes által bevezetett, meghatározott útvonalon bonyolított ún. túrakereskedést.
Az elsőfokú bíróság a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. tv. (Tpt.) 5. §-a alapján azt vizsgálta: az alperesek terhére az üzleti titok jogosulatlan felhasználása megállapítható-e. A lefolytatott tanúbizonyítás mérlegelése eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felperes olyan üzleti titkok felhasználását, amelyhez az alperesek a felperessel fennállott munkaviszonyuk alatt jutottak, nem bizonyította. Nem látta megalapozottnak az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdése alapján sem, illetve a Ptk. 198. és 200. §-aira alapítottan sem azzal, hogy a felperes az alperesekkel kötött munkaszerződés megsértésére hivatkozva igényt nem érvényesíthetett, mert e szerződések a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 3. §-ába ütköztek, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis megállapodások voltak.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, kérve annak megváltoztatását és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A tárgyaláson pontosított fellebbezésében kizárólag a Tpt., illetve a Ptk. 87. §-ára alapítottan kérte a jogsértés megállapítását, illetve az alperesek marasztalását. Az I-II. és IV. r. alperesek által aláírt munkaszerződés megszegésére hivatkozni nem kívánt. A felperes álláspontja szerint a perben kihallgatott Z. Á. tanú vallomása alapján megállapítható, hogy az alperesek tisztességtelenül jártak el és ugyanazon megrendelőkkel léptek üzleti kapcsolatba, akiket a felperesnél fennálló munkaviszonyuk alatt ismertek meg.
Állította továbbá, hogy a felperes által kidolgozott túrakereskedést is a jogosulatlanul alkalmazták az alperesek.
Az alperesek az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
A tárgyaláson módosított fellebbezés alapján kizárólag azt kellett vizsgálni, hogy az alperesekkel szemben a felperes a Tpt. 29. §-a alapján az objektív, illetve a szubjektív (kártérítési) szankciók alkalmazását kérheti-e.
Az iratokból megállapítható és egyébként sem vitás tényállás szerint a felperes gazdasági érdekeit sértő, illetve veszélyeztető versenytársként 1996. májusától 1998-ig nem az alperesek, hanem a megalakult és időközben megszűnt betéti társaság járt el. Azt a gazdasági tevékenységet ugyanis, amely a felperes álláspontja szerint tisztességtelen volt, a gazdasági társaság folytatta.
Ezért a felperes a gazdasági társaság tagjaival szemben, akik a Tpt. 2. §-ának c) pontjában meghatározott gazdasági versenyben érdekelt vállalkozóként, azaz versenytársként nem tevékenykedtek, közvetlenül igényt nem érvényesíthet.
Az iratokból megállapíthatóan a betéti társaságban a II. r. alperes beltagként, az I., III-IV. r. alperes kültagként vett részt. A gazdasági társaság, ezen belül a betéti társaság tagjainak felelősségéről a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 101-103. §-ai rendelkeznek. A Gt. 101. §-ának (1) bekezdése értelmében, figyelemmel a Gt. 101. §-ának (3) bekezdésén keresztül alkalmazandó Gt. 90. §-ának (1) bekezdésére is, a beltag mögöttes felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekre, tehát kifejezetten a kötelmi jellegű kötelezettségekre terjedhet ki, míg a kültag a vagyoni betét szolgáltatásán túlmenően még a kötelmi kötelezettségekért sem felel. Mindezekből következik, hogy a Tpt. 29. §-a (1) bekezdésének a)­-d) pontjaiban meghatározott objektív jogkövetkezmények alkalmazását a gazdasági társaság tagjaival, vagy a megszűnt gazdasági társaság volt tagjaival szemben az érdekelt versenytárs akkor sem követelheti, ha egyébként a gazdasági társaság tisztességtelennek minősíthető piaci tevékenységét ténylegesen a tagok végezték. A felperesnek a jogsértés megállapítása és az alpereseknek a további jogsértéstől való eltiltása iránti keresetét tehát a fentiek alapján kellett érdemben elutasítani.
A Tpt. 29. §-a (1) bekezdésének e) pontja, illetve a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a versenytárs volt gazdasági társaság által tanúsított tisztességtelen piaci magatartással okozati összefüggésben bekövetkezett kár megtérítése iránti igény ugyanakkor olyan vagyoni, kötelmi igény, amelyért a gazdasági társaság tagjának, ezen belül a betéti társaság beltagjának a mögöttes felelőssége fennállhat.
Érdemben kellett ezért vizsgálni, hogy a II. r. alperessel szemben jogosult-e a felperes kártérítést követelni azon az alapon, hogy a betéti társaság tisztességtelen piaci magatartást tanúsított. A bizonyítékok mérlegelése eredményeként a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint megállapítható, hogy a gazdasági társaság tagjai a felperesnél fennállott munkaviszonyuk alatt megszerzett ismeretek és információk felhasználásával is végezték tevékenységüket.
Legalább Z. Á. esetében megállapítható, hogy a II. r. alperes előbb a felperes képviseletében eljárva lépett kapcsolatba a tanúval, majd 1997 elején megkereste a tanút és felajánlotta szolgáltatásaikat. Nyilvánvaló, hogy a II. r. alperes a tanúról, mint potenciális megrendelő partnerről a felperessel fennállott munkaviszonya alatt szerzett tudomást. A II. r. alperes személyes előadása során is elismerte, hogy volt olyan üzlet, amelyik korábban a felperesnél fennállott munkaviszonya alatt az ügyfele volt, majd a betéti társaság ügyfelévé vált.
Megállapítható mindezekből, hogy a lényegében azonos gazdasági tevékenységet kifejtő betéti társaság tagjai legalább részben a felperesnél megszerzett információk felhasználásával, tehát az üzleti titkot sértve tevékenykedtek. Ez a kártérítő felelősség jogalapját önmagában megalapozhatja. A Ptk. 339. §­ának (1) bekezdése alapján azonban a jogellenes magatartáson túlmenően a felperes köteles azt is bizonyítani, hogy a betéti társaság tisztességtelen piaci magatartásával okozati összefüggésében kára keletkezett. Ezt azonban a felperes nem bizonyította, és erre értékelhető bizonyítási indítványt nem is tett. Önmagában a felperes előadása alapján vagyoni kár bekövetkezését megállapítani nem lehet.
A felperes kárigényének elbírálásánál az I-II. és IV. r. alperesek által kötött munkaszerződést figyelembe venni nem lehetett, részint azért, mert a felperes pontosított fellebbezésében arra hivatkozni már nem kívánt, másrészt pedig azért, mert a munkáltatónak a dolgozóval szemben érvényesített, a munkaszerződés megszegésére alapított kártérítési igénye olyan munkaügyi vita, amelynek elbírálására a polgári perben eljáró bíróságnak nincs hatásköre. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet indokolásából a munkaszerződés módosítások érvénytelenségével kapcsolatos megállapításokat mellőzi is.
A felperes nem bizonyította a perben, hogy jogosultja lenne olyan, a Ptk. 86. §-ának (3) bek., illetőleg (4) bekezdésében meghatározott szellemi alkotásnak, amelyet az alperesek, illetve a betéti társaság jogosulatlanul elsajátított, vagy hasznosított volna. A felperes által hivatkozott, meghatározott útvonalon bonyolított ún. túrakereskedés ilyen védett szellemi alkotásnak önmagában nem minősíthető. Ebből eredően a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással sem követelhetett megtérítést a felperes.
Mindezen indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 25.090/2000. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.