adozona.hu
EH 2002.701
EH 2002.701
Ha a munkáltató megbízási szerződésnek nevezett szerződést kötött a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalóval, de a szerződés tartalmazta a munkaszerződés kötelező tartalmi elemeit, munkaügyi bírság kiszabásának - jogalap hiányában - nincs helye [Mt. 76. § (3) bek., 1996. évi LXXV. tv. 3. § (1) bek. a) pont, 7. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratok szerint az alperes munkaügyi ellenőrzést tartott a felperesnél, melynek eredményeként kibocsátott határozatával 300 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki a felperessel szemben. A bírság kiszabására három okból kerül sor: egyrészt egyes munkavállalók esetében a felperes nem jelölte ki a munkavégzés helyét, másrészt megbízási szerződéssel foglalkoztatott bizonyos dolgozókat és a velük kötött szerződésekről a vizsgálat azt állapította meg, hogy ténylegesen munkaszerződések; tovább...
EH 2002.701 Ha a munkáltató megbízási szerződésnek nevezett szerződést kötött a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalóval, de a szerződés tartalmazta a munkaszerződés kötelező tartalmi elemeit, munkaügyi bírság kiszabásának - jogalap hiányában - nincs helye [Mt. 76. § (3) bek., 1996. évi LXXV. tv. 3. § (1) bek. a) pont, 7. § (1) bek.].
A periratok szerint az alperes munkaügyi ellenőrzést tartott a felperesnél, melynek eredményeként kibocsátott határozatával 300 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki a felperessel szemben. A bírság kiszabására három okból kerül sor: egyrészt egyes munkavállalók esetében a felperes nem jelölte ki a munkavégzés helyét, másrészt megbízási szerződéssel foglalkoztatott bizonyos dolgozókat és a velük kötött szerződésekről a vizsgálat azt állapította meg, hogy ténylegesen munkaszerződések; továbbá egyes munkavállalóknak nem a munkában töltött utolsó napon, hanem később adta ki a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban előírt igazolásokat.Az elsőfokú határozatot jóváhagyó másodfokú határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, melyben kérte, hogy a bíróság mindkét fokon hozott határozatot helyezze hatályon kívül.
A munkaügyi bíróság ítéletével a másodfokú határozatot hatályában fenntartotta, és a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a munkahely megjelölése tekintetében az alperes elfogadta a felperes érvelését, és a bírság összegét emiatt 200 000 forintra csökkentette. A dolgozók foglalkoztatására a munkaviszony ismérvei voltak jellemzőek, ennek ellenére alaptalannak találta a felperes keresetét, minthogy az Mt. 76. §-a szerint munkaszerződés kötésére lett volna köteles a megbízási szerződések helyett. Megállapította, hogy a felperes nem az utolsó munkában töltött napon adta ki a munkavállalóknak a jogszabályokban előírt igazolásokat.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és a perrel felmerült költségeinek megtérítését kérte. Arra hivatkozott, hogy a szerződéseket nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell minősíteni, és miután a szerződések megfeleltek a munkaszerződéssel szemben támasztott követelményeknek, csupán a címükben szerepelt megbízási szerződés, önmagában ez nem indokolja a bírság kiszabását. Iratellenesnek tartotta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a munkavállalók számára nem adta ki a szükséges igazolásokat, ugyanis csupán egy dolgozó tekintetében fordult ez elő, aki az utolsó munkában töltött napot követő 15. napon nyilatkozott a munkaviszonya megszüntetéséről, tehát nem lehetett vele az utolsó munkában töltött napon elszámolni.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és a felperes perköltségben marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos a következők szerint.
Az alperes által becsatolt iratokból és a tárgyaláson tett nyilatkozatából megállapítható, hogy a megbízási szerződésnek nevezett szerződések ténylegesen tartalmazták a munkakört, a munkabért, a munkahelyet és a munkaviszony fennállását bizonyító adatokat, csupán a munkaszerződés elnevezés helyett megbízási szerződésnek nevezték ezeket a szerződéseket. A munkaviszony tekintetében is alkalmazni kell azt a szabályt, miszerint a szerződéseket nem az elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni. Ebből következően, ha a munkáltató megbízási szerződésnek nevezett szerződést kötött a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalóival, de a szerződés egyébként a munkaszerződésre vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelel, mert az tartalmazza az Mt. 76. §-a (3) bekezdésében meghatározott kötelező tartalmi elemeket, abban az esetben munkaügyi bírság kiszabására nincs jogalap. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves.
Három volt munkavállaló tekintetében megállapítható, hogy az igazolások egy részét a felperes késedelmesen adta át, melynél hivatkozott a számítógép átállításának problémáira. Másik volt munkavállalójánál kézbesítési nehézségekre hivatkozott. A perben a felperes a késedelmének kimentésére bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Minthogy a felperes nem bizonyította, hogy az alperes által megjelölt munkavállalók valamennyi igazolást megkapták az utolsó munkában töltött napon, a Legfelsőbb Bíróság ezen megmaradó munkaügyi jogszabálysértésre tekintettel a munkaügyi bírság összegét 50 000 forintra mérsékelte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát megváltoztatta, a munkaügyi bírság összegét 50 000 forintban állapította meg. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.467/2001/4. sz.)